2019. január 14., hétfő

drogéria update:

és akkor a rossmannban kb mindent leáraztak, amit kinéztem/kinéztetek,

Neutrogenákat is, csak mondom.


(nem tudom, mi van, múltkor is bementem betétet venni, és pont hozzá volt csomagolva ajiba az a féle nedves wcpapír a nekem megfelelő kiszerelésben, amit amúgy is szoktam venni, meg olcsóbb is volt picit.
meg kinéztem izzadásgátlókat, mert az oldspice-om mostanában valahogy nem mindig kielégítő, és voilà - az egyik márkából konkrétan csak azt az egyet akciózzák, amire most fentem a fogam kipróbálni, ennyire. mimimi...

meg persze, hogy felcsigáztatok itt a tusihabokkal, na, és azt is, haha.

nem az, hogy nagy összegek,
de szerintem ez jel!)

(ténylegvicci, na.)



(amúgy meg nagyon meg kell nézni, ha valakinek sérti az önérzetét, hogy valami akciósan is több, mint máshol, lásd a balzsamom. csak mondom.
mert amúgy meg kinekvanarraideje.)

2019. január 10., csütörtök

körömlakk, saláta, satöbbi...

első munkanap utáni első programom: drogériákban szagolgatás. ez ilyen gyengepillanatos perverzió, asszem, hogy alvás helyett...
mostanában, én nem tudom, mi van, de beleválasztok nagyon: rendre tovább kell passzolnom a dolgokat, mert nem bírom el az illatukat. komolyan.
az hagyján, hogy krémekkel, de tusfürdőkkel is sorra járok így... hiába szagolom meg a boltban, a flakonon kívül tök másképp hatnak. régen ilyen nekem nem volt, akkor mindig magabiztosan ki tudtam választani azt az 1-3 kedvencet, amit utána a forgalomból való kivonásukig használtam. de mostanában...

ami maradt, az az olivás Palmolive, a habfürdőjéből indult a szerelem (tusfürdőnek vette a pasi anno a kínaiban, mert sose olvasott el semmitse...), de a tusfürdője is ugyanúgy awww,
meg a sötétkék Nivea az illata miatt (és mert az elmúlt évtizedben kb csak Niveával fürödtem amúgy, ó, a sárgabarackos, a csillaggyümölcsös, a magnóliás, ... szóval muszáj voltam találni egyet),
csak azt nem értem, miért kell gyöngyházfényűnek lennie. (miért?!) és nem jó az állaga valahogy, túl sikamlós, blöe... (és ezt összekötöm a gyöngyházfénnyel fejben...)
arra jutottam, hogy a krémállagúakat szeretem, a Dove már undi kenőcsösen sok, az olajmániától a hideg ráz, a géles meg olyan... nemtom, túl nyári, csúszós, nempraktikus...
(kivéve a Fa kókuszosát, az nagyon tetszett... de télre valahogy nem kívánnám.)

ezt így valahogy nem érzem elégnek, se elégjónak, szóval keresgélek.
(ilyesmikben nem szeretem a kísérletezgetést, az jön be, ha megvannak a bevált kis alapdolgaim, megbízhatóan. és most hiányzik a komfortérzetemhez a megfelelő repertoár.)

na, és eddig jajjdenagyonnem és egyáltalánmitgondoltam két Palmolive (a másodikból az újabb verzió persze) és egy Fa. (valami édesebbre, nehezebbre vágynék, úgy tűnik, csak aztán otthon élesben hirtelen már sok lesz...)
a flakonban hívogatóak voltak, a fürdőben fojtogatóak.
(így nem lesz soha vaníliás próbálkozásom pölö, hát az mégdurvább lehet.)

tegnap végül, miután mindenhol mindent kétszer végigszagoltam, nem tudom, mi ütött belém, de kockáztattam egy Baleát. és este jól szuperált (csak ne szárítson, eddig mindig emiatt kerültem, az van a fejemben, hogy ezek az olcsóságok semmitérőek), élesben is nagyon, nagyon-nagyon tetszik az illata (vééégre valami), állaga is oké,
ezen felbátorodva pedig most azt mondom, nézelődöm még a sajátmárkások között. hátha.
(drágát meg amúgy nem vennék, mertminek... nem adna hozzá annyit, szerintem.)

drukkoljatok légyszi! (meg ajánljatok! vagy legalább áruljátok el, ti hogy vagytok ezzel...)
nem akarok több tusit venni a családomnak meg a pasinak úgy, hogy magamnak szántam...


no és a másik, az a kézkrémgate. hát, halljátok... kell valami jól hidratáló, gyorsan beszívódó, nemnagyonszagos, asszem... (tudtok?)
első próbálkozásként az Isana ureása máris imádat, csak valahogy kevés, kéne valami melóban sokszor felkenhető, mert ezerszer mosok/fertőtlenítek kezet, és nem erre találták ki, ezt meg megtartani ilyen védőréteget képező, otthoni-elindulós kencének. (most így érzem, aztán lehet, arra se jó, még nem derült ki, de sajnálnám nagyon...) (vagy full jó amúgy, csak én vagyok most nagyon dehidratálódva-szétesve. reggel konkrétan úgy néztem ki, mint egy ötvenes 12 gyerekes szegényasszony, illetve megvilágosodtam, milyen, amikor fakó pergamenhez hasonlítják az arcbőrt. és azt a krémet kellett felkennem, amit már majdnem kidobtam, hogy túl zsíros, jajj.)

bepróbálkoztam egy mini Balea kamillással, mert valaki nagyon dícsérte nekem, gondosan megszagolgattam, aztán otthon, a kezemre kenve mégis kiderült, hogy orrfacsaró-elviselhetetlen számomra. (nemértem... de a drogériában csak nem kenhetem ki próbából... bár már értem azokat, akik megteszik.)

illetve tuti nem próbálkozom a Balea ureásával, mert az ureás lábkrémüket konkrétan a lakásból is ki kellett tiltanom, annyira megdöbbentően kiborító szaga van az én orromnak, és nehogy rokon legyen. (ott még abszolút óvatlan voltam, csak a tubus semleges műanyagszagát éreztem, de azt hittem, a krém olyan... valahogy passzolt a fejemben hozzá... és bizony már csak az utcán szembesültem az émelyítő, erőszakos, szemkicsípő, tüsszögtető és maradandó mű-cukorkaszaggal, vagy mi az... jesszus, életemben nem vártam úgy semminél, hogy hazaérjek és lemoshassam...)
(mások pedig szeretik, amit nem tudok hova tenni.)

szóval: tuti kézkrémtippeket is ide várok!

2019. január 6., vasárnap

búék

igen-igen!

nem vagyok jól, az van, és szégyellem is, ezért is nem posztolok. se nem kommunikálok kb semmikor senkivel se. valahogy így.

de azért úgyis lesz valahogy idén is. amúgy se izgat annyira az újévkezdősdi, nincsenek fogadalmak, tervek, a yearcompasst is tavaly júniusnál abbahagytam, fáraszt, lehúz, szóval nemtom.
semmitse tudok.

összébb fogom szedni magam biztos, csak nem akartam addig várni az életjeladással vagy mi.


nektek boldogat meg amit kívántatok, megminden.

2018. december 25., kedd

happy to you

mindenkinek kívántam a boldogságosat, csak a leírásáig most jutottam.

ez a karácsony, ez ritkapocsék nekem, de tényleg, valahogy semmi se úgy sikerült, minden rosszul csapódott le bennem, rengeteget bőgtem, sokat veszekedtünk, csalódott voltam, az egészet totál máshogy képzeltem, stb...
aztán tegnap este, egy újabb bőgős kör után végre megérkeztünk a pasival egy közös érzelmi élménybe, ahol egy nyelvet beszélünk, és a meghittség kitartott mára is, szóval ma már nem éreztem, hogy nemjósemmise.

amúgy szombaton volt egy objektíve szuper szenteste anyáméknál, vasárnap egy elég jó anyóséknál (a gyerek-vonatkozàs az utánozhatatlan), tegnap meg egy estére kikupálódó nálunk,
fánk nincs sajnos, csak egy karácsonysarkunk,
de az hangulatos lett, és az utolsó utáni pillanatban mégis tudtunk kacsát szerezni (értsd 24-én délben),
és bizony mostmár hivatalosan is a narancsos kacsacomb a karácsonyi menünk.


(tudom, hogy rossz kép, bocs, csak ilyen van most...)

ma a pasi melóban, én meg vidékre mentem volna rokonozni, de annyira csehül voltam, hogy nem mentem. sőt, a pasi hívott ugyan be hozzájuk, oda se mentem, jobb volt ez így, kicsit magammal lenni, kicsit hagyni hatni a meghittség-élményt, feszengés-mentesen (mert most olyanom van, hogy valószínű feszengtem volna)...

nem semmi tanulókört futottam idén, azt hiszem: hogyan kell tervezni a tervet meg ilyenek... komoly listáim és receptjeim vannak, és olyan tanulságok, mint "mindenre 2x annyi időt kell számolni", meg "nem főzünk a más konyhàjában".


holnap jön az gyermek megint, most itthon leszünk végre hármasban, utána meg egy újabb kettesben ünneplés.

halljátok, amúgy a gyerek megint velem aludt, összebújva(!), és annyira de annyira cukorbogár volt... és hát áldom az eszem, hogy szereztem csengőt, azt az arcot, amikor meghallotta a csilingelést (tudniillik megjött a jézuska), azt nem lehet megfizetni.
jézuskavárós boldog suttogások, izgatottság, kedvesség, játék... úgy, de úgy szeretem, tudjátok.

2018. december 16., vasárnap

varázsvilág

leírhatatlan a tegnapi hóesés, a nagy pelyhek, a fehérség, csillogás, igazi tél varázsa...

és mindez pont egy gyerekezős, még nem menstruálok és a pasi se beteg már napon!

felkeltem, kibotorkáltam a pasihoz a konyhába, megöleltük egymást, majd kipillantottam az ablakon és kábé a nyakába is ugrottam sikoltozva. örömömben.

hát nekem ennyire.

mondjuk moziba vittük a gyereket, amihez még kicsi sajnos, így felvonultatta az összes előzetes ellenérvünket...
de kakilnia csak kifele menet kellett azonnal, és végülis, összességében azért jó élményként könyvelte el, szóval egynek mondjuk jó volt. (végig készen álltunk rá, hogy ha tényleg rosszul kezdi érezni magát, kimegyünk, és kb fél óra múlva meg is kérdezte, mikor lesz vége, aztán valahogy mégis maradtunk... mondjuk nekem nem volt egy nagy filmélmény így, a Grincs, amit apájával eredetileg kettesben néztünk volna... hát de vanilyen.)

utána megint a nagyiékhoz mentünk, volt egy velem összebújva (nem)alvás,
(mert a nagyi ezredszeri kérésünk ellenére is csörömpölt a konyhában, mert azt hiszi, ha halkan csörömpöl, az nem csörömpölés, mehh)
majd egy hógolyózós-hóemberépítős-szánkózós trip hármasban,
egy teljesen klasszikus változat,
hatalmas nevetésekkel, szaladgálással, rácsodálkozással,
szóval vizesen és fáradtan zártuk a napot,

és este hiába vágytunk még egy romi kettesben andalgásra a környékünkön, ami minden aznap érintett városrész közül a legeslegszebb,

annyira átfagytunk és kipurcantunk, hogy inkább megelégedtünk a szándékkal és az ágyra bekuckózva megnéztünk egy filmet.

tökéletlen tökéletességekbe' kicsimmel...

(hajnalban meg boldog megjövés napjàt kívánt, mielőtt visszaájultam, úgy emlékszem...
mert addigra megjött persze.

most itt a hó, a varázslat, én meg magamban fetrengek még mindig az ágyban, ilyen ez...)

2018. december 13., csütörtök

hátha tudjátok viszont:

hol lehet reszelt narancs- és citromhéjat kapni?

közéletünk

én már nem is olvasok ezekről,
de attól, hogy nem olvasok róluk direktben, sztem pont ugyanúgy képbe kerülök mégis a lényeggel, mindig.

szóval ez önvédelem,
nem fejethomokbadugás.

nem tudom, mit éreznék, ha még az összes apró részlettel is külön megkínálnám magam...

így is a bőröm alatt hordozom a konstans félelmet, hogy milesz, hova fajul még,

hogy tudok én így valaha nyugodt, békés családi életet élni, a kisemberek langymeleg középszerét, amire úgy vàgyom,
én nem akarok mártír lenni, vonulni, bajba kerülni, én csak, hogy hagyjanak élni, békibe, értitek, és akkor így ez.
ez mi.