annyira szar örökösen kétségbevonni magamat,
hogy gondolok valamit a működésemről, aztán jön rá szintén önmagamtól a gyötrő megkerdőjelezés, az "á, ez tuti baromság, túlgondolás, belemagyarázás, kiforgatás, faszság" ...
hogy hát én nem is olyan vagyok, amit eddig gondoltam magamról, hanem - jajj, ugyanmár, belelátok már mindent mindenbe, agyamra megy a sok poszt, komment meg videó, ami csak nettó mások okoskodása, s a fele se helytálló, de tudomanyos forrást meg nem olvasok direktben...
aztán az is az, marmint hogy szar, hogy hát én lehet, nem is olyan vagyok, amit gondoltam magamról. (ez ugye megy már egy ideje, konkrétan, mióta komolyan kepbe jött az adhd-gyanú.)
pölö ez is: hogy én amúgy nem vagyok szenzoros, gondoltam.
aztán igazából qrvára az vagyok (most azt gondolom) valószínűleg.
de másokhoz képest nem, hiszen remekül bírom...
de mégiscsak az nálam konkrétan fontos szempont, hogy milyen hangszínen csörög majd a biciklilakat, és nem is biztos, hogy ez másoknak ugyanígy az, jobban belegondolva... hát így erre eddig úgy gondoltam, mint valamiféle elb.ott egyéni perfekcionizmus, aztán lehet, nem is.
ill hogy milyen színű / mintájú / mennyire fényes... és hogy nem is (csak?) az önkifejezés miatt, mint eddig gondoltam, hanem hogy ne legyen diszkomfort ránézni... igazából. marmint - amugy nagyon melyen belegondolva az, hogy jó legyen ránezni, mindenkinek alapszempont, de hogy mi van, ha így "elég jó legyen ránézni, különben rossz"-szerű ez inkább. (nem tudom biztosan, az-e, munkahipotézis még azért...)
belegondolva kivagyok, hogy "az új fehér sneaker" az adidas [akármilyen] modellje - mert az túl mintás, többszínű, vagy legalábbis rosszul az, és nekem valahogy vizuálisan "sok", szóval én azt nem szeressem...
és basszus, tökre nem is azért, mert simán nem a stílusom...
((régen volt hasonló cipőm, de akkor nem lehetett kapni szerintem egyszínűeket, és abból is a lehető legletisztultabb volt, csak fehér, kevés fekete részlettel... aztán egy masik márkától meg fekete, a lehető legkevesebb fehér részlettel rajta ... hm.
gyerekkorban minden csicsás volt... nyilván. de ... rémlik, hogy egyszer tökre kiborultam, annyira akartam egy meglátott szép sárga cipőt a szóbajöhető többszínű helyett, de hogy nem volt belőle méret, asszem, és végül anyám megvette azt, pedig nagy volt... pedig ő aztán... szoval ezt meg kell kérdeznem, mert ... mi van, ha rosszul emlékszem, ez ilyen homályos cucc, lehet, totál mashogy történt ... hmhm... de tuti volt egy egyszínű sárga cipőm.
meg ... nem tudom. van pár mintas ruhám. van egy sokkutya-mintás szatyrom... mintás bögrém és poharam és ágyneműhuzatom is. szóval vannak néha jó minták... de az arány is fontos, és a minta mellé akkor nincsen más. van feliratos pólóm, sztem kb 3, de azok nagyon ... letisztultan, célirányosan feliratosak. ja meg van mintás pizsim, for the record, és nem zavar, ha üti az ágyneműhuzatot. (oke, melyebben belegondoltam - de, ha üti, az zavar, de hát elvagyok, hogy nem konkrétan megy hozzá... de pl a lilásszürke lepedőhöz megvolt, hogy melyikeket preferáltam, haha.)
de a cuccaim nagyja egyszínű, és színben harmonizálnia kell a dolgoknak. komolyan képes irritálni meg az is, ha a fekete darabok eltérő árnyalatúak, tudjátok, hideg meg meleg fekete, amik nem passzolnak. ez vajon másokat is zavar?
jó, mondjuk elkanyarodtunk. de hogy így ertitek...
vagy lehet, a minta, az már a vizuális zaj kategoria, és nem számít szenzorosságnak, hanem csak túlterheli a figyelmi rendszert, meg ilyenek? de most komolyan zavarna a mintás ruha magamon a belváros non-stop vizuális xtremitásában ilyetén módon? how?!***
*** btw össze-vissza írtam a posztot, ez a vége után került be, és rájöttem, hogy már azt se tudom igazából, mi micsoda, tán utána kene nezni a pontos definicióknak, ésss amúgy se ettem ma még csak egy szendót, elfelejtettem elmenni ebedelni, pedig mindjárt 5 ora,és nem ittam vizet délelőtt ota, mert ezeken gondolkodom, és igy már pláne csak egy katyvasz lett. de mostmár így hagyom, hámozzátok ki, ha esetleg elég motiváltak vagytok, én már szétestem ehhez...))
((juteszembe, papucsot is úgy vettem otthonit, felnőttként,
hogy amellett, hogy legyen jól tisztítható, ne csusszon, ne legyen nehéz se, ne nyomjon sehol, ne álljon torzan a lábamon,
legyen megfelelő (és egy)színű, tehát konkrétan ne zavarhasson, hogy interferál valaminek a szinével, bki,
ésss legyen halk. és ne csattogjon, kopogjon, csuszolódjon ... semmiképp ne legyen semmilyen zavaró hangja, sehogy.
és amikor megtaláltam a jyskben, olyan tizensok évig biztos olyat hordtam, vittem belőle mindenhova, anyámékhoz és exanyosékhoz is pont ugyanazt, csak kivonták már sajni a forgalomból, és jött a pánik, majd a szerencse, mert végülis valahol megtaláltam az utódját.
illetve színben nem teljesen jól, sajnos, az most kompromisszum volt, de addigra annyira elb.ódott minden, hogy ez volt a legkevesebb kb...))
és igy állok ezzel a felismeréssel, hogy wait, what?
komolyan?
emlékszem, exben is kiemelten tetszett, hogy ízlésesen és letisztultan, harmonikusan öltözött, kellemes volt ránézni,
aztán lehet, ezt is a "szenzorosságom" lájkolta, és nem a stílusbeli preferenciáim, ízlésem??
((mikor felvett valami "diszharmonikus" outfitet, tökre idegesített, emlékszem. ilyen van?!))
értitek mire akarok kilyukadni?
faszságnak tűnik, de szerintem van, lehet különbség. vagy igy mindenkinek ilyesmi formálná a stílusát, izlését, preferenciáit?
de másokon, barátokon, tesókon, kollégákon nem zavar a túl sok minta, szín... vagy amúgy igen? csak elvagyok vele? tudom, hogy egyertelmű preferenciám, hogy harmonikus és letisztult és kerek egész legyen mások külseje, outfitje is, ...
((és így kellemetlen pl a mai kamaszdivat, a sok össze nem illő részlettel, random asszimetriával, rátéttel, csipkés meg szegecses meg pillangós meg megtekert meg flitteres meg gyöngyös, meg nyomott kepes meg feliratos meg hímzett meg egyéb kb retró részlettel ... ésss lehet, hogy nem is azért, mert vótmá', es a saját meghaladott, régi korszakunkat idézi, nemízlesem, stb?
és szegény gyerek is, emlékszem, olyan csicsamicsán öltözött kicsinek, és hát én ösztönösen mindig terelgettem volna valami letisztultabb irányba, pedig tudtam, hogy nem kéne, szabadna, s pláne, hogy gyerek, azoknak kell ez a vizuális túlingerlés kb, ... s lehet, hogy nekem meg ez volt benne? hogy sok volt számomra?))
vagy ez nem is szenzorossag, hanem kényszeresség? s lehet ennek bármi köze egyáltalán neurodivergencia-témához?
egyáltalan: most ez vajon valami, vagy semmi?
tök fura...
na, és csupa ilyen.
Ezt akár én is írhattam volna, teljesen ismerős volt minden, amit felsoroltál, nekem ráadásul vannak néha olyan színek és textúrák, amik teljesen megbizsergetik az agyamat, nem is tudom jobban leírni, milyen érzés, azon kívül, hogy órákig tudnám nézni az ilyeneket, pl. pár éve a MÜPA piros függönye valami Bozsik előadás előtt annyira tetszett, hogy teljesen elkeseredtem, amikor az előadás kezdetekor elhúzták. 😀 Elvileg csomóféle neurodiverzitás esetén előfordul, hogy az agy másképp súlyozza az ingereket és amit más észre sem vesz, az az arra érzékenyeknél mély, tényleg testi-szintű reakciót válthat ki, hát, ez van, mondjuk úgy, hogy egyedi idegrendszeri válasz. 🤷♀️
VálaszTörlés