beeshetnek-e csak úgy, egyeztetés, engedély nélkül mások, és ha igen, kik, és miért?
(és ez meg is szokott történni, vagy csak elméletben?)
(és ti szoktatok-e ilyet csinálni valakivel?)
(és ti szoktatok-e ilyet csinálni valakivel?)
(ú, ez tényleg nagyon érdekes, ú!)
Én nem szoktam ilyet csinálni, és csak családtagok azok, akik esetében nem érzem nagyon kellemetlenül magam, ha bejelentkezés nélkül érkeznek. Csak a szűk családra vonatkozik. Ellenben pl. rokonék simán megcsinálják, hogy bejelentkezés nélkül mennek másik rokonékhoz, azzal az ürüggyel, hogy így másik rokonék nem csinálnak hetedhét országra szóló ebédet, traktát, nem készülik halálra magukat a vendégségre. Nekem ez nagyon visszás, bár érzem a jószándékot, de én inkább készülök, meg főzök, minthogy teljesen random beállítson bárki is.
VálaszTörlésHa évente egyszer-kétszer véletlenül befut vki, az tök oké, de azért komfortosabb a bejelentkezés. Család messze, de náluk is ezt az elvet követném, az meg az alap, hogy lehessen nemet mondani.
VálaszTörlésHa mondjuk beutom a konyokom es azt mondjuk hogy: varatlan vendeg erkezik, en azt mondom, hogy neeeee....
VálaszTörlésTehat en/mi nem megyunk varatlanul, viszont en igencsak zarkozott vagyok...
Én nem szoktam és nem is szeretem. De az mondjuk a barátaimmal belefér, hogy felhív / rám ír, hogy mizuvan és átjöhet-e és 10-20 perc múlva itt van. De szó szerint váratlan vendéget neeeeeeeeeeeee. És én úgy utálom, hogy én sem csinálnék ilyet soha.
VálaszTörlésValahogy így én is.
TörlésÉs persze vannak néha vészhelyzetek, én is hívtam már fel zokogva egy barátom este 10-kor, hogy akkor most átmegyek mert akkora a baj, és fordítva nyilván felhívhat ő is.
Nalunk erdekesen alakultak ezek a dolgok egeszen gyerekkoromtol. Teljesen termeszetes volt, h a csalad, tagabb ertelemben is, es a baratok barmikor megjelenhetnek, ebbol senki nem csinalt ugyet. Bizonyos szabalyokat azert a kozelebbiek betartottak, se tul koran, se tul keson nem erkeztek, a munkaido vegehez kepest, h aki akar, tudjon pihenni, aludni, miutan hazaert. Aztan kesobb, amikor mar lett mobil, egyre gyakoribba valt, h megkerdeztek minket, atjohetnek-e, ezt meg pusztan formalitasnak ereztem, hiszen persze hogy johetnek. Ezzel nem azt mondom, h mindig mindenkinek egyforman orultem, orultunk, de en szemely szerint nagyon elveztem a nyuzsgest, es hianyzott, amikor egyre ritkultak az alkalmak, meghaltak, elkoltoztek emberek.
VálaszTörlésEn is volt, h atleotem kavezni csaladtagokhoz olyan idoszakokban, amikor tudtam, h valoszinuleg nem zavarok, foleg ha tobbszor meg lett erositve elozoleg, h igen, barmikor mehetek, kesobb mar biztonsagbol telefonaltam. Mondjuk mindenki kozel lakott, tehat ha pl. nem talaltam otthon, ez ritka volt, maximum par percet setaltam potyara.
Azt viszont latom, h itt Mo-on ez azert maskent van, itt eszembe sem jutna csak ugy odaallitani valakihez hivatlanul es fokent varatlanul, de ha hozzam jonne valaki, amire volt par pelda, ugyanugy az orom az elsodleges, nem az, h zavar, de teny, h jobb elore tudni, mert akkor tudok esetleg valami finomsagot kotyvasztani, h erezze, vartam ra szeretettel.
Én sokat vagyok egyedül, és sokszor nagyon szeretném, ha jönnének hozzám, akkor is, ha váratlanul, csak erre járt és beugrik... Mondjuk nyilván ez nem igaz bárkire, szép is lenne a világ, ha mindenkinek egyformán örülnénk.
VálaszTörlésNekem gyerekként (is) kimaradt ez az életemből, de ha egyszer felnövök, azt szeretném, ha gyakean lennének vendégeim, szeretnének hozzám járni a barátaim, rokonaim... Mondjuk ez kvázi esélytelen, mert olyan messze lakom mindentől és mindenkitől, mint a kurtafarkú malac a mesében. :)
De amúgy meg megértelek, zilált családi háttered van, nem érzed magad szeretve, nem is tudod őket úgy szeretni, mint egy egészséges családi helyzetben, értem, hogy miért akadtál ki. Közben viszont értékelni kell azt a keveset, hogy időben szólt. És azt is, hogy természetesnek veszi. Ezek szerint ő nem érzi, hogy nincs szeretve... jó neki. ;) Próbáld meg lazán venni. Lehet ám az ő csontváza is előbukkan a szekrényből, és kiböki, hogy ki van akadva a tesódra. Sosem lehet tudni.
Nálunk úgy alakult, hogy többnyire előre megbeszéljük, ha valaki jön, részben azért is, mert a térkép mellett lakunk, és szívás, ha épp nem vagyunk itthon. Apósom időnként megjárta, hogy becsöngetett, és valahol voltunk épp (tényleg, nem kamuból), azóta bejelentkezik, bár még most is előfordul, hogy útközben szól: felétek tartok, de még azt is megérti, amikor nagyon nem alkalmas. Ugyanígy vagyok én is, mondjuk olykor a szüleimhez benézek bejelentkezés nélkül, mert sok célpontomhoz közel laknak, de ez a ritkább, és ők mindig örülnek :)
VálaszTörlés(Te is írsz emailt légyszi?)
VálaszTörlésírtam :)
Törlés