hétindító

idén 2x-esen is nagynéni leszek
(tudniillik majdnemhugomék is),

ugyanitt üzenem pillának: nem is tudja, mennyire-annyira talált tényleg, mikor aknamezőhöz hasonlította a családomat.

kiderült, hogy majdnemhugom amúgy december óta nem beszél hugommal, és "kitiltotta" tőlük, várva, hogy hugom bocsánatot kérjen.
de persze előlem ezt is titkolták.
meg játsszák, hogy nincs is ott semmi simlisség, ahol pedig érezhetően de, és adjàk rá a kamumagyarázatokat, mikor kérdezel,
és nekem ebből a hazugságszövevényből elmondhatatlanul elegem van!

amúgy kb 2 hét különbséggel vannak kiírva.


emellett fölvettem végre a szép új szoknyámat, és rekord mennyiségű bókot kaptam rá,
komolyan odavagyok, hogy enyire ütős.

a hangulat-medálos nyakláncom pont elég hozzá, kis finomság a minimál-szetthez, merthogy van ám olyanom! gyerekkorom óta nem láttam, de ez olyan kis szép és nőies, plusz mókafaktor a színváltósság... (azonnal kellett, ahogy megláttam, persze végigtapiztam a boltban az összeset, hogy a legnádjaazonosabb darabot hozhassam el, mintáját tekintve, mániákus-e vagyok.)

meg örököltem a halott nagyanyámtól harisnyát, még az. (hogy miért most örököltem, rejtély.)
alatta persze bundás leggings, plüss bélésű, valami álom, komolyan, minden nő lábára selymes-finom plüssös bélésű cicanacit!

ilyenek.

szombaton voltunk a Mátrában a pasival, csak úgy, felsétálni a Kékesre.
(meg rajtunk kívül még sokszáz másik ember, mivel teljesítménytúra volt pont aznap, nem is akármilyen, soktávos. haha. fénykép nincs, mert minden fotókompatibilis helynél sorba kellett voln' állni.)

tegnap pedig olyan mézes-gyömbéres-fokhagymás-szójaszószos csirkecombot sütöttem (krumpli-, alma- és hagymaágyon, naná), hogy teljesen meghatódtam magamtól. kivettem a tepsit a sütőből, és csak bámultam az omlós-piros, illatozó művet, hogy ezt én, tényleg? (értitek, no.)


és a pasi egyszercsak azt mondta nekem múltkor: "tudod, milyen diótörőnk lesz?" - így, többesszámban.
ez volt az első azóta, hogy az összeköltözés (elvileg közös) terve belátható időn belülre került, a mítikus 'majd egyszer jó lenne' dimenziójából a realitásba. szívdobogtató volt. ő észre se vette, én majd' elolvadtam titokban. (#mérföldköveink)
(#amúgybevagyoktojva)


#hosszúlett
#mégmennyimondandómvan

random arcradírozásokba' nemrandom

az a tipus vagyok, akinek ha beválik valami, utána ragaszkodik hozzá, sokszor még tusfürdő illattal se hazárdírozok, nemhogy márkával, például.

erre nem kivonták a forgalomból az arcradìromat?

ennek nem tulajdonítottam akkora jelentőséget, míg rá nem jöttem, mennyit számít. (tmi:
főleg az államon lett látványos, a faggyú türemkedett-lógott kifele a tág pórusokból, épphogy csak nem integetett, komolyan, hát milyen undi már...)

még én is, aki ugye millió éve élek fogalmatlanul (és igénytelenül, és felelőtlenül, I guess) az arcápolást illetően, kezdtem tarthatatlannak érezni a helyzetet.
és nézegetni a radìrtémát. (aha meg bha, vagy mi - jó, most hagyjuk, majd utána kell olvasni, meg a pénzt is elb*sztam másra, jó lesz nekem a hagyományos is.)

hát, mit mondjak, bonyi.
(a krémmániáról annyi már feltűnt, hogy még az én minimális infóim szerint is szarcsi kozmetikumokat is nagyon fel tudnak értékelni, illetve sokan teljesen meggyőzően használnak  "szakzsargont" full tartalmatlanul-indokolatlanul, ami nagyon félrevihet,
vagyis kritikusan szabad csak olvasni,
bármilyen zseniális is.)
komolyan, azt se értem, hogyan, de

kikörvonalaztam magamnak ezt:

ami közel 3ezerforint, ami tudjuk, hogy nem is sok, ha a tizenezres elégjó krémeket vesszük alapul, de még nem azt vesszük (- mert laptopot vettünk, meg szoknyákat, meg hol vagyok én még attól), csak ugye laptopot vettünk, meg szoknyákat,

szóval addig is akkor legyen ez, mondottam volt:

és hazafele bementem érte, és még pont le is volt árazva (ez mekkora már), és elhoztam az utolsó darabot - ami ezek szerint rám várt.

fura, hogy fekete, fura, hogy építkezésszagú (mondjuk), meg az is, hogy olyan matt lett hirtelen a fejem, amilyen még soha. rá volt ugyan írva, hogy pattanás kizáró ok, de otthon láttam, akkor meg már mindegy volt. remélem, ... csak szépeket remélek.

utána még rápróbáltam az ősz óta bontatlan hidratálómra is... (mert a másikban csalódtam, úgyhogy ez esélyt sem kapott... de hátha.
(az már külön posztnyi lenne megint, fuhh.)

meglátjuk, bohóckodásnak számít-e ez az árkategória, meg egyáltalán, ezek a választások, hiszen full tapasztalatlan, a.k.a. kezdő vagyok még a témában,

de drukkoljatok :)



[u.i.: most konkrétan egy randa, pattanásos, ámde selymes babapopsi van az arcom helyén, amúgy. ilyen eddig csakis kozmetikus utàn volt. mármint a selymiség. pedig csak este kenekedtem. lol.]

helyzetjel

szóval az úgy van, hogy főleg vásárolok. de tényleg, rengeteget, amit egyfelől értek, másfelől ló túloldala, takaróvég után - valami ezzel legyen.

aztán meg túl is dolgoztam magam, majd kialudtam, de mire, mehettem is megen melózni, miközben 2 órát se éjjel.

viszont felhoztuk a másik szekrényt is vidékről. és végre el vagyon pakolva az albi. (gecisok munkám van benne.) már csak egy napnyi takarìtás, valamikor, és újra élhető lesz. (ez most ilyen.)

de tegnap este észrevettem, h vannak min.egynapos fészüzijeim, amiket valahogy kinyomhattam, vagy nem tudom, de hogy nem láttam, az tuti. sajnálom, innen is, nagyon. nem volt benne semmi szándék.

valahogy úgy lehet elképzelni, hogy rázúmolok a csinálásra (pl pakolás, vásárlás), és akkor semmi más nem tudja érdemben átlépni az ingerküszöbömet. éhség, időmúlása, telefonpittye, cukuló pasi se, semmi. (tömbösítve élés.)

nem állítom, hogy mindig így van, de ha így van, akkor nagyon.

nálatok hogyan

mostmár nagyon érdekel, kinél hogy van:

beeshetnek-e csak úgy, egyeztetés, engedély nélkül mások, és ha igen, kik, és miért?

(és ez meg is szokott történni, vagy csak elméletben?)
(és ti szoktatok-e ilyet csinálni valakivel?)

(ú, ez tényleg nagyon érdekes, ú!)

munkanapjaim fénypontja

amikor beragad a csengő.
és szól, csak szól... nálam, egyfolytában, míg ki nem feszegeti a villanszerelőnk.


#napirutin

határőrség

apám hívott. idézném:
február 15-én dolgozol? nem? akkor délelőtt valószínűleg ott leszek nálad. kettőre van időpontom az orvoshoz, [blablabla]...

nem az, hogy ez meg ez, és arra gondoltam, hogy, mit szólnál hozzá, megfelelne-e neked...
á, fel se merült, hogy esetleg a munkahelyem mellett van életem is, privát szférám, programom, ellenvetésem...
nem.

edződnöm kell még, ha határt akarok tartatni, mert hirtelen le se tudtam reagálni rendesen, dolgozom, le is kellett tennem... pedig na.


múltkor kishugom és anyám beszélgetésére kaptam fel a fejem, amint ecsetelik, hogy xrokonéknál baba van, és ki van akadva a család, mert a feleség csak előzetes bejelentkezés után fogad látogatót, őket is beleértve,
és hogy xrokon tesójáéknak múltkor szóltak, hogy valaki megbetegedett, így ha ráérnek, most is jöhetnek majd, de a tesóék meg úgy vannak, hogy akkor megy a fene,
és anyám, kishugom szerint is jogos, hát ez felháborító, a saját testvére ne mehessen szabadon, mégilyet.

nem szóltam, mert ennyiből nem tudtam eldönteni, mizu, nem ismerem őket ugyanis,


de most inkább hajlok rá, hogy igazuk van xrokonéknak,
bejelentés-egyeztetés nélkül ne rohangásszon az emberhez amúgy se senki, nemhogy ha még baba van... akkor se, ha sógor, ha anyós, ha a saját tesó.
borzasztó tiszteletlenség.

persze, úgy tűnik, ezt csak én osztom.

kishugomék

válságát pedig úgy tudtam meg, hogy kissógor vitt le egyik nap kocsival karácsonyozni, és végigdumáltuk az utat.
és én azzal nyitottam, hogy ú, a pasival emlegettük, hogy jövő ilyenkor töltik az első közös szentestéjüket, kettesben, és ez mennyire izgi, és várják-e, és beszélgettek-e már róla, hogy' lesz, meg milyen hagyományokat szeretnének, stbstb...

majd este kishugom leültetett, hogy hát izé, amúgy sanszosan eltolják az esküvőt egy évvel, mert kétségeik vannak. (kiderült aztán, hogy neki vannak kétségei.) szóval ő nem akarta elmondani, de muszáj megkérnie, hogy ne beszéljek úgy, mintha lenne esküvő, amikor lehet, hogy nem lesz, és ősszel még szünetet is tartottak, csak én ugye nem járok haza, így nem mondták.


ez is jó megdöbbentő volt, mert ugye kishugom a családi etalon, és az ő kapcsolata, szűzi tisztaságával, hamarházassági ívével az anyámékálma, amit példaként állítanak,

ami nem kicsit járul hozzá, hogy kishugom mindig magas lóról beszéljen velem.
(nem képzelem, mások szerint os olyan lesajnálós-lenézős-fennsőbbséges velem.)

kár a srácért, őt is kedvelem.


kár azért a sok képmutatásért is. (nem.)

sértett gyerek

milonka tette fel a kérdést, hogy és úgy mégis, a hugom ügye engem miért-hogyan érint? (mert hát mégiscsak az ő élete, ődolga, én meg...
én meg.)


ebben az volt a vicces, hogy a kérdése egybeesett azzal, ahogy magamnak is megfogalmaztam, mit is csinálok meg miért.


jól kibeszélem. némi rosszindulatú felhanggal. haragszom is.

mint egy sértett gyerek.



hát, az is vagyok, tulajdonképpen.
anya és apa kivételez a tesómmal. nemér.

szóval a nagyon erkölcsös, vallásos basztatások ugye csak rám vonatkoznak, hugom totál felelőtlen, kockázatos, egyházi nézőpontból vállalhatatlan dolgai meg aww.

én már azzal elárultam a családot, hogy nem mentem el egy sokadunokatesó lagzijába. hugom meg babát vállal a semmire egy nála 20 évvel öregebb kvázi vadidegennel és örömbódottá.

sikerüljön a kapcsolat, legyenek boldogok, komolyan. (az is kb most dőlt el, hogy járjanak-e, eredetileg csak kavarásztak.)
de ez a kettős mérce, ez a végtelen képmutatás, ez miazizé már, fujj.


no meg, bennem nagy a zavar, hogy ú, nagynéni leszek, ez egy életre szól, az a gyerek nem tehet semmiről és nagyon megérdemli, hogy szeressük,
de ez a hugom az a hugom - a rákos-lottós, a hazudós, a "kezeletlen" kihasználós, szociopata-gyanús,
az, akinek egy szavát se tudom kétkedés nélkül fogadni, és akitől tartom a többlépés távolságot,
és akkor most mivan,
hogy' viszonyulok én ehhez.


és hogy hazudtak, elhallgattak.
ősszel volt egy hatalmas családi botrány, mikor gyanútlanul megírtam sógoromnak, hogy reméljük, már jobban van és sokat gondolunk rá - mire is írta, hogy köszöni, igen, reméli, mi is jól vagyunk, puszi.
egy percen belül jött egy telefon, amiben hugom tíz percig kiabált velem (nem túlzok, picit sem),
hogy mégis mit képzelek magamról, hogy merészeltem, ennek most ő issza meg a levét, és soha többet ne merjek kommunikálni a sógorommal, csakis rajta keresztül, mert fogjam fel, hogy depressziós, nem náthás, és ez komoly dolog, és megtiltja!!!!

hát én akkor ebből az egészből semmit se értettem, csak hogy a hugom full indokolatlanul ordít velem logikatlanságokat, és rendesen kiakadtam, és mondtam neki, hogy ez mért logikátlan, mire végül elhordott mindennek és rámcsapta.

eléggé felkavart ez a beszélgetés, de még fel se ocsúdtam, máris hívott kishugom, hogy úristen, mit műveltem.

itt már végképp nem értettem semmit, de tele volt a hócipőm...

és akkor elhangzottak mindenféle dolgok, amiket ha nem titkolnak, akkor nem történik ez. (anno az egész pénzkicsalós basz is emiatt tudott úgy .. ) hogy a sógorom megverte a hugom (a depressziós felindultsága miatt, ez nekem furi), és most is biztos attól fél, hogy megveri, hogy a hugom lakott is otthon egy hetet nyáron,
de ő nem akar többet mondani.
abban igazat adott, hogy hát igen, a hugom néha kicsit hazudós most is... (így fogalmazta, basszus. mert igen, sajnos hugom az egyetlen, akinek még a verapasim vallomását is kétkedve fogadom, meaculpa.)
de ő akkor se hajlandó többet mondani, ha otthon lettem volna/többet dumcsiznék hugommal, tudnám.
kösszasemmit.

innentől végképp szarul éreztem magam, és a pasi is azt mondta, maradjak ki ebből, zavaros és gáz.


ja, ekkor már a hugom terhes volt ám az új pasijától.

én azon sakkoztam, hogy azért karácsonykor ott lesz-e a sógorom, és ennek megfelelően kommunikáltam, miközben mindenki tudta, hogy hugom egy másik pasival nyaral külföldön,

kishugommal azon méláztunk karácsonykor, hogy most mi lehet, adta alám a lovat, miközben ő már a babával is tisztában volt,
és hagyta, hogy anyám lekiabálja a fejem, amiért rosszat mondok hugomról (miszerint lehet, akkor télleg összejön a másikkal),

majdnemhugom az anyám elől titkolta, hogy hugom meg az új faszi ott szilveszterezett velük, mi meg előle még most is a babát,

faszkivan ezzel az egész infócsepegtető, féligazságokat keringető álszent családi játszmahálózattal.


na, ezért is mérges vagyok kicsit. hogy miért nem lehet egyenesnek lenni. miért kell ezt így.
az állandó bizonytalanságban tartás...
hogy sose jössz ki jól.


és még mindig motoszkál, hogy az igazságot sose tudjuk meg, sanszosan előbb volt az új, mint vége a réginek... hogy most a sógorom, akit kedveltem, tényleg verte-e, depressziós-e, eltüntette-e a pénzüket...?

franc.
kedvelsz valakit, családtag, aztán ezt mondják róla, meg el is tűnik örökre a tudtod nélkül.


na, ilyenek miatt kavarog még az egész. arról nem is beszélve, hogy a családdinamikánkat ez is örökre megváltoztatja.



és lesz egy (valószínűleg) unokaöcsém.

ember tervez, deminek

júni 10. egészen most volt, értitek. majdnemhugomék esküvője... akkor még eléggé úgy állt, nekik baba + kishugoméknak esküvő a kövi év progija, s ezen felbuzdulva majd hugomék is kitűzik végre a napját.

ehhez képest most:

majdnemhugomék tavasszal próbálkozhatnak újra legközelebb, kishugomék valószínűleg elhalasztják az esküvőt (lehet ám, hogy örökre), hugom meg szétment a vőlegényével és egy hónap után megesett az új delikvenstől.

(a megesett nem igazán rosszindulat, inkább egy remek leíró szó. szándékuk ellenére, alig pár hétnyi egymásba gabalyodásból, mikor még azt se tudták, akarnak-e valamit a másiktól, ráadásul óriàsi korkülönbséggel... szóval ez így nagyon besikerült. megpróbálják együtt a baba miatt, de lutrinak mondják még ők is.)

és a nonplusultra, hogy anyámék veri hepik, mert egy gyereknek mindig örülni kell! vallás, erkölcs, stb hirtelen leszarva, mert hát... nem is értem.

valamint derülget kifele, ki mit tudott, és hát kb engem hagytak ki mindenből, a pasi szerint több ponton is elég unfair módon. ez is megér egy misét.

szóval ezt dobta gép, ez lesz. marhára nem ugyanaz, mint amire számítottunk még alig fél éve is...

a kérdés pedig (ami az évvége nagybetűs kérdése volt, november elejétől), miszerint van-e még a sógorom, mostmár végérvényesen tárgytalan.

hav

és akkor tegnap mi is résztvettünk a jó kis vasárnap délutáni össznépi normafázásban... a fehér, az hó. rajtam is. #ilyenez

kedvesuniverzum

mit te csinálsz már megint?

akartam volt ìrni, hogy vettem egy laptopot, de még nem tudok többet ìrni róla, mert vettem egy laptopot, és azzal kell szöszölnöm (true love egyébként, omg-omg),
erre kaptam egy olyan üzenetet a hugomtól, hogyaztmondja: cirka 6 hónap múlva nagynéni leszek (csak hosszabban, részletezve, nem rám kihegyezve, plusz ultrahangfotó),

és hogy akkor ez így most mi,
azóta is döbbenet,
#waitwhat,
hasonlók.


tegnap óta nem jutunk szóhoz, mert hát sok mindent láttunk jönni alternatíve, de ezt nem.
(nem a sógoromtól, ennyit még hadd áruljak el. #majdcsakelmondomeztisvégre

#szappanopera)

vannak még olyanok, hogy

- váratlan változások és események a melóban. (órákig tudnám mesélni, hisz normál helyen, normál esetben ezek egyike se, vagy meg se, vagy nem váratlanul, szóval: kabaré, meg ilyenek.)

- nagyon szeretnék aludni.

- tegnap este majdnem vettem egy laptopot, csak nem készült el a melós papír, aminek az elkészítésére a tegnapot tűzték ki maguknak, mint határidőt.

- lehet, hogy ma este veszek egy laptopot, mert mára azért meglett. àm, mivel mára nincs fuvarom, plusz az alvás utáni vágy se fog magától múlni, lehet, hogy inkább holnap veszek.

- sok a 3x12 óra egymás után, itt, így, nekem. de legalább a végére üdìtő nyugi van. (kopp-kopp.)
(update: nincs.)

- mostanában (megint) egy csomó mindent vettem. fogalmam sincs, ezt hogyan sikerült - se lelkiismereti, se pénzügyi, se technikai szempontból.
például elmagyaráztam a pasinak, hogy kéne még hosszú ujjú, egyszínű, vékony felső, csak darabja 3-4ezerért nem tudok most többre beruházni, és akkor köbö a rákövetkező héten bementem a háundembe megnézni tök mást, és megláttam és -vettem kettőt is féláron.
illetve:
évek(!) óta kerestem rendes fekete kardigánt. no, hát vékony lett is már, meg angóra is, de olyan mezeit nem találtam jó ár-érték arányban egyet se, sehol.
erre itt, még a próbafülkébe indulva mintegy mellesleg rámkacsintott egy teljesen okés darab szintén féláron, pont a méretemben. honnan?! hogyan?!
örültem, elhoztam, naná.
máskor meg:
rendre lemaradok a méretemben árult normális fekete garbókról, és ugyanígy, full véletlenül szembejött egy abból is.
valamint turiztam egy vadonat új műbőr szoknyát, gyári címkéset. nem akartam én divatozni, csak minden szóbajöhetőt felpróbáltam, ez meg jól állt, megérős áron. (a címkét akkor még fel se fogtam.)

- a szülinapra választott jódrága nyakláncomat vagy két hétig nézegettem a boltban, erre otthon derült ki, hogy valószínűleg semmihez se mutat jól rajtam, hiába tetszik úgy. ezen azóta se tettem túl magam, persze még sok időm nem volt rajt' gondolkodni. lettek viszont szuper darabjaim is, meg beruháztam végre hullámcsatokra, meg ilyesféle igényeskedések... (és elkezdtem ismerkedni a krémmániaponthu-val, még a végén képbe kerülök ezen rejtélyes női dolgokkal is, skandallum.)

- idén még csak egyet aludtam otthon.

- egy rakás ingyen elvihetős fészcsopira pazaroltam a mobilnetem, hogy szerezzek átmeneti ruhásszekrényt a pasihoz, míg nem tellik normálisra. mindig írta, hogy "cuki vagy", de egy se kellett, mára dekódoltam, hogy inkább ne legyen szekrény, mint randa, kétes. hátjó, abban maradtunk, hogy próbál intézni máshogy.

- nemsoká veszünk függönyt, hogy végre felszabadultan öltözködhessünk és perverzkedhessünk, akár világosban is. (most vagy liberális vagyok, vagy felelőtlen, vagy én nem is tudom, de teszek rá, hogy megláthatnak. őt nagyon feszélyezi.)

- egy ideje màr pihepuha gyöngédséggel von körbe, stabilan, amitől, megmondom őszintén, sokkal szebb az élet.

- tényleg van egy brutál teendőlistám, a legváltozatosabb (élet)feladatokkal, ami továbbra is dinamikusan formálódik (és többnyire bővül), és hát, maradjunk annyiban, a következő tíz év minden percére van elfoglaltság-ötlet.

- az ütemtervben felbukkant egy, a szakmám és a munkahelyem metszetét felvillantó, inspiratív téma is, ez új, erről nem tudok nyilatkozni még, de nagyon izgalmas, hogy lett. utána kell majd olvasni.

- híztam 3 kilót. (ami rajtam ugye látványos.)
sajnos mind a hasamra ment. (jó, sarkítok. a tokámra is jutott.)
nem így képzeltem. (hát jujj.)

- idén még nem éltem szociális életet. de akarok, fogok. (amint eljutok oda a listámon.)
stb.


- .......


#randomságok
#dolgozásközbenvagyok

zuniverzum humora Nr. kiszámolja

áthágva legalapabb szabályaimat, bevállaltam a mát helyettesítésben, túlmunkának. kivételesen. nagyon kivételesen. (a rendes kétnapom elé.) fiatal voltam és kellett a pé..

természetesen tegnap éjjel tetőzött a pms, itt bent pedig megjött reggel, vérrel, verejtékkel, föl(d)indulással.


szerintem nagyon stílusos.
tényleg.

tegnap pedig

spontánkirándulni voltunk, aztán (egész) este ilyen túrós-füstöltsajtos cukiságokat sütöttem a pasi kedvéért:

igen, azok ott csillagok és karácsonyfák. mondom, hogy nem fogtam fel még jól ezt az új év dolgot :)

random most

még nem sikerült integrálni, hogy új év van. komolyan. még mindig nem.

pedig nagyon okosan rögvest szabival indítottam, hogy a jóltelt, de ingázós-családozós ünnepekre rápihenjek. (nagyon kellett.)

már letöltöttem a telefonomra a year compass-t szombaton.
már párszor majdnem megírtam ide, mizu.

de most épp megint azt érzem, ebbe az egy napba kell végtelen teendőt besűríteni, amit nem tudom, hogyan.

újra a laptopnézés van porondon.
meg takarítas, pakolás, sokhelyenvásárlás, főzni, mosni,
ingázni a pasis meg a csajos otthon közt,

és amúgy mindjárt szétszakad a fejem, meg egyéb dehidratált pms-es jók...


de persze ügyi vagyok és megoldom,
az elmúlt hónapban is meglett végül minden határidős (saccperkábé, mondjuk),

sőt, lehet, még egy sütit is sütök holnapra, reggelire, csak nem tudom, mikor.

azt még el akartam mondani, hogy búék!



most meg kv a kedvencbögréből...