és a most

a most, az már annyival jobb, hogy el se tudjátok képzelni - és még mindig szar.

hát én nem tudom, lehet, az univerzum azt szeretné, hogy mindenféle tipusú nemvagyokjólt átvegyek újra - csak ott b.uk el, hogy nem dokumentálom, így rácsodálkozom, megértem, majd kb 5 perc múlva megy az egész a "kukába", mert mindent is elfelejtek róla az összefoglaló érzelmi élményen kívül, hogy például "szar volt".

sokx nekifutottam fejben, de végülis nincs kedvem konkretizálni, mik történtek múlthéten, amiktől annyi rétegben voltam nagyonrosszul, fizikailag, lelkileg, kognitív működésileg... volt egy shitcunamis halmozódás rendesen.

most meg az van, hogy végülis elérkeztünk oda, hogy hosszú hónapok után újra találkozzunk a gyerekkel.

az apját ugye láttam többx (mikor cuccokat adogattunk, mikor segitett elhozni a bringám, mikor végül ő szedte ki a köcsög kullancsot a derekamból - ja, wait, nem is biztos, hogy meséltem, pedig nagy sztori volt és kiváló pünkösdhétfői késő esti program... különösen azzal a szitu végi csavarral, mikor kibökte, hogy az új nője kint várja a kocsiban... tiszta szürreál dolgokról maradtok ám le, csak szólok..),

beszéltünk azért jópárszor telefonon,

de élőben most először asszem február óta.

(kéne részleteznem, de most nem fogom.)

elmondhatatlanul hiányzott, és érzésre konkrétan majdnem belehaltam, hogy láttam. (de semmiert nem adnám, akkor se, ha ilyen.)

meg pláne, hogy ott, a volt otthonomban voltunk (ez sajnos így tudott most csak megvalosulni a technikai feltételek miatt, de hát nyilván nem volt szerencsés körülmény ott vendégeskedni), ahol a cuccok 90%-a nemrég még az enyém is volt, és ami (és amik nagyresze) konkrétan az identitásom része volt kb, és szintén nagyon fájdalmasan érint még mindig, hogy már nincs meg ...

óriásit nőtt, de tényleg, elképesztő látványosat, és hirtelen azt se tudta, mit meséljen, mit mutasson, annyira szeretett volna mindent is, 

és annyira-annyira szeretem őt, mint mindigis, valami mindenen túlmutató stabil mély alapvetéssel, akkor is, ha amúgy nem gondolok már rá mindennap.

folytattuk azt a társasjátékot, amit még anno megbeszéltünk, hogy folytatni fogunk,

meg aztán pont úgy jött ki, hogy őnekik is volt dolguk a plázában, meg nekem is, szoval együtt mentünk, és mi ketten csajos nézelődtünk kicsit a kedvenc eyecandy boltjaiban, míg az apja intézte, amit kellett.

nagyon sután, de kimondtam neki most is, hogy ugyanúgy szeretem és ez sose fog változni, mert ugy ereztem, ezt így hallania is kell, nem tudom, csak ugy muszáj volt, meg nagyon megölelgetni ezt a mostmár teljesen kamasz lányt... 

talán mostmár elég idő telt el, elég távol került mindenki (erre szükség volt), hogy újra tudjuk rendezni a viszonyunkat egy a gyakorlatban közelebbi formában... 

nem tudjuk még az apjával, hogyan legyen, de beszéltünk, gondolkodtunk is róla mind2en, én mostmár kikértem szakmailag hozzáértő ismi véleményét is... 

szóval nem az van, hogy ez így nem zajlott, zajlik... hanem formálódik, folyamatában.

csak nem irok róla.

na, de hát hazaértem, és lélekszakadva zokogtam minimum fél órát ... és eszembe jutott, hogy hát ... igen, én nemolyanrég (már hogy pár hónapja) még így, és ilyen formában voltam rosszul, és fájtam egyfolytában ...

szóval már mennyivel sokkal jobban vagyok, rendszerszinten, mikor rosszul is...

durva.

de hát hogy gyászfolyamatok.

amugy meg nem alszom, sok napja (a tegnaptól full függetlenül), és mostmár eleg nagy kihívás egyben tartani magam.

megy tovább a baszakodás a tűzhellyel is, tudniillik, hogy nem lesz... gyűlölöm.

nem tudom, hogy menjek vissza dolgozni, hogy legyek újra önellátó felnőtt... (voltam én egyáltalán valaha, vagy csak átmeneti illuzió volt?!)

hát sokx még azt is nehéz megugrani, hogy etessem magam... najo, valojában többnyire ez a helyzet.

gondolkodom az életemen, a dolgaimon, és ma is csomo mindenre rájöttem...

de már megint nem írtam fel és hirtelen kiesett, mire ide behoztam volna, rémes. aranyhalság van. diszfunkcionálás.

pedig vehetem fel ujra a fonalat a multheti után, amit kb csak túlélni lehetett... ugy erzem, megint kb a nulláról...

erre ilyenek vannak.