hétindító

idén 2x-esen is nagynéni leszek
(tudniillik majdnemhugomék is),

ugyanitt üzenem pillának: nem is tudja, mennyire-annyira talált tényleg, mikor aknamezőhöz hasonlította a családomat.

kiderült, hogy majdnemhugom amúgy december óta nem beszél hugommal, és "kitiltotta" tőlük, várva, hogy hugom bocsánatot kérjen.
de persze előlem ezt is titkolták.
meg játsszák, hogy nincs is ott semmi simlisség, ahol pedig érezhetően de, és adjàk rá a kamumagyarázatokat, mikor kérdezel,
és nekem ebből a hazugságszövevényből elmondhatatlanul elegem van!

amúgy kb 2 hét különbséggel vannak kiírva.


emellett fölvettem végre a szép új szoknyámat, és rekord mennyiségű bókot kaptam rá,
komolyan odavagyok, hogy enyire ütős.

a hangulat-medálos nyakláncom pont elég hozzá, kis finomság a minimál-szetthez, merthogy van ám olyanom! gyerekkorom óta nem láttam, de ez olyan kis szép és nőies, plusz mókafaktor a színváltósság... (azonnal kellett, ahogy megláttam, persze végigtapiztam a boltban az összeset, hogy a legnádjaazonosabb darabot hozhassam el, mintáját tekintve, mániákus-e vagyok.)

meg örököltem a halott nagyanyámtól harisnyát, még az. (hogy miért most örököltem, rejtély.)
alatta persze bundás leggings, plüss bélésű, valami álom, komolyan, minden nő lábára selymes-finom plüssös bélésű cicanacit!

ilyenek.

szombaton voltunk a Mátrában a pasival, csak úgy, felsétálni a Kékesre.
(meg rajtunk kívül még sokszáz másik ember, mivel teljesítménytúra volt pont aznap, nem is akármilyen, soktávos. haha. fénykép nincs, mert minden fotókompatibilis helynél sorba kellett voln' állni.)

tegnap pedig olyan mézes-gyömbéres-fokhagymás-szójaszószos csirkecombot sütöttem (krumpli-, alma- és hagymaágyon, naná), hogy teljesen meghatódtam magamtól. kivettem a tepsit a sütőből, és csak bámultam az omlós-piros, illatozó művet, hogy ezt én, tényleg? (értitek, no.)


és a pasi egyszercsak azt mondta nekem múltkor: "tudod, milyen diótörőnk lesz?" - így, többesszámban.
ez volt az első azóta, hogy az összeköltözés (elvileg közös) terve belátható időn belülre került, a mítikus 'majd egyszer jó lenne' dimenziójából a realitásba. szívdobogtató volt. ő észre se vette, én majd' elolvadtam titokban. (#mérföldköveink)
(#amúgybevagyoktojva)


#hosszúlett
#mégmennyimondandómvan

random arcradírozásokba' nemrandom

az a tipus vagyok, akinek ha beválik valami, utána ragaszkodik hozzá, sokszor még tusfürdő illattal se hazárdírozok, nemhogy márkával, például.

erre nem kivonták a forgalomból az arcradìromat?

ennek nem tulajdonítottam akkora jelentőséget, míg rá nem jöttem, mennyit számít. (tmi:
főleg az államon lett látványos, a faggyú türemkedett-lógott kifele a tág pórusokból, épphogy csak nem integetett, komolyan, hát milyen undi már...)

még én is, aki ugye millió éve élek fogalmatlanul (és igénytelenül, és felelőtlenül, I guess) az arcápolást illetően, kezdtem tarthatatlannak érezni a helyzetet.
és nézegetni a radìrtémát. (aha meg bha, vagy mi - jó, most hagyjuk, majd utána kell olvasni, meg a pénzt is elb*sztam másra, jó lesz nekem a hagyományos is.)

hát, mit mondjak, bonyi.
(a krémmániáról annyi már feltűnt, hogy még az én minimális infóim szerint is szarcsi kozmetikumokat is nagyon fel tudnak értékelni, illetve sokan teljesen meggyőzően használnak  "szakzsargont" full tartalmatlanul-indokolatlanul, ami nagyon félrevihet,
vagyis kritikusan szabad csak olvasni,
bármilyen zseniális is.)
komolyan, azt se értem, hogyan, de

kikörvonalaztam magamnak ezt:

ami közel 3ezerforint, ami tudjuk, hogy nem is sok, ha a tizenezres elégjó krémeket vesszük alapul, de még nem azt vesszük (- mert laptopot vettünk, meg szoknyákat, meg hol vagyok én még attól), csak ugye laptopot vettünk, meg szoknyákat,

szóval addig is akkor legyen ez, mondottam volt:

és hazafele bementem érte, és még pont le is volt árazva (ez mekkora már), és elhoztam az utolsó darabot - ami ezek szerint rám várt.

fura, hogy fekete, fura, hogy építkezésszagú (mondjuk), meg az is, hogy olyan matt lett hirtelen a fejem, amilyen még soha. rá volt ugyan írva, hogy pattanás kizáró ok, de otthon láttam, akkor meg már mindegy volt. remélem, ... csak szépeket remélek.

utána még rápróbáltam az ősz óta bontatlan hidratálómra is... (mert a másikban csalódtam, úgyhogy ez esélyt sem kapott... de hátha.
(az már külön posztnyi lenne megint, fuhh.)

meglátjuk, bohóckodásnak számít-e ez az árkategória, meg egyáltalán, ezek a választások, hiszen full tapasztalatlan, a.k.a. kezdő vagyok még a témában,

de drukkoljatok :)



[u.i.: most konkrétan egy randa, pattanásos, ámde selymes babapopsi van az arcom helyén, amúgy. ilyen eddig csakis kozmetikus utàn volt. mármint a selymiség. pedig csak este kenekedtem. lol.]

helyzetjel

szóval az úgy van, hogy főleg vásárolok. de tényleg, rengeteget, amit egyfelől értek, másfelől ló túloldala, takaróvég után - valami ezzel legyen.

aztán meg túl is dolgoztam magam, majd kialudtam, de mire, mehettem is megen melózni, miközben 2 órát se éjjel.

viszont felhoztuk a másik szekrényt is vidékről. és végre el vagyon pakolva az albi. (gecisok munkám van benne.) már csak egy napnyi takarìtás, valamikor, és újra élhető lesz. (ez most ilyen.)

de tegnap este észrevettem, h vannak min.egynapos fészüzijeim, amiket valahogy kinyomhattam, vagy nem tudom, de hogy nem láttam, az tuti. sajnálom, innen is, nagyon. nem volt benne semmi szándék.

valahogy úgy lehet elképzelni, hogy rázúmolok a csinálásra (pl pakolás, vásárlás), és akkor semmi más nem tudja érdemben átlépni az ingerküszöbömet. éhség, időmúlása, telefonpittye, cukuló pasi se, semmi. (tömbösítve élés.)

nem állítom, hogy mindig így van, de ha így van, akkor nagyon.

nálatok hogyan

mostmár nagyon érdekel, kinél hogy van:

beeshetnek-e csak úgy, egyeztetés, engedély nélkül mások, és ha igen, kik, és miért?

(és ez meg is szokott történni, vagy csak elméletben?)
(és ti szoktatok-e ilyet csinálni valakivel?)

(ú, ez tényleg nagyon érdekes, ú!)

munkanapjaim fénypontja

amikor beragad a csengő.
és szól, csak szól... nálam, egyfolytában, míg ki nem feszegeti a villanszerelőnk.


#napirutin

határőrség

apám hívott. idézném:
február 15-én dolgozol? nem? akkor délelőtt valószínűleg ott leszek nálad. kettőre van időpontom az orvoshoz, [blablabla]...

nem az, hogy ez meg ez, és arra gondoltam, hogy, mit szólnál hozzá, megfelelne-e neked...
á, fel se merült, hogy esetleg a munkahelyem mellett van életem is, privát szférám, programom, ellenvetésem...
nem.

edződnöm kell még, ha határt akarok tartatni, mert hirtelen le se tudtam reagálni rendesen, dolgozom, le is kellett tennem... pedig na.


múltkor kishugom és anyám beszélgetésére kaptam fel a fejem, amint ecsetelik, hogy xrokonéknál baba van, és ki van akadva a család, mert a feleség csak előzetes bejelentkezés után fogad látogatót, őket is beleértve,
és hogy xrokon tesójáéknak múltkor szóltak, hogy valaki megbetegedett, így ha ráérnek, most is jöhetnek majd, de a tesóék meg úgy vannak, hogy akkor megy a fene,
és anyám, kishugom szerint is jogos, hát ez felháborító, a saját testvére ne mehessen szabadon, mégilyet.

nem szóltam, mert ennyiből nem tudtam eldönteni, mizu, nem ismerem őket ugyanis,


de most inkább hajlok rá, hogy igazuk van xrokonéknak,
bejelentés-egyeztetés nélkül ne rohangásszon az emberhez amúgy se senki, nemhogy ha még baba van... akkor se, ha sógor, ha anyós, ha a saját tesó.
borzasztó tiszteletlenség.

persze, úgy tűnik, ezt csak én osztom.

kishugomék

válságát pedig úgy tudtam meg, hogy kissógor vitt le egyik nap kocsival karácsonyozni, és végigdumáltuk az utat.
és én azzal nyitottam, hogy ú, a pasival emlegettük, hogy jövő ilyenkor töltik az első közös szentestéjüket, kettesben, és ez mennyire izgi, és várják-e, és beszélgettek-e már róla, hogy' lesz, meg milyen hagyományokat szeretnének, stbstb...

majd este kishugom leültetett, hogy hát izé, amúgy sanszosan eltolják az esküvőt egy évvel, mert kétségeik vannak. (kiderült aztán, hogy neki vannak kétségei.) szóval ő nem akarta elmondani, de muszáj megkérnie, hogy ne beszéljek úgy, mintha lenne esküvő, amikor lehet, hogy nem lesz, és ősszel még szünetet is tartottak, csak én ugye nem járok haza, így nem mondták.


ez is jó megdöbbentő volt, mert ugye kishugom a családi etalon, és az ő kapcsolata, szűzi tisztaságával, hamarházassági ívével az anyámékálma, amit példaként állítanak,

ami nem kicsit járul hozzá, hogy kishugom mindig magas lóról beszéljen velem.
(nem képzelem, mások szerint os olyan lesajnálós-lenézős-fennsőbbséges velem.)

kár a srácért, őt is kedvelem.


kár azért a sok képmutatásért is. (nem.)