s a móka-kacagás

hogy pénteken lagziztunk a világ az ország másik felében a pasi rokonságával, és ez most (a tavalyival ellentétben) csudaklassz lett,
szinte végszóig táncoltunk, meg cukik voltunk, meg ők is, meg minden,
(kivéve, mikor hajnalban a szállásra visszamenet eltévedtünk, összevesztünk és én még sírtam is, de ez már kifejtősebb sztori, bár végülis vicces),

egész másnap utaztunk haza - azaz először reggeliztünk (svédasztal a szobához foreva), aztán rokoni körben éledeztünk, azután sétáltunk (tó!!!, tópart!!!, teknősök, kacsák, hattyúk!,..!!), majd az úton még megálltunk aludni is (meg enni, meg egyesek miatt rókázni is), és láttunk sok szivárványt, felhőt karnyújtásnyira, meg mindenféle szépet, az is élmény volt.

vasárnap délután elindultunk az ismerősös étterembe, de a pasi barátja meló helyett pont bulit tartott pár házzal odébb, úgyhogy ott kötöttünk ki a Duna partján egy madárcsicsergős kertvégben, kaptunk bográcsos marhapörit, nemalkoholt, epret, zenét, napsütést, barátkozásokat. (meg a végén azért visszamentünk éttermi túrógombócot enni háziszörppel kísérve, mert azt nekem a pasi megígerte, no.)

hétfőn pedig (pünkösdhétfőn!) véletlenül megtanultam laminált parkettázni.
izé. mert ugyan még énnekem se kellett dolgozni jönnöm, annyira ünnep volt, de a pasi minderről elfeledkezve, gyanútlanul elígérte magát egy ismerős ismerőséékhez, pusziért segíteni. és bár elvileg maradtam volna otthon takkerolni-pakolni, a ház elől még felhívtak, hogy menjek inkább én is, fun lesz.
na, így esett, hogy a pasival meg az ismerőssel hármasban leparkettáztuk egy családi ház nappaliját.
(igaz, pattintóssal, de az is menő szerintem. énmégsose, semmilyet.)
és végülis tényleg fun volt, szereztünk itt is cuki új ismiket, meg ettünk isteni pizzát, meg mostmár simán meg tudjuk csinálni a saját nappalinkat, akár kettesben is, büszkeség, hesteg.

láttuk továbbá a Deadpool2-őt, meglepiből vitt el a pasi, és hát #annyirajó! menjetek, nézzétek - ha bírjátok az ilyet. (kicsit rontott az élményen, hogy a film felétől fájdalmasan pisilni kellett, de nem mentem ki, mert még sose mentem ki, meg akkor lemaradok,  ... de még így is megvolt a flow, szóval.)

valamint ikeáztunk,
ahol szereztünk törölközőtartót, amitől az életminőségünk újabb ugrásszerű javulását várjuk, meg diótörőt, mert vettünk rengeteg diót még a télen, csak épp a célszerszám tört bele,
meg ajánlom a grillkolbászos hotdogot chedar szósszal, én. (a pasi szerint mezei cserkészkolbász, semmixtra, de nekem higyjetek.)

illetve hatalmas önuralmammal is el kell dicsekedjek még végszóként, mert nem vettem meg egy csomó szuper és olcsó ruhaneműt.

ja, nem ez a végszó,
wait.

a végszó, hogy mindenféle izgi reszkírozós körök után ma hivatalosan is elnyertünk egy hét nyaralást ugyanoda, ahol ősszel is voltunk, és nemsoká mehetünk is, és hátha minden jó lesz, yeeee.

(na, ilyenek.)

35

olyan torokszorító sokszorosan,
és idén utoljára (volt) egyidős a másik 'számontartott' fiú-unokatestvéremmel és a pasival,
és olyan sokminden nem adatott meg neki(k),
és, mondom, olyan torokszorító ez, so(k)kszorosan, és megrendítő, és félelmetes, és meg minden, ami ilyenkor az ember eszébe kerül.

leljen nyugalmat,
s méginkább: leljenek az ittmaradottak,
a közeliek,
különösen erősen kívánva ezt az ifjú özvegynek.
amen.

this is the life

az van, hogy a múlthét első fele sírós-veszekedős volt, a második meg élményezős-szerelmezős.

szerettem volna elmesélni a sok kalandot, el is fogom,
csak közben meghalt az unokatestvérem, így most semmi kedvem.

majd.



(((nem annyira közeli-közeli a veszteség, közben meg perszehogy, hiszen.)))

mifene

vannak nékem ugye ezek a cuki kis hegek a hasamon, amik harmadik éve szórakoztatnak random újrafájásokkal. (meg egy negyedik heg, a belső, amit nehezebb tetten érni, de be szokott csatlakozni.) (szóval egy belső tutira van, aztán kitudja, az az egy, az mennyi.)


na, múlthéten megjelent két fekete sörte a legalsó alatt közvetlen, és én, bár furcsállottam az elhelyezkedést, elhessegettem minden felesleges szorongást, inkább morogtam egy sort, hogy megint eggyel feljebb húzódott a bikinivonalam, mehh.

tegnap este aztán megállapítottam, hogy a borostának nézett sörték nem nőttek,
(a borosta szokott, a többi csinálta is), viszont némi tapizásra (általam, majd a pasi által) egyszercsak visszább mentek, vagy mi. izé.

szóval vagy magam vagyok a szőrtelenítő ipar forradalmi áttörése, vagy.... vagy mi? varrat? még? honnan? hogy?! (ha nem, akkor mi más lehet?)
(wtf?!?!)


ráadásul tegnap is már végig erősen sajogtak a hegek, mára méginkább, iszonyat zavaró,
és akkor hozzá ez,
amit tapizásra nem érezni, mármint hogy fájna,
de ma aggasztóan szúr azon a környéken a hasam, a hólyagomnál is,
amit így utoljára frissiben éreztem,
(meg ígyebbül is, fú, az halál volt,)

és nem tudom eldönteni, hogy csak behaluzom, vagy tényleg.
(mindenesetre mióta kigomboltam a gatyámat, az a rész jobb,
de az is csak jobb,
jesszum.)


szóval így #mivan?!

csak úgy kérdem

hogy van az, hogy egy ideje 'rémes barátnő vagyok, aki képtelen uralni a háztartást és bármi ehetőt is főzni' módban kelek,

mikor máskor meg 'de fasza vagyok és milyen finiket főzök rendszeresen' is tudtam lenni?

egy ideig.
csak kérdem...

hátha tudjátok

hol kapni felnőtt férfira való mickey egeres pólót?

hát izé

first of all: köszönöm a támogató gondolatokat!
full bedarált ott és akkor a szégyen, meg amiket még írtam is,
nem is akarom most visszaolvasni.

este egy spontán, pasi és barátai társaságában megejtett ünneplés-berúgás zökkentett ki valamennyire, de amúgy hányni tudtam volna magamtól...

nagyon ingatag a hangulatom azóta is, magányosság, zavarodottság fel-fellobban, bár sokat segít, hogy a pasi összekapta magát és szerelmezős-egyhullámhosszos azóta.

fáradtnak érzem magam, nem akarok semmit, durva-feszített hosszúhét van a melóban,

azért igyekszem helytállni persze,

a szabadnapokon is mindenféle diszkomfortkeltő szarcsi izé volt,

például nyertem egy kullancsot, lehet figyelni a helyét, jeee,

majdnem meghaltunk kocsival 3x is látvànyosan,

vettem joy-kuponos újságot, és most örülhetek, ha annak az árát visszaspórolom, annyira átgondolatlan döntés volt,

persze nem azért, mert nincs kilométernyi bevásárlólistám, hanem mert pénzem nem lesz hozzá (olyasmi kell jobban, amire nincs kupon vagy lófütty a kedvezmény, stb)

de magassarkút akkor is kéne, már eskü 16ezreset is néztem (az nálam xtrémdrága), annyira elszánt vagyok, erre az meg nincs rámvaló, seholse.

mentünk valahova, ahol egy órát várakozni kellett, mert áramszünet miatt semmit se lehetett intézni,

emiatt elcsúszott az egész nap,

és amúgy is, az összes progi elkavarodott, áttevődött, felülíródott, mégse akkor, mégse oda,

mekis ebédek voltak

meg rossz fagyi. (mondjuk abból legalább keveset is adtak.)

otthon is felejtettem, ami kell,

a buszon is majdnem fennmaradtam,

hazafele viszont tévedésből jóval előbb szálltam le,

az albiból elköltözés se úgy megy, ahogy kéne,

csupa elakadás, csupa bosszúság, mehh.
történik csomó jóság is, szerencsére, csak ezek eléggé rányomják a napokra a...

szóval hogy ez most valami rossz csí... hagyjuk is.
(még jó, hogy nem hiszek az ezoizékben, hahh.)



(ja, és srry, hogy ez nem valami összeszedett poszt, de az összeszedettségem mind a munkáé... ami ma amúgy se sok, csinos vagyok, azzal próbálom kompenzálni.)