napom

persze a nyafogáson túl is van élet:
reggel (hajnalban, khm) kinyitott néhàny bodega, így kaptam kvt, és bent már kenyérlángost és fahéjas csigát reggelizhettem.
igen, utóbbit azért ajánlgatom...

megihletődtem én is, nyilván, de túl sok macerával járt volna a recept, nem volt rá időm, se érkezésem, így akkor elvetettem.

de ma, didergős-álmos àzott verébként, ahogy megláttam a tepsiben a pulton, végem lett... tudjátok, omlós volt, nagy, illatos, még meleg, az aljára pedig rákaramellizálódott a cukor... hát persze hogy kellett.

mmmm.



ebédre meg a tegnapi alkotásom raktam: kapros zöldbabfőzelék fasírttal... rengeteg sok kétségbeesés után szerintem korrekt lett.
és egyben felavattam a pasi konyháját is!

(na, ezért volt a kétségbeesés, semmit nem találtam, minden más és új, és a rántás-habarás kérdéssel amúgy is bajban vagyok, amilyen gyakran szoktam... tiszta idegbaj tudok lenni, vicces.)

jó lesz! (mármint a konyha... most a pasival lenni is az, teljesen mintaszerű a viselkedése.)


az ebéd is persze.

végülis csak esernyőt, vízálló cipőt meg lelkesedést nem hoztam, amúgy rendben minden.

pedig úgy volt...

hogy ma nem kell jönnöm. idén kilenc hónap 21 napig tudtuk úgy, hogy nem leszünk. a telefonba is azt mondtam bele. az interneteken is úgy szerepelt.

aztán épp a kinti szobabringára pattantam volna fel, mikor jött a hívás, hogy bocsi.
szombat délelőtt.

olyan jól kitaláltuk pedig a pasival, a szüleimnél ebédeltünk volna, rokonokkal, vidéken.

kinézett nekünk pár nap egyben együtt. édes ráérős mellékíze volt, ahogy mindenre azt mondtuk: belefér, hisz lesz most rá időnk, lesz időnk mindenre.

aha.
legalább egyből ki is tekertem magamból a mérgem nagyját. mehettünk volna vasárnap, de vasárnap meg köbö senki nem volt otthon, úgyhogy kitudja, mikor legközelebb.


ja, amúgy full semmi haszna, hogy itt ülök, szerintem.

esős-otthonkuckózós

napot nektek!

gondoljatok rám a gőzölgő-illatozó teásbögrétekbe szagolva... vagy lehet forró fűszeres gyümökcslé is... tejeskávé omlós brióssal... vagy mikor a sülő sütőtök illata lengi be a lakást... fahéjas csigáé milonka nyomán... vagy befőzéskor, ugye.
amitől ez a nap egy ráérős, pihenős szünnap lesz nektek, mittudomén.

valami ilyesmit képzeltem el én is mára... :

erre nekem ugyanúgy munka, de minek.

a bacik,

amik, gondolom, amúgy vírusok voltak, jöttek és mentek is...

szóval szombat estére lettem nemjól, akkorra már minden szar és minden baj volt, 

vasárnap többszáz telefújt zsepivel agonizáltam át magam a kiránduláson, hullámhegyeken és -völgyeken (is, meg igaziakon is),

hétfőn ágyban döglődtem (itt jegyezném meg, hogy a putyikáék, azok a papagájok - ez fontos, hátha máskor is elfelejtem megváltoztatni a nevüket), először a pasinál, aztán otthon,

kedd reggelre sutyiban elöntött a vér, úgyhogy ágyneműmosással egybekötve nyűglődtem tovább, a pasi még mint kisbeteget vitt el reggelizni, és nagyon bevállalósnak éreztem magam, hogy utána bekísértem kicsit a belvárosba is,

de délutánra annyira jobban lettem, hogy elmentem kicseréltetni pár mégselettjó ruhát, 

és ottragadtam (mert van egy ilyen durva vásárlásos kattanásom, majd elmondom), 

és estére meg már szinte bajom se volt.

szerdán már csak a hülyén hámló orrom emlékeztetett az egészre.

így esett, hogy a szabadnapjaimat végigbetegeskedtem, de pöccre csak azokat.

#nakiaprofi

hetedik

asszem, most kezdődik a hetedik nemdohányzós hét. már nem számolom, vissza kell nézni a naptárban, ha tudni akarom. ez jó.
még mindig nagyon üres tud lenni egy-egy szitu rágyújtás nélkül, hiszen komoly szerepei voktak... nem sikerült (még) helyettesíteni, és most ez okozza a fő nehézségeket.

a pasi miatt sírós hét utáni regenerálódós hét után jött egy hosszúhét a melóban (nyelvtörő, haha), amit a munkán kívül glamourkuponozással töltöttem.

a pasival azóta helyrerázódtak a dolgaink, mostanra már valódi cuki szerelmezés megy.

fürtössel lett nagy konflikt, de már vele is oké.

az elmúlt hetekben voltam fogorvosoknál, 3x kirándulni, tekertem a parkban, amikor csak tudtam, többnyire szarul ettem, szarul ittam, érzésre egyfolytában csináltam valamit, elvesztettem egy fogadást, így meg kellett hívjam a pasit egy krémesre, amit a Szamosban abszolváltunk, mmm..., kaptam egy hét munkahelyi üdülési lehetőséget és nagyon várjuk, legatyásodtam, sajna kértem pénzt anyámtól ruhára, aki egyből belengette, hogy ekkor meg akkor menjek hazahaza segíteni, amit ezért nagyon bánok, mostanra meg lebetegedtem.

és aludnék, csak ez a két istenátka putyikáék ricsajozására rendre fölébredek.

(olyan hangosan tudnak rikácsolni, főleg putyi1, hogy szerintem a szomszédnak se kell vekker.
egy egyszobás lakásban. mikor amúgy is be nem áll a csőrük.)

vissza szeretnék szokni a blogolásra.

mosni kell vagy ötöt.

mindjárt szétrobban a fejem.


asszem, inkább hazamegyek, putyiék nem fogják be, a pasi meg úgyis csak holnap jön...

ha lesz erőm, csirkeszárnnyal várom, meg lehet, valami sütikével... csak nem tudom, mit kezdek addig a csöpögő orrommal.

random pontok

- újabban hetente hányunk-fosunk, nem értem ezt az albit.

- poloskák.

- csúnya gondolatok a fogorvosokról.

- faszkivan egy csomó mindennel.

- agyondicsérték a megjelenésemet.

- én csak haza akarok menni.

#napvége

#agyhalál

heló október!

a múlthét borzalmai után (ahol is a pasis dolog még 24 órát szivatott ám, mert a személyesen kibékülős-átbeszélős esténken mégjobban összevesztünk), nos, semmi egyébhez nem volt se kedvem, se érkezésem, mint lenni.

így, ennyi.

azért megpróbáltam összekotorni a gondolataimat, amik NEM a pasitémáról szólnak,
hogy hol is tartottam előtte,

egész jól sikerült.

rájöttem, hogy volt egy kb hatszáz elemű to do listem a kövi hónapokra, rugalmas ütemezéssel, úgyhogy megkönnyebbültem, hogy nem késtem le semmiről...
meg ugye épp az "új dolgok jönnek, minden bizonytalan, katyvaszos, izgi, mert még nem alakult ki" állapotnál tartottam, abba azonnal vissza lehet rázódni.

már csak meg kéne nyugodni.
na, az rohadtul nem megy olyan könnyen, a szervezetem még ugyanúgy pánikol.

mondjuk meg is értem.
konklúzió nincs, csak állapotjelentettem egyet, ki tudja, hogy...