napom

persze a nyafogáson túl is van élet:
reggel (hajnalban, khm) kinyitott néhàny bodega, így kaptam kvt, és bent már kenyérlángost és fahéjas csigát reggelizhettem.
igen, utóbbit azért ajánlgatom...

megihletődtem én is, nyilván, de túl sok macerával járt volna a recept, nem volt rá időm, se érkezésem, így akkor elvetettem.

de ma, didergős-álmos àzott verébként, ahogy megláttam a tepsiben a pulton, végem lett... tudjátok, omlós volt, nagy, illatos, még meleg, az aljára pedig rákaramellizálódott a cukor... hát persze hogy kellett.

mmmm.



ebédre meg a tegnapi alkotásom raktam: kapros zöldbabfőzelék fasírttal... rengeteg sok kétségbeesés után szerintem korrekt lett.
és egyben felavattam a pasi konyháját is!

(na, ezért volt a kétségbeesés, semmit nem találtam, minden más és új, és a rántás-habarás kérdéssel amúgy is bajban vagyok, amilyen gyakran szoktam... tiszta idegbaj tudok lenni, vicces.)

jó lesz! (mármint a konyha... most a pasival lenni is az, teljesen mintaszerű a viselkedése.)


az ebéd is persze.

végülis csak esernyőt, vízálló cipőt meg lelkesedést nem hoztam, amúgy rendben minden.