mit tudunk (a teljesseg igébye nélkül)

hogy van ez a fajta "túl sok mentális energia kéne, de nincs", és van döntési paralízis, amikor fáradt vagyok, meg van, amikor nem fogja fel az agyam a dolgokat, valahogy kifagy a rendszer, vagy legalábbis nem tudja átgondolni, sőt, van, hogy nem, vagy csak késleltetve processzálja a hallottakat, vagy a zavaró egyebektől nem hallja, vagy átugorja, amikor elolvasni kéne, vagy eskü olvassa a szemem, de az agyam mégse, van a túl sok vizuális zaj, hang, interferencia, akármi, ... van a minden sok és hagyjatok / nem tudok jelen lenni, csak a testem, vagy az is el akar onnan menni, és van ez a brutális sikitani tudnék fület befogva tipusú rosszullétes cucc...

meg van a 'túlkevés' az inger (a megfelelőekből), egyfajta brutál hiányállapot, amikor menni kell, szerezni, és szinte fizikai fájdalmat okoz, de tényleg, rosszullétet, az is, és semmi se működik, míg az nincs rendezve...

van egy nagyon szűk optimális mix-intervalluma annak, amikor jól vagyok ingerelve, se alul, se túl, nagyjából semmiböl, és amely tartományban igazán működöm.

meg a körülmények megfelelő együttállása.

aztán van az ugymond erőltetés, abban a formában, hogy adrenalin, nagyon magas szintű folyamatos (emelt) "készenlét", túlpörgetett, túlélezett, túl magas fordulatszámon pörgő rendszer, hogy meg tudjak ugrani a hétköznapi felnőttéletes tempóban dolgokat, pl munkában, hétköznapokban... ami igazából óriási megterhelés, 

és lemerít, és ki kell pihenni.

és van a hiperfókusz, amikor flow van, beszippantódás, amiből meg kijönni nem lehet ugymond, amikor túlhatékonykodik, túlműködik a rendszer random dolgokban, aztán fizikailag vakarózhatok ugymond utána, hogy nem ettem-ittam-pisiltem-pislogtam az elmúlt 7 órában, mert megszűnt létezni a minden más, wtf, ...

meg van, amikor csak kavarog, gomolyog, és semmirese tudok rázoomolni a fejemben se, és ez tud eszkalálódni odáig, hogy majdnemsírva/ sírva járkálok fel-alá, hogy mindjárt megbolondulok tőle... 

meg a nem vagyok képes csinálni, ami annyira értelmetlen, ott van az orrom előtt, de nem bírom rávenni magam, de addig mást se tudok, mert azt kéne, és mééért nem.

aztán van, amikor ki kell vonulni, mert túlsok, úgy pl, hogy valamibe bele, pl rejtvénybe, zenébe, telefonba..., ha fizikailag nem lehet. és van, hogy kell valami erős inger, ami becsatornázza az agyam, behúz, kizárja a kavargó katyvaszt, mikor belül van a túlsok.

meg az is, hogy a lehető legkevesebb dolog legyen pluszban, ami mentális kapacitást von el, kér - legyenek ugyanazok a termékek, ételek, keretek, helyek... ne legyen "zaj", ne kelljen "figyelni"...  

és a lehető legkevesebb "kell" egyszerre, mert csak kevésre jut, meg összességében se legyen sok, viszont leginkább tömbösítve,  hogy aztán a lehető legtöbb recovery idő (aka csak úgy levés) jusson.

tehát az eloszlás se mindegy.

aztán meg az is, hogy tényleg ne legyen túlszabályozott, legyen benne jó nagy rugalmasság és mozgástér (mert full kiszámithatatlan, de legalábbis befolyásolhatatlan, mikor működöm, mikor nem, egyetlen dolog biztos: hogy sohasem hozok egyenletes teljesítményt, semmitse..)

az itt és most, fésztufész is, meg a mozgás, a változatosság is kell bele, ha például munka, szociális életes részek meg nyüzsgés is, már hogy én nyüzsöghessek, meg kellenek olyan egyszerű rutinrészek is, amik kikapcsolják a fejem... na meg tér a bambulásra.

és nem az van, hogy mert nincsenek nagy dolgok és nem vagyok igazán lekötve, mert a nagy dolgok és a kis dolgok éppúgy hozzák ugyanezeket a struggle-öket, sőt  olyankor aztán csak mégrosszabb, amikor "nincs idő" ennyit szenvedni a csip-csup hétköznapi dolgokon, mert vagy elsikkadnak, vagy ugyanígy szenvedek, csak más dolgokkal karöltve azok rovására. (korábban is voltak ezek, csak nem látszottak ennyire, asszem, mert közben "jobban zajlott az élet".)

ilyesmik így hirtelen.

struggles - eszkalálódás (végtelen poszt, random rinyával)

végül ez a "minden túl sok" érzés egészen új szintre emelkedett némi megnyugvás után.

gyors összekészültem (nulla hajmosás), elrohantam oda, amit ígértem (zárás előtt 5 perccel estem be), otthon még megettem a maradék ebédem, egyeztettem a bácsival, mikor jön, mert végre hívott (meg ugye mit szólt az e-mailemhez), bedobáltam ottalvós cuccot és go... vettem rágót meg dörmimacit, megérkeztem, minden okk volt.

végül egy nagy, bonyi játékot tanított meg nekem, nem a megbeszéltet, mert holnap ahhoz ülünk le hárman, és hogy ne az legyen a tanulóköröm. 

(pont úgy jött ki, hogy a harmadik fél a teljes összeveszős-nembeszélős időszakunkról lemaradt, az utolsó alkalom másnapján borult minden és most lesz csak új, mert hát sokgyerekesek nyara, stb...)

ez egy nagyon okos lépés volt, mert iszonyat sokmindent kell egyszerre megjegyezni majd észbentartani, és minden lépésnél leválogatni fejben, 

amit az én agyam nem lájkol az elején,

én meg azt nem, hogy egyáltalán nem látom át még, fogalmam sincs, mik a lehetőségek, egyáltalán mikből lehet választani, mi mit jelent, csinál, hova vezethet egyáltalán, hogy függ össze, nemhogy még mit éri meg... szóval hogy 'assetudom, micsináljak', még annyira se, hogy valamit csináljak, de az agyam nagyon akarná tudni, csinálni meg muszáj...

instant AP.

nagyon jól magyarázta amúgy, kifejezetten jól, csak sok volt. (és hosszú.)

el is szoktam ezektől mostanra,

meg nem vette le teljesen a dumálós youtube vidit a háttérben, (amit utál, hogy szoktam kérni, de hát nekem interferál..)

meg közben bekúsztak már a más dolgok is, hogy ezt is elfelejtettem intézni, azt is, ...

nem tettem be a pénzt, mert elfelejtettem, miért lett volna fontos, így nem lesz bérletrevaló hazafele, lecsúszok valami másik tök fontos határidőt, ha nem intézem, mert valszeg én azt félbehagytam legutóbb, és mehetek a bankba személyesen ügyintézni,

(és nagyon, pánikszerűen kerestem a jelszavam meg ilyenek, de már nem találtam meg éjfélig...)

meg volt korábban egy olyan, hogy játékból a fenekemre akart csapni valamivel, ami engem hirtelen úgy betriggerelt, hogy aztán teljesen megszeppentem, hogy így what, és akkor az is ott volt már a levegőben meg a fejemben-idegrendszeremben lenyomatként, mert akkor így ez ilyen random pánikreakciót váltott ki kb, hogy én ezt nem akarom, és egy nagy váratlan stressz volt,

és a végére éhes is lettem már meg mentálisan nagyon fáradt is ... 

és éreztem, ahogy áll le az agyam, a legegyszerűbb dolgokat se látja át,

 (pl hiába lettem megkérdezve róla, hogy "beleszállok a kajába x ft-tal, az elég-e?"),

csak próbálja kilogisztikázni, milyen bk-s kupont használjon fel, mit együnk, de már ez is nehéz ... és csak visszhangzott bennem, hogy kell egy kis szünet és ennem kell meg inni hozzá egy kólát, muszáj az a kóla ...

de hogy azok is határeset nehézséget jelentettek, hogy megjegyezzem, hogy miután kifizetem, még kérjek egy kis papírzacskót hozzá, meg hogy barackos legyen majd az ice tea... és látszott is rajtam tutita, mert elmondta sokszor meg elmondatta, mit hogyan, aztan meg igy is bejött velem inkabb, gondolom, üvegesedett a tekintetem meg így hallattszott is, hogy kb se kép se hang... a rendelésszámról már így is screenshot kellett (az ő appjából rendeltünk most)  .. 

és akkor okk, megugrottuk, ettünk,

de valahogy túl hamar nekiültünk utána a játéknak, mert már elmúlt éjfél, (pedig nem is egyből..)

és talált valami angol nyelvű soul albumot, amit betett a háttérbe,

és hiába kértem, hogy esetleg szöveg nélküli zenére váltsunk, vagy még pihenjünk kicsit, 

mert ez így sok,

nem tudom jobban megfogalmazni, de sok, sok, sok, túl sok, valahogy túl sok inger, túl nagy falat egyben, és hogy érzésre olyan, hogy legszívesebben a fülemre tapasztanám a kezem és sikítanék, hogy ez így iszonyatosan rossz és nem bírom elviselni...

ő kiakadt, mert nagyon szerette volna azt a zenét meg némileg idegbe' volt már, hogy bénáztunk és nem jutott elég idő játszani, és amúgyis túlérzékeny vagyok, legyek már keményebb meg alkalmazkodóbb, stb (ez így az egyik nagy egyet nem értésünk az életről és dolgairól amúgy), és nem vette le eléggé a hangot, bár levette jócskán,

és akkor én kétségbeesésemben egy ponton tényleg befogtam a fülem, ... de nem ment úgyse,

és aztán már tényleg figyelni kellett volna arra, amit ő mond, hogy megértsem, mi történik,

aminek az lett a vége, hogy mindketten kiakadtunk mégjobban.

én azon, hogy nem bírok, mért nem érti, mért nem kapok 5 percet,

és végül beviharzottam a fürdőbe,

lekuporodtam a kád szélére, befogtam ott is, méginkább a fülem, becsuktam a szemem, és tényleg 5-10 percig csak úgy ültem ott,

mélyeket-lassúakat lélegezve,

hátha.

döbbenet.

és akkor utána, bár még mindig elég rossz volt, képes voltam kimenni.

kicsit még magyarázott, de aztán valahol egyszercsak megértette, hogy én ezt nem direkt, és hogy csak nem tudtam jól elmondani, hogy milyen meg hogy help, de qrvára azt hallgat, amit akar, és tökre nem érzelmi meg akaraterő kérdés, és olyasmi, biztos, mint neki, amikor néha pánikrohamot kap egy plázában a tömegben, de mégsem ... és akkor túllépett rajta, meg én is,

és aztán le tudtam ülni már az asztalhoz is,

és kicsi idő még kellett, de utána normalizálódott a dolog eléggé, hogy a zenét is bírjam meg a játszást is, szokásosan.

hát. úgy kicsit az van bennem, hogy én sose tudtam elképzelni, milyen lehet az az auti meltdown, amit annyian próbálnak pedig átadni vidikben a neten, ...

de hogy gondolom, valahogy ez, csak nagyban.

ez a túl sok, elviselhetetlen a minden, és sikítanom kell.

és elmenni onnan / befogni a fülem / megszüntetni a dolgokat / akármi... durva, akkor is, ha nem sikítok, mert felnőtt vagyok és kontrollálom. de naggggyon rossz.

(de nem ő volt a sok, nem az ő reakciója, az csak nem segített, hogy "megfogjam ezt". ill a vasárnapi le-fel utazós családi banzájos fáradtság meg a meleg viszont még tuti benne volt.. a szerk.)

és gondolkodom azóta is, hogy wtf. 

szokott nekem ilyenem lenni?

szerintem amúgy szokott. ritkán, de igen.

most, hogy nem dolgozom, és töredék a terhelés, már el lett felejtve,

meg kulturáltan szoktam csinálni - kimenekülni a mosdóba kamuindokkal, akármi, de hogy yepp. van, hogy túl sok. csak kicsiben, kissebben. vagy hát ennyire nem szoktam "beszorulni"...

exszel is volt olyan harc, hogy nem bírom, ha szól a tv a háttérben, csak ha konkrétan nézzük, ki is volt tőlem, meg itt is, hogy nem bírom, ha szabálytanulás vagy játék közben beszélős vidi is megy,

meg borzasztó volt a társasjátékok éjszakáján anno a háttérzaj pl ... meg ... a nagycsaladi szessönökön szokott volt lenni ilyesmi egy idő utan, emlékszem, amolyan shot downnal. ... meg ... nem emlékszem, de tudom, hogy volt még. 

és ma is pl elmentem ebédelni, gondoltam, megluxikázok ott egy kólát is és kicsit átgondolom a dolgokat nyugiban végre, erre egyszercsak halkan, valahonnan a konyha felől kiszűrődött valami xtrán szaggató, sercegő, akadozó rádióadás, csak zene, de ha nagyon halkan is, bele a helyiségben szóló zenébe, és annyira durván megindult az érzés, hogy ezt nem lehet kibirni igy együtt, hogy felhajtottam egyben a szépen beosztani kívánt maradék üccsim és pisiltem és kvázi elmenekültem...

mert interferál és túl sok és borzasztóan irritáló és ... hát nemtom, csak így ne.

meg még ma is előtte - ahogy még csak hazaértem a társasostól, és belül volt sok, nem tudom, az a rengeteg "feladat", logisztikázni való, amire kell a mentális kapacitás .. , pl hogy már akkor le akartam szállni a kajáldánál, hogy jusson ebéd, de véletlen továbbmentem, de aztán rájöttem, hogy milyen jó, hogy nem szálltam le, mert hát nincs nálam rá pénz, szóval megiscsak haza kell ugrani, de akkor most be kell-e menni a bankba, mielőtt a kártyára pénzt teszek, hogy legyen hozzáférésem a számlámhoz az elfelejtett regisztráció ellenére is, vagy előbb menjek el kpval enni, de akkor meg hogy teszem a számlára a sok aprót, és akkor most vigyem-e már magammal a többi pénzt, de és mennyit, és kell-e hagyni a főszámlán belőle és mennyit fog kérni a bácsi kpban, mert megint nem mondta, sose mondja, hiába kértem anno, de mért kéne mindig nekem eszembe jutni egyesével kérdezni, de amugy akkor se szokta elmondani, igaz, de és a bankos mindenféle azonosítóim vajon hol vannak az intézeshez, a telefonomban is meg kell legyen minden, de hogy keressek rá és hol, semmit nem dob ki semmire, ami eszembe jut, 

jajj és basszus, az elállás, talán még ma is megcsinálhatnám, szamoljuk ki, ahhoz keressük ki a dátumot, meg mire a tulaj jön, ki kellene takarítani, és már megint délután van, vajon mi fér bele, hol kezdjünk hozzá, de lehet, bejön megint cipővel /kiszakad a labzsakja / ugyis undorodni fogok mindentől, amihez ér, de most éhes vagyok, és jusson még kaja, de akkor mar naptejezni is kéne, mert ziher, hogy nem sétálok el visszafele a pótlóig, meg amugy is utálom, meg akkor már le kéne cserélni a mar este szarra stresszizzadt felsőm, de akkor már meg is mosakodni, de jusson kaja is, ó, de nem vettem már megint deót, itt meg a közelben olyat nem kapni, pedig mindjárt elfogy, mért felejtem el mindig, jajj, de a hajam hogy áll, de erre most nincs idő, de bele kell majd férjen, hátha lesz randim, de amúgy hány óra is lehet mostanra, de a pénzt itt ne hagyjam megint basszus, most ki kell tenni, de mennyit is kéne, ..

..,

..

ezek így sorban,

mint valami vegtelen loop, ami mind mentalis kapacitast akar,

és csak így rámszakadt az egész megint, 

és akkor csak zokogtam, hogy túl sok, most csak belül ugyan, de túl sok, és nem bírooooom, és fogalmam sincs, mi van, csak hogy ez túl sok így most egyben, és se eleje, se vége, se fogás rajta, és mért nem működöm, és ezek csak gondolatok, nem ingerek, hogy lehet így is túl sok és mééért érzem ezt.

őrület.

és eszembe jutott, ahogy anno mondom a psziknek, amikor kerdezik, mi segít, mi tölt, vagy ilyesmi, 

hogy a kevés terhelés, meg a terhelés utan az eleg sok 'csak úgy levés', lézengés, magamban szöszölés, amikor semmit se kell, 

és hogy ők erre, hogy jó-jó, de azt nem lehet, arra nincs idő felnőttként, olyat keressünk, ami kompatibilis az élettel, ... és hogy ... nem. tenyleg ez.

hogy túl sok lesz, lemerülök, kiakad a mérő, és akkor csak úgy lennem kell nulla korláttal.

és ma is, most is.

megcsináltam a bankos dolgot, a pénzrátevést és a kajálást, és over.

most muszáj csak úgy lennem a zenémmel a szigeten. az is olyan, hogy becsatornázza a dolgokat, 

iszonyú sok dolog lenne, de nem megy, nem látom át, szóval most csak ... várunk.

((aztán lemerült a telóm, igy zene nélkül hazamenekültem, de még azóta csak egy wc-zuhany-ágyonminiszundi kört tudok felmutatni.))