hogy mindenkinek tiszta legyen: ez a blog a dedikáltan az olyan ömboncolgatás félig strukturált idehányására van, ami máshová nem valo az életemben.
körömlakkok, saláták és minden egyéb dolog leírásával is próbálkoztam,
de igazából azt elég megosztanom az irl szociális közegemmel, ez meg kb egy pszichologushoz-járásos folyamat kiegészitő mellékdagonyája, akkor is, amikor nem járok.
nekem tökre hasznos, by the way, de összességében ne várjunk egyebet tőle...
fogok reagalni meg mesélni meg,
csak gyorsan:
ez a biztos én szeretném ezt kihozni, ez többx felmerült (a szakemberektől is),
szoval kíméletlenül atgondolva:
nana, hogy szeretném
és igen, benne van, h nem stigmatizál, ill h nem "énhibám",
de ezek elhanyagolhatóak,
mondogatom ill kőkemenyen tartom is, hogy bármi is jön ki, elfogadom, csak legyen megalapozott,
mert én csak tudni szeretném az uj, elbizonytalanitó infók fényében, hogy akkor igazából mi van
(ez sajnos a valaszaimon is meglátszott, túl szőrszálhasogatóan - magamkritikusan gondolkodtam hangosan, nehogy sikerüljön valami felett torzítóan elsiklani,
és amugy ez pont fordítva sült el sajnos)
mert az egesz onnan indult, hogy szembejöttek az uj informaciók, amik viszont megkérdőjelezik az eddigi képet
tavasszal még én győzködtem a pszi barijaimat, hogy a diagom biztos helyes, mig ők azt mondták, tuti nem vagyok az, vagy max naggggyon enyhén, hogy nem is látszik
aztán itt a blogon is felmerült ez az adhd dolog, plusz elkezdtem belemélyedni a munkám miatt..
ésss ahogy egyre gyanúsabb lett, belépkedtem ugye ezekbe a csopikba...
engem lepett meg a legjobban, hogy 1) az adhd-s mennyire rám igaz dolgokkal van tele, majd méginkább, hogy 2) a másikdiagos meg semennyire kb
(ez időben eltolódva volt, korabban a rendes adhd-s mellett csak az eredeti diagos mémoldalakat nézegettem, nem a rendeset,
mert annyira nem gondoltam azért, hogy az eredeti diagom ne lenne, láttam rá valós esélyt, de azért hajlottam arra is, hogy inkább csak én tudok keveset, és valojában vagy csak az is produkál ilyesmiket, vagy parhuzamosan fut a kettő,
szóval hogy nem is jutott eszembe ezzel is összehasonlitani, csak már igy a vizsgálati megéleseim nyomán, ahol rámhúzottnak éreztem az eredeti diag dolgait)
azt hittem, majd ott is lesz közös megélés, gond, probléma, .. és teljesen wtf-nak találom, hogy ennyire nincs
ez amolyan utolsó megerősítője annak,
hogy megéri utánamennem,
de csakis úgy, hogy nem mondom el, hogy miről van papírom, hanem elfogulatlanul nézzenek meg
majd reszletezem, miért
de hogy nem az volt, hogy így hirtelen talaltam egy alternatív, jobban csengő "identitást"
hanem hogy úgymond p.fámleszakad módon állok az új, eddig nem ismert infóimat az eddig tudottak mellé téve, hogy dzsízösz, mennyivel inkább magyarázzák a dolgokat, de most akkor így mi van
ez igy lehetséges?!
és nyilván örülnék, ha azt kapnám vissza, hogy az új infókat a régiekkel összevetve alkotott képem helyes, hogy jól értelmezem a helyzetet, de en ezt nem itélhetem meg
és nem az a bajom, ha azt mondják, h a régi (a / is) valid,
hanem ha azt szakmaiatlanul teszik, ha nem támasztja alá a sztereotip belemagyarázason kívül semmi
(mint ahogyan az itt most amúgy történt :/)
és az sajnos biztosra kiderült már, hogy ez a mostani vizsgálat nem fog tudni megalapozott, valid választ adni. (ha az adhd-t végül szintén ki is hozza esetleg...)
long story short, 13 éve, amikor a nemmüködésem már nagyon nagy krízisbe torkollott, megkaptam a diagnózist.
azt mondták, ez ez, és hogy ez mindent magyaráz,
és elolvastam, mi az az ez, és úgy éreztem, számomra is magyaráz mindent, minden addig érthetetlen dolognak tudott neve lenni benne, rendszerbe pakolva.
emlékszem a relevációra, a boldogságra, hogy ez akkor egy létező dolog, mindenre van-lesz magyarázat, nem vagyok mégse én a helikopter... no es hogy akkor ezzel mostmár tudunk mit kezdeni..
namost. én 13 éve ennek a diagnak a fogalmi keretein belül gondolkodom magamról. mindig minden felmerülő dologra ezen belül kerestem a magyarázatot, mindent ebben feleltettem meg valaminek.
érthető módon, hiszen volt egy szilárd tudásom arról, hogy ez az egyetlen fogalmi keret, ami az én dolgaimat magyarázza, magyarázhatja.
az összes szakemberrel, akinél voltam, ugyanezt tettük.
szavakat kerestünk jelenségekre, és nem volt ez ellen semmi kifogásom.
mostanáig.
ugyanis kiderült, hogy egy csomó minden, ami velem van, amit megélek, lehet más is, megfeleltethető lehet más dolgoknak, szavaknak egy másik fogalmi keretben.
aminek a létezeséről eddig nem tudtam.
no és amúgy marhára nem mindegy.
marhára nem mindegy hogy patológiás hasítás meg disszociáció, vagy csak normál adhd-s idegrendszeri működések.
nem mindegy, hogy énállapotváltások miatti nem emlékezés, vagy out of sight out of mind adhd-s előhívási gondok.
hogy érzelmi labilitás miatti random mászkálások, vagy adhd-s impulzivitásos mehetnék-érzés, amikor címkét, megnevezést keresünk ugyanarra a diffúz feszültség-érzetre, ami a motorvanas.ggemben végkifejlethez vezet.
hogy üresség, vagy pont hogy a túl sok, túl zsizsgő-kavargó gondolat miatti semmire se tudok fókuszálni, szoval végülis semmi megragadható sincs ott, de borzasztó nehéz állapot.
hogy elidegenedő védelmező mód (vagy mi is volt) vagy csak idegrendszeri túlingerlődés meg figyelmi képtelenség, hogy ugy erzem, nem tudok kapcsolodni, jelen lenni, meg ilyenek, ...
hogy önszabotázs meg hárítás, vagy a vegrehato-funkciok elegtelen működése.
hogy személyiségzavaros 'nem találom a helyem a munka világában', meg felelősseghárító gyerekmódos működés, vagy az adhd-s tünetek miatti érthető valódi nehézségek.
hogy "önbántalmazó" meg érzelmi labilitásos meg regresszív nemevés, vagy a mezei élettani stresszreakció mellett sokszor sima emlékezeti, szervező-készséges elégtelenségek ..
stbstb, na, értitek.
ugy érzem, ez konkrétan megrengette most a kis világom.
ez a rádöbbenés, hogy amúgy van egy alternatív magyarázat annyi mindenemre. hogy lehetett volna, lehetne sokkal komplexebben is gondolkodni ezekről.
attól még lehet mégis az első diag a jó, vagy lehet, hogy párhuzamosan fut a kettő, (vagy ki tudja, miről nem tudok még, keserű haha),
de nagyon, nagyon úgy érzem, vakon, tévedesben voltam eddig, és lehet, hogy én magam is félreértettem, félremagyaráztam a dolgokat.
mert nem volt esélyem ténylegesen megismerni, mi van.
szóval egyszerűen minden megkérdőjeleződött most.
......
meg amúgy az se mindegy,
hogy valami az első diag szerinti érzelmi túlreagálás, vagy bántalmazó kapcsolatban való működési sajátosság meg érthető kiakadások, meg simán rossz kötődési minták.
hogy a düh gyermekinek és patológiásnak lesz címkézve, vagy amúgy mind szoktunk akár ennyire is kiakadni és akár átmenetileg regrediálni is közben.
hogy patológiás belemagyarázás es túlreagálás, vagy tök jogos felháborodás és hazárhúzás(i kiserlet).
hogy abnormális összeférhetetlenség és ítélkezés a beszámoló arról, hogy milyen gáz kollégák is léteznek, vagy amúgy több száz ember közt tök természetes, hogy van 3-4 hülye, és nem diagos patológiás torzitás ez az információ.
hogy egy fontos és jó barát pozitiv leirása idealizálás, vagy csak abban a formában, ahogy érintkezünk a harmincas éveinkben, élethelyzetünkben, nem találkozunk egymás olyan rosszabb tulajdonságaival, ami zavaró volna, ill szuperügyin asszertíven és empatikusan kommunikálunk...
hogy túlzó, gyermekien, önállótlanul szimbiotikus vágyak, vagy valódi, jogos párkapcsolati igények.
hogy valid-e bizonyos helyzetekben átmenetileg gyermeki szintű félelmeket megélni meg beszűkülni, pl sose lesz senkim, nem akarok egyedül maradni, nem fogok boldogulni?
hogy mikor nyomorultul érzem magam, az személyiségzavarosan túlzó-e, vagy idegrendszeri tünetek és valodi élethelyzeti (akár halmozott) k.o. helyzetek összeadódó, logikus következménye, erthetően nehezített, akár szituatív kapaszkodóhiánnyal.
és az én diagom pont olyan diag, hogy ha tudjuk, hogy valakinek az van,
akkor tudjuk, hogy sanszosan patológiás szinten dühös meg torzít meg idealizál meg igényel meg szenved,
és ezt maga a diaggal élő is tudja, és el is fogadja, illetve bizonytalanság esetén maga is előhúzza a "szakmai kalapból", mint iránymutatást.
főleg, ha tudja, hogy valamiért ténylegesen nem működnek az életben a dolgai. és úgy tudja, hogy ez az egyetlen lehetséges valid magyarázó csomag.
és egész életében gondja volt a belső iránytűjével, mert félrekalibráló, érvénytelenitő, gaslightingoló közegből jött, és oda is keverte magát ujra meg újra.
de és közben az egyik kiemelt hosszútávú fix terápiás célja pont az, hogy megtanulja nem reflexesen ketsegbevonni a saját megéleseit, erzeseit, szükségleteit...
párhuzamosan azzal, hogy évtizedes papirja van arról, hogy amúgy az ertelmezesei, erzesei elvileg torzítanak.
miközben több éve futtatja meg a helyzetertelmezeseit az epp elerhető szobajöhető másoknál valóságchecking celjából, es igazából azt szokta visszakapni, hogy jól, sőt, sokszor tűpontosan látja a kerdőjeles dolgokat... szóval belegondolva nem áll össze.
mi van, ha maga az eredeti diag is már önmagában érvénytelenít?
ahh, nem tudom, érthető-e, de ez most nekem nagyon is valid kérdésfeltevés...
ja, mert amúgy, surprise;
azzal szembesültem, ahogy olvasgattam mind2őről, hogy azoknál a dolgoknál, ami nekem tutira megvan az eredeti diagomból, pont lehet adhd is a magyarázat. az ilyen önsértő, meg másokat bántó, stb dolgok meg pont sose voltak rám igazak, de hát nem akadtunk fenn ezen, ugye, minden olyandiagos egyéni mintázatot tud mutatni, meg spektrum, meg stb.
éss azzal is szembesültem, most, hogy mind egy szép nagy, eredeti diagos fészbukcsopiban, mind egy adhd-s csopiban is tag vagyok,
hogy előbbiből döbbenetesen semmit nem tudok magamra vonatkoztatni, se megéléseket, se problémákat, se működéseket, de tényleg semmitse,
utóbbiból meg stabilan rengeteg mindent.
ez pedig azért egy naaagy wtf.
van egy fél poszt még 11-éről, ami azóta tegnap is, ma is csak eszkalálódott - igazi wtf élményeket szereztem itt a kivizsgáláson végül. ez a felfedezéseim egyik fele. de még csak az 'átbeszélem emberekkel és felfogom, hogy egyáltalán mijaf.sz is van' szakaszban járok, nincs kedvem nagy hévvel ideventillálni, inkább akkor írnék róla, ha már összeszedetten tudok.
most inkább egy másik, számomra nagggggyon meglepő felfedezésemet szeretném elmesélni.
pár napja beültettek minket a nagycsopiba. meséket kellett hallgatni, és opcionálisan elmondani a véleményünket meg (meglehetősen alap iskolás szövegértési) kérdésekre válaszolni.
én ott egy szót se szóltam, a kezdeti beköszönésen kívül. viszont szép csendben két dolgot is észrevettem.
egyrészt, hogy egyáltalán nem tudtam követni a felolvasást. a legeleje megvolt, meg egy-egy félmondatot el tudtam kapni itt-ott. de amúgy nem.
semennyire nem. (már ezen is meglepődtem kicsit.)
másrészt rádöbbentem, hogy ha körbementek volna, és mindenkinek meg kellett volna szólalnia, nem csak opcionálisan (erre számítottam amúgy, és meglepett, hogy nem), akkor simán kimozogtam volna intellektusból egy olyan választ, hogy senki meg nem mondja, hogy nem figyeltem. hacsak nem nagyon direkt konkrétumra kíváncsiak, ami azért ritka eset.
mert egyszerűen összerakom az előttem szólók által elmondottak, meg az elkapott töredékmondatok infóiból.
és hogy én ezt csinálom. olyan természetesen, mint a levegővételt. olyan alapműködésként, hogy én, az örök önboncolgató, húdehajdenagyon önreflektív konkrétan 36 évesen veszem észre először, hogy ezt csinálom.
és hogy valójában ez mindig így volt, ez így szokott történni, ez nekem az élet legtermészetesebb dolga.
nem tudom tutira megválaszolni, hogy ilyenre sose tudok figyelni, vagy van olyan, hogy igen. csak azt tudom, hogy ezen én nem szoktam fennakadni - és más sem.
ha nem ilyen körbemenős, akkor utólag infókat szerzek másoktól, mi hangzott el, vagy órán ott volt a ppt, könyv, vagy ha nagyon ügyibogyó vagyok, akkor xtrémalaposan jegyzetelek, mert ha nagyon jegyzetelek, akkor tudom követni jobban - de nem tudom, hogy ez a jegyzetelősdi csak akkor működik-e, ha behúz a téma, vagy bármikor...
semmit se tudok elmondani róla azon felül, hogy énvelem ez mindigis így volt, történt.
és hogy most csak azért vettem észre, mert ebben a két hétben intenzíven a megszokottól eltérő fókusszal figyeltem magam.
bónuszként rájöttem, hogy kétszemélyes /párszemélyes helyzetben is van, hogy nem tudom követni a (hosszabb?) hallottakat, sokkal többször, mint még múlt héten, mikor erre egy kérdés nyomán rájöttem, gondoltam.
de ott is működik a medzsik: tudom a témát, elkapok félmondatokat, leveszem a nonverbális jelekből, hogy éli meg a másik a bármit, amiről épp beszél - és nincs szükségem a konkrétumok felfogására, simán tudok olyan empatikus visszacsatoló reakciókat adni, hogy ne vegye észre, vagy belekapaszkodva az elkapott infómorzsákba továbblendíteni a társalgást.
vagy ha nagyon olyan, max azt mondom, bocs, nagyon fáradt vagyok / kajakóma / kvhatás-vesztés utáni mélypont / bármi, megismételnéd (a végét/ valamit)?
de pl vannak élményeim, hogy kétszer is megismételtetem, és mégse fogom fel, olyankor, ha nincs más mód megszerezni a fontos infót, nevetve bevallom, hogy valamiért most épp nem működik az agyam, írja már meg mailben / mondja el máskor, akármicsoda... - s lőn, meg van oldva.
ezen amúgy nem szokott senki fennakadni valahogy. (én se, hát biztos a fáradtság, és én kb mindig fáradt vagyok... vagy lehet, hogy nem is mindig, csak ilyenekből gondolom olyankor is, amikor nem?)
kérdezgették itt, hogy de és kaptam-e másoktól olyan visszajelzést, hogy nem figyelek, és én mindig rámondtam, hogy nem - nos, mert tényleg nem.
pedig dzsízösz, amúgy meg valójában mennyiszer nem "figyelek" :DD (most már ugyanis azt mondom, sokkal-sokkal többször, mint gondoltam, mert ez a megszokott működésem része.)
(legyünk tényszerűek - figyelek a szándékaimmal, csak nem történik meg...)
(funfact, hogy amikor fontos kapcsolódásról van szó, vagy bármi miatt behúz a dolog, akkor megy a figyelés, adhd-s fogalmi keretben lehet, hogy amolyan hiperfókuszosan...)
és mikor ezt a felfedezést elmeséltem ma (sokkal rövidebben) a visszajelző zárókörön, a pszichiáter rávágta, hogy szóval maszkolok.
én már olvastam, hogy a lányoknál mások az adhd-s tünetek, ill hogy többet maszkolnak,
de egyáltalán nem tudtam a magam életére vonatkoztatni ezt a maszkolás dolgot.
akkor, a mesecsoport után nem volt semmilyen átbeszélési lehetőség, amikor pedig a kérdőívező pszichológusomnak jeleztem ezeket, annyit mondott rá, hogy modalitásbeli egyéni különbségek természetesek lehetnek, ha nekem hallás után nem megy, az még nem jelent semmit...
de persze a pszichiáter azt nem mondta, hogy ez egy adhd-s dolog maszkolása-e, nyilván, én meg meglepődtem, és nem kérdeztem, szóval ennyiben maradt... (de nekem automata ráerősít a gyanúmra.)
akármi is ez, hoppá.
# fontos felfedezések
(podcastot se tudok amúgy hallgatni, pedig annyi jót ajánlanak... de ez úgy nekem csak egy kellemetlen egyéni sajátosságként címkéződött, hogy hát én vizuális tipus vagyok inkább.
ésss mivel továbbra se vagyok szakértője a témának, ugyan a gyanúmat erősíti, és nekem a képbe beleillik, simán lehet, hogy mégse, gondolom. gyötörnek a kétségek továbbra is, sajna.)
ez a másfél hetes kivizsgálós trip amúgy váratlanul nehéz - igen mély és fájdalmas dolgokat piszkál meg.
pedig össz napi 1-másfél óra. mégis mindig úgy jövök haza, hogy kivagyok. és a fele dolog csak akkor, utólag jut eszembe ráadásul, amitől méginkább kivagyok.
mentálisan is, lelkileg is, mindenhogyan, fizikailag is leszív, durva.
és félelmetes, mennyire szét van az agyam. vajon mindig ennyire szét van?
ráadásul arra jutottam, hogy életem alapélménye a kevés vagyok. (és a nem lehet szeretni.)
de hogy a kevés vagyok, a nem megy, és az emiatti szégyen...
és bármi áll is a papírokban, az tényszerűen igaz, hogy nem megy, hogy valamiért én kevesebb vagyok, mint mások, hiszen nekem (tök mindegy amúgy, miért, de) nem megy ugyanaz, ami általában az emberek többségének szokott.
és hogy nem látnak, nem tudom magam elég jól kifejezni, megértetni, nem tudok kapcsolódni...
és ez a tudat, gondolat mind fáj.
szóval kifejezetten megterhelő, nem gondoltam, hogy ilyen lesz.
kivizsgálnak, elkezdődött a folyamat... szerencsére nem ugyanaz az ember volt a tényleges első alkalommal, és remélhetőleg ez így is marad. aki csinálja, nagyon értelmesnek és alaposnak tünt, egyáltalan nem prekonceptuális sablonokban gondolkodott, és végigvárta a válaszaimat is... sőt, próbálta jól érteni, pontosítani, ha olyan volt. jó lenne, ha ő vinne végig, bármire jutunk is.
nekem nem a dg-vel van a bajom most se, hanem azzal a sztereotip paneleket rámhúzkodó, felületes, engem meg se látó-halló móddal, amit első alkalommal tapasztaltam.
legyen hiteles, érezzem alaposnak és megalapozottnak, és akkor nem gáz.
izgi amúgy.
és bónusznak még ebédet is kapok, haha...