2018. január 25., csütörtök

helyzetjel

szóval az úgy van, hogy főleg vásárolok. de tényleg, rengeteget, amit egyfelől értek, másfelől ló túloldala, takaróvég után - valami ezzel legyen.

aztán meg túl is dolgoztam magam, majd kialudtam, de mire, mehettem is megen melózni, miközben 2 órát se éjjel.

viszont felhoztuk a másik szekrényt is vidékről. és végre el vagyon pakolva az albi. (gecisok munkám van benne.) már csak egy napnyi takarìtás, valamikor, és újra élhető lesz. (ez most ilyen.)

de tegnap este észrevettem, h vannak min.egynapos fészüzijeim, amiket valahogy kinyomhattam, vagy nem tudom, de hogy nem láttam, az tuti. sajnálom, innen is, nagyon. nem volt benne semmi szándék.

valahogy úgy lehet elképzelni, hogy rázúmolok a csinálásra (pl pakolás, vásárlás), és akkor semmi más nem tudja érdemben átlépni az ingerküszöbömet. éhség, időmúlása, telefonpittye, cukuló pasi se, semmi. (tömbösítve élés.)

nem állítom, hogy mindig így van, de ha így van, akkor nagyon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése