szinte végszóig táncoltunk, meg cukik voltunk, meg ők is, meg minden,
(kivéve, mikor hajnalban a szállásra visszamenet eltévedtünk, összevesztünk és én még sírtam is, de ez már kifejtősebb sztori, bár végülis vicces),
egész másnap utaztunk haza - azaz először reggeliztünk (svédasztal a szobához foreva), aztán rokoni körben éledeztünk, azután sétáltunk (tó!!!, tópart!!!, teknősök, kacsák, hattyúk!,..!!), majd az úton még megálltunk aludni is (meg enni, meg egyesek miatt rókázni is), és láttunk sok szivárványt, felhőt karnyújtásnyira, meg mindenféle szépet, az is élmény volt.
vasárnap délután elindultunk az ismerősös étterembe, de a pasi barátja meló helyett pont bulit tartott pár házzal odébb, úgyhogy ott kötöttünk ki a Duna partján egy madárcsicsergős kertvégben, kaptunk bográcsos marhapörit, nemalkoholt, epret, zenét, napsütést, barátkozásokat. (meg a végén azért visszamentünk éttermi túrógombócot enni háziszörppel kísérve, mert azt nekem a pasi megígerte, no.)
hétfőn pedig (pünkösdhétfőn!) véletlenül megtanultam laminált parkettázni.
izé. mert ugyan még énnekem se kellett dolgozni jönnöm, annyira ünnep volt, de a pasi minderről elfeledkezve, gyanútlanul elígérte magát egy ismerős ismerőséékhez, pusziért segíteni. és bár elvileg maradtam volna otthon takkerolni-pakolni, a ház elől még felhívtak, hogy menjek inkább én is, fun lesz.
na, így esett, hogy a pasival meg az ismerőssel hármasban leparkettáztuk egy családi ház nappaliját.
(igaz, pattintóssal, de az is menő szerintem. énmégsose, semmilyet.)
és végülis tényleg fun volt, szereztünk itt is cuki új ismiket, meg ettünk isteni pizzát, meg mostmár simán meg tudjuk csinálni a saját nappalinkat, akár kettesben is, büszkeség, hesteg.
láttuk továbbá a Deadpool2-őt, meglepiből vitt el a pasi, és hát #annyirajó! menjetek, nézzétek - ha bírjátok az ilyet. (kicsit rontott az élményen, hogy a film felétől fájdalmasan pisilni kellett, de nem mentem ki, mert még sose mentem ki, meg akkor lemaradok, ... de még így is megvolt a flow, szóval.)
valamint ikeáztunk,
ahol szereztünk törölközőtartót, amitől az életminőségünk újabb ugrásszerű javulását várjuk, meg diótörőt, mert vettünk rengeteg diót még a télen, csak épp a célszerszám tört bele,
meg ajánlom a grillkolbászos hotdogot chedar szósszal, én. (a pasi szerint mezei cserkészkolbász, semmixtra, de nekem higyjetek.)
illetve hatalmas önuralmammal is el kell dicsekedjek még végszóként, mert nem vettem meg egy csomó szuper és olcsó ruhaneműt.
ja, nem ez a végszó,
wait.
a végszó, hogy mindenféle izgi reszkírozós körök után ma hivatalosan is elnyertünk egy hét nyaralást ugyanoda, ahol ősszel is voltunk, és nemsoká mehetünk is, és hátha minden jó lesz, yeeee.
(na, ilyenek.)
Szuper hírek! 😊
VálaszTörlés