motivációs gyakorlatokba'

hirtelen felindulásból tényleg legyantáztattam mostmár a kezem, fél órával később tudtak is fogadni.
újra embernek érzem magam.
ég és föld.

valamint nekiestem a lakásnak, mert pár rendes étkezés van már a hátam mögött és így talán megy is. kedvcsinálónak a szobámmal kezdtem, ágyat is tologattam meg morogtam is, hogy a konnektorokat hogy az izébe tudták a létező legrosszabb helyekre pozicionálni, meg rettegtem kicsit, nehogy a hatalmas pók visszamásszon a porszívó csövéből ( - ezt mindig szoktam, ha adódik).
szerintem péntek esti proginak király amúgy a takarítás. nekem most jólesik.

egyedül maradtam, az is.
szétkaphatok mindent, szüttyöghetek a romok között, a kutya nem látja.

most még azon vakarózok, mit kéne vacsizni, mert kb semmi sincs itthon, meg hova a frászba lett a mérőszalagom, ugye, tudni kéne, az ágy mögé mekkora dobozokat vegyek.

amúgy ha nincsenek sehol pontjó dobozok, úgyis visszatolom az ágyat.


nagyon arra vágyom, hogy sok mindent kelljen csinálnom, és tudjam is csinálni - legrosszabb konstrukció, hogy nagy stresszre lefagyok, megáll az élet, semmire se tudok figyelni és semmit se akarok és csak szorongok össze-vissza tehetetlenül, bénultan. mindenkit irigylek, aki a "csinálásba" tud temetkezni, azt olyan előrevivőnek képzelem.

#hogykellazt

jóságok

tegnap az év első fagyija.

a kitartó napsütés.

legalább a ruháim meg a hajam jók többnyire, és akármennyit fogytam is, az arányaim még megvannak. saccperkábé.

fürtös barátném, aki már nem régnemlátott. mostanában csomót találkozunk, naponta kontaktolunk.
olyanokon nevetünk, hogy új szokásként kórházak kertjében dumcsizgatunk - mert elkísért, pl.
jajj, annyira továbbra is magátólértetődő vele, egy nyelvet beszélünk, bármit, a legnehezebb témát, a legcikibb vacak hülyeséget is el lehet neki, és még ha nyakig is ér a fos, nevetünk. valahogy vele is minden szaron lehet mindig. együtt sírni is ugyanilyen volna, gondolom, de abból is nevetést csinálnánk úgyis, mert nem bírjuk ki.
összhang is van, pl gondolok rá, hogy fussunk most össze, ő meg leírja, ilyenek.
van amúgy egy nagyon erős kisugárzása, amit külön szeretek. ha férfi lennék, már szerelmes lennék menthetetlenül.
szeretném, ha maradna az életemben.

jóság még, hogy többször is nagyokat aludtam. jó, lehet, inkább ájulás volt, de volt.

meg újcsaj szerzett magának szuper munkát, lehet vele örülni.

meg hogy ha egyszer végre kitakarítok, az egész albi újra hívogatóan otthonos lesz, minden tökéletlenség ellenére, és lehet megint finomakat főzni. (meg kijjebb fogom húzni az ágyam és úgy képzelem, így lesz a legkomfortosabb.)


UPDATE: és kiderült, hogy ez a kereken 1000. közzétett posztom. #hátjó

újabb akármi

gondolom nyilvánvaló, hogy csak megpiszkáltam a konyhát, aztán sikítva szaladtam az ellenkező irányba.
annyit tudtam ígérni cukinak, hogy hétfőre meglesz. remélem nem túlzott optimizmus.

arra gondoltam este, hogy úristen, nem tudom, mikor voltam ennyire fáradt, voltam-e valaha.
(perszehogy, gondolom. szubjektíve mondjuk a műtétből lábadozáshoz hasonlítanàm a fizikai részt, aztán biztos a tavalyi haldoklós trip után is hasonló volt, de az utólag jótékonyan felidézhetetlen.)

kb vonszolom magam. jó hír, hogy este ettem-ittam. és most reggel is. mégpedig rendes tartalmas főttkaját.

ha ez így maradna, pár hét alatt visszakapaszkodhatnék egy okés szintre.

(hát-hát.)

nagyon figyelgetem, mizu, legyen-e mégis inkább kórház. okosan nem rohantam vissza egyből dolgozni, pedig volt egy pont, ahol épp nem éreztem, amit most, és akkor kellett dönteni. szerintem így nem lehet, nem szabad, ráér az jövőhéten is.

olyan erővel csapódtam a padlóra, hogy még. sajog is mindenem.

és még mindig az van, hogy nem érzem úgy az erőmet, nem találom, pedig abba kéne ezerrel kapaszkodni ugye.

meg közben zajlik az élet

1) kiderült, hogy egyes orvosoknak nincs érzéke az irodalomhoz - tudniillik nem vágják, mi az a hasonlat.
de hogy így nyilvánvaló hasonlatokat értenek teljesen félre és szószerint, és még a kezelőlapra is képesek ráírni, teljesen wtf értelmezésben.
(sőt, totál kiforgatva-kifacsarva, olyasmiket, amiket közelítőleg se mondtam. igazából most van egy lapom, aminek néhány részével stand-up estre is nevezhetnék, annyira. nagyon nevetnék, ha nem lenne inkább ijesztő.)



2) kiderült, hogy ha valahol a házban elcsesződik valami, azt mi szuperül meg tudjuk kapni.
szegény cuki szembesült először vele, egy végiggürizett hét után, zh-ra tanulva, holtfáradtan, a trutymákkal elöntött konyhánkban.
zavar támadt az erőben, felnyomta hozzánk a szennyezett vizet, ami szétnyomta a mosogatólefolyó illesztéseit és orrán-száján ömlött, bónuszként a tálcákba is felbugyogva.
órákon át, alvás és tanulás helyetti mókànak, éjjel meg hajnalban.
mi meg újcsajjal kaptuk az értelmezhetetlen, kétségbeesett üzeneteket, hogy wtf-wtf, mitörténik, csináltunk-e valamit, mi legyen.

persze jó, hogy ha már valaki egyedül kapta meg, pont cuki volt, mégiscsak ő a férfi a háznál, azaz a legtalpraesettebb és -gyakorlatiasabb. de most még ő is pánikolt.

a konyhánkban napok óta hadiállapot van, az előszobapadló is fullon cuccokkal, mert senki nem ért rá.
cuki ne vegyen benne részt, nem lenne fair, újcsaj tegnap dolgozott vele, míg én az orvosokat jártam, ami maradt, az már mind engem vár.

de sok kedvem van hozzá... ejj.
a hét szava: domestos.

még a kvfőző is elesett, kollektíve a pékségből hordtuk, annyira.



3) kaptam random meglepit pillától, olyan igazi awww-élménynek, mert beugrott neki ez, mikor meglátta. mutatom:

(ja, az a randa sárga, az almafröccs, csak egy tévedés miatt szűrt almaléből, ami nem túl finom, bár hidratál. szűretlenből szokás, az viszont mennyei.)



4) ezeket most csak gyorsban bepötyögtem, míg gyűjtöttem a lelkierőt, kommenteket, blogokat még mindig csak olvasok. nehezemre esik felszívni magam. (higyjétek el, én láttam a konyhánkat. meg amúgy is.)

best of anyám

csak hogy nevessetek ti is egy jót, én még inkább sírnék, de attól azért látom a humort...

élete elszólása, amit inkább nem is firtattam, nehogy a végén még ki is fejtse nekem:

"te, figyelj, hát ez a fiú még nálad is betegebb!"

és a helyzetre, miszerint majdnemkórház volt, mikor már elköszöntünk és raktam volna le a telefont:

"azért szeretnélek megkérni, hogy ezt inkább ne mondjad senkinek, persze a te döntésed, de nem mondtam apádnak se(!!!!) és szerintem nem kéne senkinek."

szerintem meg akkor kommentálnom se kell. elfogadás level csillagoség.

(ja, nem.)

amúgy

azt, hogy béna szerelmi csalódás, azt csak mérgemben írtam,
mert ez egy qrva komoly dolog, egy nagyon nagy krízis, én iszonyúan-halálosan szerelmes voltam (és bakker, vagyok is még) ebbe a srácba, abszolúte elképzelődött zsigeri szinten is, hogy ő lesz a férjem és forevertogether, és ennél durvább szerintem már csak az lehetett volna, ha meghal, de igazából az sem.

szóval asszem nem kéne lebecsülnöm, amit.



(ugyanitt emelem kalapom mindenki előtt, aki sikerrel túlvergődött valahogy egy hasonlón.)

helyzet

, az volt. basszus, fene gondolta, hogy ennyire tényleg lesz. féltem valami hasonlótól, aztán mégis meglepődtem, amikor tényleg.
köszönöm a kommenttámogatást, majd reagálok lassacskán.
most csak annyi, hogy eszelős fáradt vagyok, ez egy végtelen kimerítő trip volt így,
meg hogy igen, már kijelenthetem, hogy abszolúte frissítettem a mai magyar egészségügyi ellátórendszeres infóimat, és hát... ja. hagyjuk is.

most legalább itt egy haditerv a zsebemben:
-hogy mit íratok vész esetére a házidokimmal, legyen csak mindig kéznél,
-hogy pontosan hova megyek, ha ez a trip újra beköszönne/ és nem múlna/ rosszabbodna,
-hogy kb mi segíthet ezeken túl,
-és hogy elmegyek magánba, mert nincs más értelmes alternatíva mégse,
beleértve az összes létező csoportos izét, vágtam már mindet és egyik se adna most semmit, és de hogy basszus tényleg.

addig is drukkolási van, hogy mostmár így maradjon ennyiben, és innen felfele vezessen, és ügyin meg is tegyem azt az utat, amit akarok.

(nem, túlzok ám, mert én a működő életem akarom vissza, ha őszinte vagyok, azt, ahol a barátok, munka, otthon, tervek, hobbik és stb mind a maguk helyén vannak, és a béna szerelmi csalódásom is csak egy béna szerelmi csalódás.
és nem vagyok boldog a realitásoktól.)



valami lesz, mert muszáj neki.
ennyi van.



#életkehamegvagyátkozva
#mertezamúgyolyanmintegyátok
#fujjdefujjtényleg