2018. január 15., hétfő

ember tervez, deminek

júni 10. egészen most volt, értitek. majdnemhugomék esküvője... akkor még eléggé úgy állt, nekik baba + kishugoméknak esküvő a kövi év progija, s ezen felbuzdulva majd hugomék is kitűzik végre a napját.

ehhez képest most:
majdnemhugomék tavasszal próbálkozhatnak újra legközelebb, kishugomék valószínűleg elhalasztják az esküvőt (lehet ám, hogy örökre), hugom meg szétment a vőlegényével és egy hónap után megesett az új delikvenstől.


(a megesett nem igazán rosszindulat, inkább egy remek leíró szó. szándékuk ellenére, alig pár hétnyi egymásba gabalyodásból, mikor még azt se tudták, akarnak-e valamit a másiktól, ráadásul óriàsi korkülönbséggel... szóval ez így nagyon besikerült. megpróbálják együtt a baba miatt, de lutrinak mondják még ők is.)


és a nonplusultra, hogy anyámék veri hepik, mert egy gyereknek mindig örülni kell! vallás, erkölcs, stb hirtelen leszarva, mert hát... nem is értem.

valamint derülget kifele, ki mit tudott, és hát kb engem hagytak ki mindenből, a pasi szerint több ponton is elég unfair módon. ez is megér egy misét.


szóval ezt dobta gép, ez lesz. marhára nem ugyanaz, mint amire számítottunk még alig fél éve is...

a kérdés pedig (ami az évvége nagybetűs kérdése volt, november elejétől), miszerint van-e még a sógorom, mostmár végérvényesen tárgytalan.

hav

és akkor tegnap mi is résztvettünk a jó kis vasárnap délutáni össznépi normafázásban... a fehér, az hó. rajtam is. #ilyenez


2018. január 13., szombat

kedvesuniverzum

mit te csinálsz már megint?

akartam volt ìrni, hogy vettem egy laptopot, de még nem tudok többet ìrni róla, mert vettem egy laptopot, és azzal kell szöszölnöm (true love egyébként, omg-omg),
erre kaptam egy olyan üzenetet a hugomtól, hogyaztmondja: cirka 6 hónap múlva nagynéni leszek (csak hosszabban, részletezve, nem rám kihegyezve, plusz ultrahangfotó),

és hogy akkor ez így most mi,
azóta is döbbenet,
#waitwhat,
hasonlók.


tegnap óta nem jutunk szóhoz, mert hát sok mindent láttunk jönni alternatíve, de ezt nem.
(nem a sógoromtól, ennyit még hadd áruljak el. #majdcsakelmondomeztisvégre

#szappanopera)

2018. január 11., csütörtök

vannak még olyanok, hogy

- váratlan változások és események a melóban. (órákig tudnám mesélni, hisz normál helyen, normál esetben ezek egyike se, vagy meg se, vagy nem váratlanul, szóval: kabaré, meg ilyenek.)

- nagyon szeretnék aludni.

- tegnap este majdnem vettem egy laptopot, csak nem készült el a melós papír, aminek az elkészítésére a tegnapot tűzték ki maguknak, mint határidőt.

- lehet, hogy ma este veszek egy laptopot, mert mára azért meglett. àm, mivel mára nincs fuvarom, plusz az alvás utáni vágy se fog magától múlni, lehet, hogy inkább holnap veszek.

- sok a 3x12 óra egymás után, itt, így, nekem. de legalább a végére üdìtő nyugi van. (kopp-kopp.)
(update: nincs.)

- mostanában (megint) egy csomó mindent vettem. fogalmam sincs, ezt hogyan sikerült - se lelkiismereti, se pénzügyi, se technikai szempontból.
például elmagyaráztam a pasinak, hogy kéne még hosszú ujjú, egyszínű, vékony felső, csak darabja 3-4ezerért nem tudok most többre beruházni, és akkor köbö a rákövetkező héten bementem a háundembe megnézni tök mást, és megláttam és -vettem kettőt is féláron.
illetve:
évek(!) óta kerestem rendes fekete kardigánt. no, hát vékony lett is már, meg angóra is, de olyan mezeit nem találtam jó ár-érték arányban egyet se, sehol.
erre itt, még a próbafülkébe indulva mintegy mellesleg rámkacsintott egy teljesen okés darab szintén féláron, pont a méretemben. honnan?! hogyan?!
örültem, elhoztam, naná.
máskor meg:
rendre lemaradok a méretemben árult normális fekete garbókról, és ugyanígy, full véletlenül szembejött egy abból is.
valamint turiztam egy vadonat új műbőr szoknyát, gyári címkéset. nem akartam én divatozni, csak minden szóbajöhetőt felpróbáltam, ez meg jól állt, megérős áron. (a címkét akkor még fel se fogtam.)

- a szülinapra választott jódrága nyakláncomat vagy két hétig nézegettem a boltban, erre otthon derült ki, hogy valószínűleg semmihez se mutat jól rajtam, hiába tetszik úgy. ezen azóta se tettem túl magam, persze még sok időm nem volt rajt' gondolkodni. lettek viszont szuper darabjaim is, meg beruháztam végre hullámcsatokra, meg ilyesféle igényeskedések... (és elkezdtem ismerkedni a krémmániaponthu-val, még a végén képbe kerülök ezen rejtélyes női dolgokkal is, skandallum.)

- idén még csak egyet aludtam otthon.

- egy rakás ingyen elvihetős fészcsopira pazaroltam a mobilnetem, hogy szerezzek átmeneti ruhásszekrényt a pasihoz, míg nem tellik normálisra. mindig írta, hogy "cuki vagy", de egy se kellett, mára dekódoltam, hogy inkább ne legyen szekrény, mint randa, kétes. hátjó, abban maradtunk, hogy próbál intézni máshogy.

- nemsoká veszünk függönyt, hogy végre felszabadultan öltözködhessünk és perverzkedhessünk, akár világosban is. (most vagy liberális vagyok, vagy felelőtlen, vagy én nem is tudom, de teszek rá, hogy megláthatnak. őt nagyon feszélyezi.)

- egy ideje màr pihepuha gyöngédséggel von körbe, stabilan, amitől, megmondom őszintén, sokkal szebb az élet.

- tényleg van egy brutál teendőlistám, a legváltozatosabb (élet)feladatokkal, ami továbbra is dinamikusan formálódik (és többnyire bővül), és hát, maradjunk annyiban, a következő tíz év minden percére van elfoglaltság-ötlet.

- az ütemtervben felbukkant egy, a szakmám és a munkahelyem metszetét felvillantó, inspiratív téma is, ez új, erről nem tudok nyilatkozni még, de nagyon izgalmas, hogy lett. utána kell majd olvasni.

- híztam 3 kilót. (ami rajtam ugye látványos.)
sajnos mind a hasamra ment. (jó, sarkítok. a tokámra is jutott.)
nem így képzeltem. (hát jujj.)

- idén még nem éltem szociális életet. de akarok, fogok. (amint eljutok oda a listámon.)
stb.


- .......


#randomságok
#dolgozásközbenvagyok

2018. január 9., kedd

zuniverzum humora Nr. kiszámolja

áthágva legalapabb szabályaimat, bevállaltam a mát helyettesítésben, túlmunkának. kivételesen. nagyon kivételesen. (a rendes kétnapom elé.) fiatal voltam és kellett a pé..

természetesen tegnap éjjel tetőzött a pms, itt bent pedig megjött reggel, vérrel, verejtékkel, föl(d)indulással.


szerintem nagyon stílusos.
tényleg.

2018. január 8., hétfő

tegnap pedig

spontánkirándulni voltunk, aztán (egész) este ilyen túrós-füstöltsajtos cukiságokat sütöttem a pasi kedvéért:


igen, azok ott csillagok és karácsonyfák. mondom, hogy nem fogtam fel még jól ezt az új év dolgot :)

random most

még nem sikerült integrálni, hogy új év van. komolyan. még mindig nem.

pedig nagyon okosan rögvest szabival indítottam, hogy a jóltelt, de ingázós-családozós ünnepekre rápihenjek. (nagyon kellett.)

már letöltöttem a telefonomra a year compass-t szombaton.
már párszor majdnem megírtam ide, mizu.

de most épp megint azt érzem, ebbe az egy napba kell végtelen teendőt besűríteni, amit nem tudom, hogyan.

újra a laptopnézés van porondon.
meg takarítas, pakolás, sokhelyenvásárlás, főzni, mosni,
ingázni a pasis meg a csajos otthon közt,

és amúgy mindjárt szétszakad a fejem, meg egyéb dehidratált pms-es jók...


de persze ügyi vagyok és megoldom,
az elmúlt hónapban is meglett végül minden határidős (saccperkábé, mondjuk),

sőt, lehet, még egy sütit is sütök holnapra, reggelire, csak nem tudom, mikor.

azt még el akartam mondani, hogy búék!



most meg kv a kedvencbögréből...