2023. december 18., hétfő

nehezen kezelhető kettősség

az gyermek kérésére a hétvégén megnéztük az (újfajta) énkicsipónim karácsonyi részét (megint), ami neki óriási kedvenc - és mivel észrevettük, hogy kijött az új évad, néztük aztán összebújva, családilag azt is. (volt benne a végén újra havas rész, juhú.)

végre kidíszítettük a lakást. együtt. idén megextrázva, mert egy egész karácsonyi falus polcot álmodott meg egyedül, ami amúgy szép is lett. ablakmatricák is pipa, de már úgy tűnik, unja, jövőre saját készítésű lesz, azt beszéltük az apjával. 

közben meghallgattuk a michael buble albumot, amit nem ismert még, 2x.

kínlódva dugdostuk az egyik leendő ajándékát, amiért most kellett elmenni átvenni, de csak egy zacsiba csomagolták doboz helyett. (nem látta meg... jó lesz.)

megettünk egy egész rúd (bolti) diós bejglit... (és gyorsan vettünk helyette két újat jövőhétre, mert nagyon ízlett...)

egyben ugyan, de elolvastuk az adventi mesekönyv ehétvégi vonatkozó fejezeteit. a karácsonyi malac és liba részt is (ami az enyém), mert csodacuki...

nehezményezte, hogy nincs igazán téli hangulatú társasunk... (aztán semmivel se volt alkalom játszani most, de amugy tényleg nincsen...)

beüzemeltük végre a múltkor elfelejtett adventi koszorút is, miután vettünk hozzá olyan negyedik gyertyát, ami már passzol méretben - és rituálisan meggyújtani is eszünkbe jutott, egyből ugye hármat. (a fényénél olvastuk a malacéslibát, stílusunk az van ugye...) (ő hozta oda.)

ésss sütöttünk mézeskalácsot, mert annak nagyon-feltétlenül bele kellett férnie, úgy szerette volna, ki tudja, miért. vettünk (idén először) díszítőket hozzá, kicsit még azt is tudtuk használni, mielőtt letelt a hétvége .. még a külön, apának meglepiként kreatívkodott, hármunk nevével díszített, szabadkezű szivet is ki tudta húzni színessel... (magánakció volt tőle, ő ilyen kis cukiskodó fajta..)

aggódott, hogy el tudunk-e annyira pakolni a sarokból, hogy odaférjen a karácsonyfa. (mi jobban aggódunk, de valahogy nyilván el...)

azzal álmodott, hogy azt hozta a jézuska, amire vágyott.

ilyenek.


szóval hangolódunk, várakozunk, éljük a kis családi ünneplő hármasunkat - közben meg én a hátuk mögött kiadó szobákat járok nézni.


hesteg jajj.

2023. december 5., kedd

the time of joy - its beginning

 vagy mi is a december...

rólam lehet tudni, hogy hangulat-, így persze ünnep-, és leginkább karácsonymániás vagyok. na jó, nem, ez egy csúnya szó rá, inkább mondjuk, hogy a legesleges-legkedvencebb történésem az évben.

na, hát az gyermek még nálam jobban is oda tud lenni. (már novemberben karácsonyi filmmaratont tartott az anyjával...) és már (elő)karácsonyi fellépésük is volt az énekkarral, szóval nem annyira érthetetlen...

ezen a hétvégén pedig nálunk már mikulás-várás volt. ami felnagyitódott az évek során, és valahogy már összefűződött a karácsonyvárós ünnepi időszakkal...

és hát azt hiszem, kimaxoltuk.

rituálisan lecseréltük a bejárati ajtódíszt a rénszarvasos-csengősre.

van egy darabokból álló összeillesztős mikulásfej-hűtőmágnesünk, előszedtük. vannak betűmágneseink, új  kiírást csináltunk... vannak jegyzetelhetőek... azokra is írt a mikinek...

meg használatba vettük a mikulás díszpárnát, és a karácsonyi takarókat... körbeörömködtük az új, nagy, teleszkópos lábú rénszarvas figuráinkat...

karácsonyi pulcsiban volt _minden nap_, sőt, nekem is elő kellett túrnom, és ki kellett mosni az idei, egyforma rénis pulcsinkat is, hogy legalább vasárnap kicsit lehessünk benne... (tavaly nagyon szomorkodott, hogy csak nekem vettünk, gondoltam, kedves lenne idén neki is, és hát igen.)

elolvastuk a Mikulás és a varázsdobot.

van egy kis mikulásos válogatásos füzetkéje, abból is olvastunk-énekelgettünk... (míg a nagynénje be nem szólt, hogy kornyikálunk. pedig mi tök élveztük...)

szineztünk együtt a karácsonyi színezőbe... (vagy azt már előző hétvégén? nem is tudom...)

akartunk csinálni papírhópihéket, amiket a suliban gyártottak előtte, de spontán felidézve csak csipketeritőket, társasjáték táblát, denevérmintás izéket meg ilyesmiket sikerült... ezen sokat nevettünk persze, de hópihénk az nem lett.

megnéztük együtt is azokat a télapós filmeket, amiket otthon talált, és szeretett volna velünk is.

néztünk angiebellemare-t (vlogger), amit halloween környékén nem engedtem előre megnézni, de észbentartotta - na, az most pont nem jött be neki annyira, de pipa a listáján... (a halloween-i lakásdekoros vidiket viszont ősszel szanaszét néztük, mert azok nagyon. onnan szedte a bunkiépítés ötletét is, amit végülis élveztünk, szóval thx angie...)

(igen, mi tök komolyan épitettünk halloween-i bunkit otthon (az ágyból, afölé-köré), és abban kuckózva néztünk meg egy halloween-i hangulatú minisorit, amit szintén ő talált, és nagyon lelkesen osztott meg velünk...)

na és persze nosztalgiáztunk, hogy' volt az előző években, izgultunk, vajon idén is tud-e előbb jönni a mikulás, 

aztán meg örömködtünk, mert persze tudott.


(jó, hát mi, felnőttek inkább kordában igyekeztünk tartani az ő izgatottságát, meg kommandóztunk, hogy meglegyen a varázslat, mert még hisz benne, ... de hát ez ilyen.)

utána nyilván olvastuk az ajándékkönyveket, még vagy háromszor a mikulás levelét. (ezek a varázslatos ajándékozók szivesen üzennek, egyszer apa még e-mailt is kapott a jézuskától...) (ne kérdezzétek.) ittunk az ünnepi bögrékből és összeraktuk a szép kis habkarton-házikót (pepcós 3d puzzle), ami tavaly akkora siker volt, és ugyan én sajnos hiába vadásztam az ideit a boltokban, de a mikulás szerencsére meg tudta hozni. (khm, khm.)

(kitettük a tavalyit is, komplett karácsonyi falu kezdemény...)


közben kicsit beteg is volt, igy bár a nagyiékhoz meg apa barátaihoz azért át kellett menni mikulásozni, a vasárnapot már otthon töltöttük, bent.


na, de mindez organikusan alakult, persze voltak ötleteink, de főleg az ő lelkesedését követtük le... sose gondoltuk, hogy mindjárt 9 évesen még ennyire hinni fog, de ha már, hadd csillogjanak még azok a gyerekszemek, ugye.


szóval, bár én nagyon rossz passzban vagyok, az ünnepvárás csak elérkezett hozzám is, mégpedig azonnal fullosan.