sértett gyerek

milonka tette fel a kérdést, hogy és úgy mégis, a hugom ügye engem miért-hogyan érint? (mert hát mégiscsak az ő élete, ődolga, én meg...
én meg.)


ebben az volt a vicces, hogy a kérdése egybeesett azzal, ahogy magamnak is megfogalmaztam, mit is csinálok meg miért.


jól kibeszélem. némi rosszindulatú felhanggal. haragszom is.

mint egy sértett gyerek.



hát, az is vagyok, tulajdonképpen.
anya és apa kivételez a tesómmal. nemér.

szóval a nagyon erkölcsös, vallásos basztatások ugye csak rám vonatkoznak, hugom totál felelőtlen, kockázatos, egyházi nézőpontból vállalhatatlan dolgai meg aww.

én már azzal elárultam a családot, hogy nem mentem el egy sokadunokatesó lagzijába. hugom meg babát vállal a semmire egy nála 20 évvel öregebb kvázi vadidegennel és örömbódottá.

sikerüljön a kapcsolat, legyenek boldogok, komolyan. (az is kb most dőlt el, hogy járjanak-e, eredetileg csak kavarásztak.)
de ez a kettős mérce, ez a végtelen képmutatás, ez miazizé már, fujj.


no meg, bennem nagy a zavar, hogy ú, nagynéni leszek, ez egy életre szól, az a gyerek nem tehet semmiről és nagyon megérdemli, hogy szeressük,
de ez a hugom az a hugom - a rákos-lottós, a hazudós, a "kezeletlen" kihasználós, szociopata-gyanús,
az, akinek egy szavát se tudom kétkedés nélkül fogadni, és akitől tartom a többlépés távolságot,
és akkor most mivan,
hogy' viszonyulok én ehhez.


és hogy hazudtak, elhallgattak.
ősszel volt egy hatalmas családi botrány, mikor gyanútlanul megírtam sógoromnak, hogy reméljük, már jobban van és sokat gondolunk rá - mire is írta, hogy köszöni, igen, reméli, mi is jól vagyunk, puszi.
egy percen belül jött egy telefon, amiben hugom tíz percig kiabált velem (nem túlzok, picit sem),
hogy mégis mit képzelek magamról, hogy merészeltem, ennek most ő issza meg a levét, és soha többet ne merjek kommunikálni a sógorommal, csakis rajta keresztül, mert fogjam fel, hogy depressziós, nem náthás, és ez komoly dolog, és megtiltja!!!!

hát én akkor ebből az egészből semmit se értettem, csak hogy a hugom full indokolatlanul ordít velem logikatlanságokat, és rendesen kiakadtam, és mondtam neki, hogy ez mért logikátlan, mire végül elhordott mindennek és rámcsapta.

eléggé felkavart ez a beszélgetés, de még fel se ocsúdtam, máris hívott kishugom, hogy úristen, mit műveltem.

itt már végképp nem értettem semmit, de tele volt a hócipőm...

és akkor elhangzottak mindenféle dolgok, amiket ha nem titkolnak, akkor nem történik ez. (anno az egész pénzkicsalós basz is emiatt tudott úgy .. ) hogy a sógorom megverte a hugom (a depressziós felindultsága miatt, ez nekem furi), és most is biztos attól fél, hogy megveri, hogy a hugom lakott is otthon egy hetet nyáron,
de ő nem akar többet mondani.
abban igazat adott, hogy hát igen, a hugom néha kicsit hazudós most is... (így fogalmazta, basszus. mert igen, sajnos hugom az egyetlen, akinek még a verapasim vallomását is kétkedve fogadom, meaculpa.)
de ő akkor se hajlandó többet mondani, ha otthon lettem volna/többet dumcsiznék hugommal, tudnám.
kösszasemmit.

innentől végképp szarul éreztem magam, és a pasi is azt mondta, maradjak ki ebből, zavaros és gáz.


ja, ekkor már a hugom terhes volt ám az új pasijától.

én azon sakkoztam, hogy azért karácsonykor ott lesz-e a sógorom, és ennek megfelelően kommunikáltam, miközben mindenki tudta, hogy hugom egy másik pasival nyaral külföldön,

kishugommal azon méláztunk karácsonykor, hogy most mi lehet, adta alám a lovat, miközben ő már a babával is tisztában volt,
és hagyta, hogy anyám lekiabálja a fejem, amiért rosszat mondok hugomról (miszerint lehet, akkor télleg összejön a másikkal),

majdnemhugom az anyám elől titkolta, hogy hugom meg az új faszi ott szilveszterezett velük, mi meg előle még most is a babát,

faszkivan ezzel az egész infócsepegtető, féligazságokat keringető álszent családi játszmahálózattal.


na, ezért is mérges vagyok kicsit. hogy miért nem lehet egyenesnek lenni. miért kell ezt így.
az állandó bizonytalanságban tartás...
hogy sose jössz ki jól.


és még mindig motoszkál, hogy az igazságot sose tudjuk meg, sanszosan előbb volt az új, mint vége a réginek... hogy most a sógorom, akit kedveltem, tényleg verte-e, depressziós-e, eltüntette-e a pénzüket...?

franc.
kedvelsz valakit, családtag, aztán ezt mondják róla, meg el is tűnik örökre a tudtod nélkül.


na, ilyenek miatt kavarog még az egész. arról nem is beszélve, hogy a családdinamikánkat ez is örökre megváltoztatja.



és lesz egy (valószínűleg) unokaöcsém.