2019. február 26., kedd

szolgálati közlemény

van olyan, hogy nivea parfüm. ami állítólag olyan klasszik sötétkék nivea illatú.
omg.

2019. február 25., hétfő

juhúságok

sikerült a pasinak szűkcsaládos meglepi szülinapot csinálni és olyan ajándékot adni, amitől fülig ért a szája!

sikerült kétszer is ösztönösen megfogni az ágyról majd' lepottyanó gyereket a délutáni alvásnál! (sose csinál ilyet.)

aztaqrvaszex!

az unokaöcsémnek kibújt az első foga!

nagy séták, sikerült főzőcskék, egész rendezett lakás!

nem vagyok annyira kimerült, mint szoktam mostanában!

2019. február 21., csütörtök

funfact

addig rinyáltam, hogy fúrnak a munkahelyemen a szomszéd helyiségben,
hogy mostmár nálam is fúrnak.


(az, hogy sírok, nem fejezi ki eléggé a...  napomat.)

2019. február 20., szerda

milyen emberek vannak

amikor a gyerek azt kiabálja a telefonba az apjának: nem beszélek veled, mert te betegítettél meg!


aha...
(félreértések elkerülése végett: nekünk már eleve taknyosan adták oda.)

#apakezdődik

az élet az olyan,

hogy mindig van kelbimbó, kivéve, amikor azt akarsz csinálni.

2019. február 19., kedd

nagyhírekről kicsikét

járunk párterápiára.
qrvajó.
a pasi jár durva nyelvtanfolyamra.
átkerült végre a megfelelő csoportba, öröm-boldogság.
beadtam a jelentkezésem mesterre.
alig találtuk meg a diplomámat.
megvolt az első nagyjelenet a gyerekkel.(kapálózós-sikítós-sírós...)
megijedtünk, megdöbbentünk, (jól)kezeltük.
a saját pszimet továbbra is csípem.
anyáméktól továbbra is a lehető legmesszebb akarok lenni, mert a kontakt instant agyfasszal jár.
brutál frontérzékeny vagyok.
pasiszülinap szervezés folyamatban.
a melósok vasárnap is hangosak, még mindig.
mindennel elcsúsztam már mire felkeltem (minden nap!), mint rendesen, de ezt majd a pszivel dolgozzuk át úgyis.
a gyereknek ízlett a smoothie.
szerintem ma valami rakott zöldséget főznék.
a pasival még mindig a jó időszakban vagyunk, szeretem, szeret, bár maradhatna így...
utálom a tvt.
megint megcsinálták az internetünket.
lehet, hogy végre rendeződik a számlázás a víz-csatorna témában, így, egy év után...
takarítás helyett blogolok.

2019. február 16., szombat

zárójeles puffogásokba'

annyira szép instafotókat meg népszerű blogokat lehet alkotni velük, de basszus, én úgy kivagyok az ilyen divatbio, meg divatöko, meg mifene okoskodásoktól...
((senki ismerős ne vegye magára, sokfele bóklásztam mostanában "távolabbra", stb, stb.))

ahogy a kencéknél is, attól, hogy valami természetes összetevőkből áll, még nem biztos hogy jó vagy egészséges, a mesterséges se jelenti, hogy rossz vagy egészségtelen...,

ugyanúgy a hatalmas ökológiai lábnyommal rendelkező superfoodoknál se jó felülni a hype-nak... (ki nem állhatom azt az álszent trendiskedést, hogy pl a húsnemevéssel milyen menőn védjük a földet, miközben szójára, avokádóra, quinoára, kókuszolajra, gojira, chiára meg hasonlókra alapozott étrenddel "váltjuk ki", itt, Közép-Európában, ami pedig ugyanazt okozza, csak pepitában. akkor már inkább a kicsiben-etikusan állattartókat kéne keresni, nem?
a vegán étrend is pl csak olyan régiókban környezetbarát, ahol minden adott hozzá, csak ebbe pont annyira nem szeretünk belegondolni, mint pl a volunturizmus jelenségbe se... a lényeg a látszat.)

ha már, akkor a két kulcsszó a helyi és a szezonális.

(mármint alapanyag. minél kevesebb feldolgozott cucc, változatosan minőségit, vászonszatyor, deszkaláda, fonottkosár, tüllzacskó, otthonfőzés, ilyenek...)

vidéken nyilván könnyebb, de itt Pesten is vannak tök jó alternatívák, pl a gugli szerint ez a lista is...

én spec sehol nem tartok ezekben még, csak törekvéseim vannak, de az üres majomkodástól rendre frusztrált leszek. (irigylem a figyelmet, elismerést a semmire, a butaságra, hiába tudom, hogy ez gyarlóság, csúnyadolog. node bosszant a kártékony működésük is, így legalább közhasznú is a puffogásom, na.)


ja, és persze a superfoodokkal meg az van, hogy szuperségben egyenértékűt az unalmas hazaiak közt is lehet találni bőven - csak azok nem bírnak elég marketingértékkel, ugye.

annyira nem arról szól ez se, amiről elvileg szólna...

2019. február 12., kedd

terápiás tény

valahányszor jó tulajdonságot gondolok magamról, egy percen belül mélységesen el is szégyellem magam, hogy én ezt max csak szeretném, de meg se közelítem.


2019. február 11., hétfő

tejeskv

amúgy a hirtelen jött szabadság örömére be akartam volna ülni valahova egy kvra, de az öt helyből, amivel próbalkoztam, csak egyet találtam nyitva fél10kor, erre ott meg szanaszét volt pakolva a pult és valami meg nem nevezett vis majorra hivatkozva elküldtek,

szóval már a kvzózás élménye se a régi...
úgyhogy jobb híján hazamegyek.
(és lehet, hogy alszom? yeee.)

wtf

nekem az uccsó infóm egy 15-20 perces délelőtti áramszünet volt, ehhez képest nyolcra már fullsötétben ültem, mondták, hogy jaaa, hát alsó hangon háromig. 
9-kor pedig víz se volt, ami konkrétan mindenkit váratlanul ért. se nem szóltak előre, se nem hagytak meg legalább egy blokkot, pedig azért na.

hiába javasolta a főni, akit totál kiakadva felhívtam, hogy hát menjek ki a boltba, vegyek magamnak ásványvizet, a wc leöblítésére már ő se tudott ilyen csuda dolgot kitalálni. (amúgy wtf, azért én ezt nem nevezném a munkavégzés feltételeinek biztosításának.)

úgyhogy végül hazaküldtek.

azt nem tudom, hogy a srácok így mit fognak magukkal kezdeni, azt se, hogy a takarítók meg a melósok micsi, 

komolyan agyfasz, mi megy nálunk.

2019. február 6., szerda

nulla energia

egyelőre.
vissza a munkába, ugye, mindenféle megterhelő plusz izékkel (úgyis mint: egész nap fúrnak a szomszéd helyiségben), szanaszét szorongom magam egyből meg nemalszom, egészen új időszak kezdődött a pasival, mert most csomó ideig minden éjjel otthon fog aludni, óváó, defura, nagyonjó, és okosodik, azisizgi, a vízmű visszaküldte a tévesen beszedett pénzt, a gyerek nagy lett, a kuflik királyság, a hideg maradhatna már rendesen tavaszig, agyam semmise.

majdjövök vagy mi.