motivációs gyakorlatokba'

hirtelen felindulásból tényleg legyantáztattam mostmár a kezem, fél órával később tudtak is fogadni.
újra embernek érzem magam.
ég és föld.

valamint nekiestem a lakásnak, mert pár rendes étkezés van már a hátam mögött és így talán megy is. kedvcsinálónak a szobámmal kezdtem, ágyat is tologattam meg morogtam is, hogy a konnektorokat hogy az izébe tudták a létező legrosszabb helyekre pozicionálni, meg rettegtem kicsit, nehogy a hatalmas pók visszamásszon a porszívó csövéből ( - ezt mindig szoktam, ha adódik).
szerintem péntek esti proginak király amúgy a takarítás. nekem most jólesik.

egyedül maradtam, az is.
szétkaphatok mindent, szüttyöghetek a romok között, a kutya nem látja.

most még azon vakarózok, mit kéne vacsizni, mert kb semmi sincs itthon, meg hova a frászba lett a mérőszalagom, ugye, tudni kéne, az ágy mögé mekkora dobozokat vegyek.

amúgy ha nincsenek sehol pontjó dobozok, úgyis visszatolom az ágyat.


nagyon arra vágyom, hogy sok mindent kelljen csinálnom, és tudjam is csinálni - legrosszabb konstrukció, hogy nagy stresszre lefagyok, megáll az élet, semmire se tudok figyelni és semmit se akarok és csak szorongok össze-vissza tehetetlenül, bénultan. mindenkit irigylek, aki a "csinálásba" tud temetkezni, azt olyan előrevivőnek képzelem.

#hogykellazt