hogy ma nem kell jönnöm. idén kilenc hónap 21 napig tudtuk úgy, hogy nem leszünk. a telefonba is azt mondtam bele. az interneteken is úgy szerepelt.
aztán épp a kinti szobabringára pattantam volna fel, mikor jött a hívás, hogy bocsi.
szombat délelőtt.
olyan jól kitaláltuk pedig a pasival, a szüleimnél ebédeltünk volna, rokonokkal, vidéken.
kinézett nekünk pár nap egyben együtt. édes ráérős mellékíze volt, ahogy mindenre azt mondtuk: belefér, hisz lesz most rá időnk, lesz időnk mindenre.
aha.
legalább egyből ki is tekertem magamból a mérgem nagyját. mehettünk volna vasárnap, de vasárnap meg köbö senki nem volt otthon, úgyhogy kitudja, mikor legközelebb.
ja, amúgy full semmi haszna, hogy itt ülök, szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése