2018. november 14., szerda

de hogy ne csak nyafkodjak

szóval az elmúlt 3 nap...
szerencsére megengedhettem magamnak, hogy pihenjek.

szombat este eleve meglepivel vártak haza a melóból - a pasi gyerekezett, és estére átmentek hozzánk (ami önmagában elég lett volna, mert szomorkodtam, hogy a héten kimaradok), és csináltak nekem tejbegrízt! de hogy meglepi tejbegrízt, szóval csak a szobába mehettem és csak háttal oldalazva a konyhaajtónak, és bent szabadott játszani a lyánnyal, míg el nem készült a valami.
annyira cukik voltak! komolyan meghatódtam...
(és hát a játék is nagyon komoly volt, anyukaként leképezett rajtam egy komplett napi rutint, "hajmosásnál" még a fülem mögött is egyesével megsuvickolta, és esti mesét is olvasott saját kútfőből, és meg is feddett, hogy miért nem mentem el fekvés előtt pisilni, ennyire. aww.)

na, csak utána, lefekvéskor kezdtem érezni a torkom.

a szombat azzal a felfedezéssel kezdődött, hogy határozottan fájok, majd az eleve tervezett pasis együttchillezéssel folytatódott. ágyba hozott nekem egy hatalmas bögre gyógyteát, és visszabújtunk Aranyélet-maratont tartani (történelmi pillanat, hogy sorozatot nézünk),
ezt kb csak egy egészségügyi őszierdőben-sétával szakítottuk meg, napsütés volt, színek, csípős jólevegő.

annyira bejött ez a fetrengés, hogy hétfőn is folytattuk, elszüttyögtünk otthon meg tettünk egy mégnagyobb sétát, sajna már nem az erdőben, de azért az is jó volt. (kertváros. először történt meg pölö, hogy vadidegen cica odajött, ahelyett, hogy elfele ment volna.
egy pékséges papírzacskó hangjára.
kunyerálni.
aztán jött még kettő.
nyakörvesek, jóltartottak.
fura volt, milyen környék már az...)
kaptam teát aranyáron, szép kilátással.
nem másztunk kilátót, ellenben főzőcskéztünk, dumáltunk, elvoltunk...
az egész olyan nagyon kellett már, két nap együtt, szabadon, nem is tudom, mikor volt ilyen...

a kedd meg már egyedül ért, csökkentett módban, főleg fokhagymázva-teázva, takaró alatt izzadva... este sajna pont el kellett vergődni a pszichez, ami nem esett valami jól a szervezetemnek, meg utána alig aludtam (a szokásos), de amúgy tényleg full gőzzel regenerálódtam.
még kvt se ittam abban a három napban, ami nélkük pedig nincs reggel...

hátha kitart.

ja, és újabban szoktunk fésztájmolni az unokaöcsémmel. mivel ő még kisbaba, nem érti, mi történik (szerintem nem is látja még a telefont se), de nekem és az anyukájának nagy élmény.
az is aww.

meg a kishugomnak negvolt az első csókja az új pasijával.
az is.


szóval nem csak nyaff, de most nagyon, mert már megint fáj a mindenem, mehh. de amúgy sokszor awww.


(okk, nem fésztájm, hanem face videóhívás, de nekem az az.)

nyafkodás van

no, ma ez már ilyen kedvetlenségaköbön - mostanra szerintem borzalmatos fáradt vagyok...

sokkal jobban lettem ugyan fizikailag, mint az elmúlt 3 nap bármelyikén, de attól még teljesen lehalt már az agyam. pedig estig megy a figyelmemet igénylő arconpörgés. (és holnap is.)

csak aludni szeretnék.
nem, már az is jó lenne, ha fekhetnék otthon a takaróm alatt...

vettem ugyan naivan egy harmadik kvt, de akárhányszor közelítem a számhoz, elfog egy masszív hányinger... szóval asszem kiöntöm a csába.
ez nem jött be.

nyaff...

munka margója

emberek! ha nem adott cégnél dolgoztok, légyszi ne vegyetek már át a nevében szívességből se csomagot, se rendelt ételt, semmitse, leginkább,
max, de nagyonmax csak, ha külön megkérnek és felhatalmaznak,
de a legjobb, ha akkor se,
köszi.

(nem, nem számít, hogy a futár nagyon siet / tilosban parkol / rosszul tudta, hol a bejárat / széppennéz / csúnyánnéz / jófejek akartok lenni / ...)

#miért

2018. november 13., kedd

hát jó

szerintem az univerzum nem akarja, hogy aludjak, hiába próbál ràvenni az immunrendszerem, aki szegény valami vírussal harcol épp.
(harmadik napja, ennyit a nemdolgozós időről és a feladatokról.)
reggel hugom hívása ébresztett, aztán délben, miután lehúzott az ágy, öt perc után a kishugomé. később pedig a munkások gondoltak pont a mi falunkon dolgozni. (fúrnak, nyikorognak, ordibàlva kommunikálnak, de a lényeg, hogy valamit nagyon kapirgálnak is, amit mintha a koponyámban tennének...)

azért feküdtem most egy két órát, a gyógyteától csatakosan, kiütve.
de na.
annyira murphy, hogy el se hiszem.

2018. november 10., szombat

haha, és ezt majd' elfelejtettem

múltkorában segítettetek ugye ötletelni gyerekkönyv témában ennél a posztnál, erre nemrég mit láttam az indexen? :) jó masszív lista... megerősíti és ki is egészíti a mi gyűjtésünket,ha valakit érdekel.

illetve a Pagony youtube csatornáján konkrétan fenn van egy csomó mese felolvasva, az originál illusztrációkkal. hát váó. helyben megismerkedhettem például a kuflikkal is:



nem helyettesíti a könyvet, persze, de tiszta haszon. (és cuki.)
különben pedig annyira fellelkesedtem ennek a mesének a teljesen egyedi szavain, hogy még az is megfordult a fejemben, (gondosan választott) gyerekkönyvet ajándékozok a felnőtteknek, természetesen megideologizálva, pölö a bennünk élő gyermek fontosságát hangsúlyozva, vagy a gyermeki felszabadultságot, varázslatot, belefeledkezést emelve ki ... (drágább mulatság, mint tervezném, egyelőre, de még nem esett ki teljesen a versenyből amúgy.)

ó, és a Kerekítő, azaz a cd-s, játékleírásos mondókáskönyv úgy tűnik, sikert aratott ott, ahova már megérkezett (2/3), de majd még később megtudakolom, használják-e ténylegesen. (nem egóból, hanem a tapasztalat érdekel.)

addig is nézzetek néha jópofa meséket, ennyi gyerekség időnként mindenkinek kijár. (vagy mi.)

amúgy ez a hét

elég csehül indult, rossz kedvem volt, nyilván, nem voltam jól, nyilván, az idő is milyen tré már, ...
(eleve mi vicces, hogy november első hétvégéjén egy szál vékonyka pulcsiban jártuk meg a Hármashatárhegyet, sőt, a pasi pólóban, miközben már a karácsonyi katalógusokat böngésztem, és még a Rossz anyák karácsonyát is volt hangulatom megnézni. ja, Mila Kunisba totál szerelmes vagyok, de amúgy irritálóan túltolt marhaság. fenekestül felfordult ez az egész évszakosdi tényleg...)

aztán minden reggelre egyre hidegebb van (ma már sapkában jöttem, de így is szaporáztam a munkába, aka meleg helyre...),
a kedvem meg valahogy egyre okésabban alakul.

mondjuk az, hogy a ruhatáram jelentős hányadából kihíztam, komolyan rányomja a bélyegét az életemre - a héten még egyszer se sikerült normálisan felöltöznöm, és ez nekem speciel meghatározza a napom alaphangját.
(szóval a kedvem még okésabb lenne, ha nem volna ez a ruha-gate.)

másfél napot áldoztam plázázásra, és még mindig nincs megfelelő vastag harisnyám, leggingsem aláöltözetnek, ill bundás leggingsem nem aláöltözetnek. (minden bevág derékban, pedig már M-eset néztem, én, az amúgy xs-es lány...)
így a szoknyáimat se tudom hordani, a megszokott jól kombinálható nacik is hiányoznak - mert a kétharmaduk a kishugomat boldogítja már -, a szép, színes hosszúujjú felsőim pedig igen a határon mozognak... (szűkségben, mint a bugyijaim és a megmaradt gatyák nagyja.)

sehogy se passzolnak a maradék dolgok, legalábbis nem látom (még), mi hogyan mivel, szóval jajj. és annyira szeretném, ha nem kéne ilyen tömérdek időt+energiát ruhák utáni kajtatásba ölni, megint.
(ugyanakkor jól áll a nagyobb segg, szóval nem cserélném vissza, csak bosszankodom.)

ja, és a melltartóim se okésak, pedig szerintem a mellem ugyanakkora, de valahogy átformálódtam mégis, egyetlen darab komfortos maradt kb.

azért is macera, mert nem nagyon van most ilyesmikre fordítható összeg, nagyon meg kell nézni az árakat is. mehh.

(egyszer volt egy teljesnek érzett ruhatáram, tartott fél évig, sirassuk együtt.)


emellett a héten bevállaltam egy 12 órázós helyettesítést, és alvás helyett sajna Liza, a rókatündért meg Aranyéletet néztünk a pasival (mert ilyen is kellett már nagyon)...
így újfent le tudom mérni, mennyire hat a koncentráltságomra és motiváltságomra a kialvatlanság. (nagyon).

és újfent megerősödött bennem a pihenés, alvás fontossága.
holnap, remélem.

készülődésekbe'

lecsúsztunk a lidlis 3manós lábtörlőről, de valami nagyon durvàn - 4 üzletből semmi, pedig annyira láttam lelki szemeim előtt karácsonyi ajándékként a szüleimnek és anyósnak (sőt, eredetileg még abban is bíztam nagy naivan, hogy nagybátyáméknak is jut). (már a csomagolást is elképzeltem.)

emiatt nagyon csalódott vagyok, hiába kis súlytalan semmiség... azért mutatom:


amúgy meg kitaláltam a kézzel dizájnolt vizespalack ötletét (még keresgélek mindentbìró dekorfilcek témában, tipp?), de persze sehol se találok natúr, minta- és bpa-mentes műanyag palackot normál áron (értsd max egy ezresért.)

nekem a régi (dombornyomott, kis x-ekkel dizájnolt) ikeás mellett (ami nálunk smoothie-s flakonként funkcionál) most az átlátszó a jyskös van, és nagyon jól szuperàl, tök jó lenne valami ilyen tetős. (az új ikeás idegesîtőnek tűnik a hülye kupakja miatt, látom mindenbe beleakadni egy női táska mélyén, pedig ugye oda szànom.)

ja, mert sehova nem indulok el víz nélkül (én se), és a mai sztenderd àsványvizes palackokat gyakran kell cserélni.
(nekem a legjobb a literes szentkirályi formátuma lenne, csak olyan palackot pláne nem árulnak sehol.)

régi ikeás
jyskös

új ikeás
mondani se kell

(a képek a vonatkozó áruházak képei, kivéve az utolsót, ami a groby oldaláról van. meg a régi ikeást, ami nem a magyar ikeáé, de valami ikea. siettem, na.)
(ja, ésa ez amúgy nem a reklám helye, hiába tűnik annak.)


emellett még a vászon+tüll anyagú mosható zacskók, textil bevásárlószatyrok, übercuki táskába való papírzsebkendő tartó vászontokok vannak nyerésben jelenleg, cuki zsebmelegítőkkel (valaki mondja meg, működnek-e vagy csak parasztvakítás), csodaszép mindenféle meskás ékszerek, illetve nyilván fényképes-személyreszabott kulcstartók/medálok/akármik. és legújabb szerelmeim, a cukibbnál cukibb sütikiszúró formák... akár már megsütve, akár maga a forma recepttel+esetleg alapanyagos üveggel. továbbá mopsz alakú párna, thermo bögre, 'első karácsonyom' feliratos bababody, sógyurma- és filcdíszek, faliképek, saját gyártású képeslap (amit fel is adunk), hangulatdoboz, ujjbáb és általam készített/tervezett játszószőnyeg van az ötletlistán épp.

ez nagyon draft persze, de biztató, szerintem az egész ajándékállomány meglesz, és nem utolsó nap fogok kétségbeesetten agyalni, dejó.