hogy voltam a szüleimmel csoportos buszos utazáson külföldön - mert meghívtak rá, mármint hogy állták. (anyám főleg hatvan+os társaságával.)
objektíve rengeteg ponton sz.r volt, de nagyon jól tettem, hogy mentem.
hogy ott kiderült, hogy apámmal van valami qrvanagy gáz, lett egy paranoid féltékenységi rögeszméje, ilyen totál rémisztően irracionális dolgokkal, és mivel én ültem mellette a buszon (és naggggyon sok időt töltöttünk ott ülve), nekem jutott a megtiszteltetés, hogy premier plánban nézhessem a kibomlását.
ez a hazaérkezésre tetőzött.
már elcsitultak a dolgok, de továbbra sincs belátása rá, mekkora wtf dolgokat vélt látni, és orvoshoz se sikerült még elterelni.
mind halálra rémültünk, és aggódunk, mert lehet ez valami demencia beköszönése is...
na, ez, meg a szinte azonnal folytatódó gyerekezés pikk-pakk felülírta az utazás önállóéletre hangolós útravalóit.
aztán a köv, regóta rílnek látott belső sarokpontom az ősz kezdete volt, mikor először majd' 2 hétig nem jön a gyerek, és az apámos freak out is lejjebb ül,
én meg - úgy volt - megyek családozni, kishugomnak segíteni a szülés előtt is már.
na, nyilván azonnal lebetegedtünk. pontosabban először a pasi, ami miatt nyilván én se mehettem senkihez, sehova.
aztán, mikor már azt hittük, megúsztam, jöttem én, de hosszan-hosszan, hullámokban, 2x gondoltuk, hogy na vége lesz másnapra már, és mind2x a semmiből sokkal rosszabbul lettem, új tünetekkel.
természetesen nem csináltunk tesztet, mert "már minek, nem tök mindegy?!", de 99%, hogy covid volt.
én még benne voltam, mikor már újra itt volt a gyerek,
szóval ki tudja, meddig ping-pongozunk ezzel a családban. mostanra ő is beteg, de azért járt vele suliba, és nemsoká megint jön ... hátha nem hoz vmi új mixet... (hahaha.)
mikor már úgyahogy jól voltam, rámszakadt a pszis alkalmon az, hogy azt se tudom, merre vagyok arccal előre, megint sehol se tartok, a pszi is félreértett-magyatázott valamit, ami csak véletlenül derült ki (hogy ruminálok-e...), ami jól betriggerelt, meg még ezer dolog felszínre jött...
ott volt egy kb 24 órás totális mélypontom, de hogy így éjjel se aludtam, csak ilyen 1-másfél órát,
aminek a végére egyébként sok-sok dologra rájöttem, összerendeződtek a fejemben a miértek és hogy mi történik, ...
de szóval nagyon durva volt, és hihetetlenül intenzív. de most újra megvan az fonál.
fizikailag meg mostanra regenerálódtam szerintem, de még nem bírtam rávenni magam, hogy lemenjek vidékre (tudjuk, nekem ez amúgy is milyen nagyon nehéz),
a kishugomék amúgyis átköltöztek anyámékhoz, s bár még mindenórás, már nem vagyok benne biztos, hogy "leérek"...
(ugyanitt mindenki drukkoljon, hogy beinduljon, még van úgy egy hete, de már pure szenvedés, meg nagyon, de nagyon szeretné, ha összejönne az otthonszülés, a múltkori vastagon szülészeti erőszakos történetük után... és nyilván mi is.)
a másik hugommal azóta sem beszélünk, marmint beszélünk, ha találkozunk, csak nem keressük amúgy egymást, ami engem továbbra is mély szomorúsággal tölt el.
közben lecserélődött az albiban az egyik (leendő) lakótársam, how funny is már that.
mondjuk így le tudtunk ülni 3asban dumcsizni - az előző csaj, az sose beszélgetett semelyikünkkel se, azért ez naaagy minőségi váltás. (azzal se, akivel gyakorlatilag is együtt éltek.)
meg babáztam mind2 barátnőmmel, pontosabban barátnőztem mindkettejükkel és mellesleg csodálgattuk együtt az babákat is. (az egyik babóval annyit cimbiztem, hogy másnap fájt az arcom a sok vigyorgástól, haha.
meg tök vicces volt komoly, drámai, szomorú dolgokról is gügyögve beszélni, de hát ha nem aludt, akkor csak muszáj volt szórakoztatni, miközben dumáltunk....
próbáljátok ki, tök szürreál...)
kinőttem továbbá tetemes mennyisegű ruhát - mostmár a felső felem is. épp nagy ruhatár-szelektálásban vagyok.
valamint kb állandóan fókuszt vesztek - ami nem és nem és nem használ az előttem tornyosuló gyakorlati teendő-hegynek.
a pszim meg a papiros múltamat szeretné áttekinteni, amitől én meglehetősen elégedetlen vagyok, ezerrel triggerel.
(és nagy xtra munkának tartom az egészet előkeresni, újra átnézni, átgondolni-venni ... és csak egy újabb energia- és fókusz-elvonónak.)
(bár közben kiderült, hogy pl az adhd-kivizsgálós helyen, ahol voltam, mások is szereztek az enyémekre rímelő rossz tapasztalatokat. legalább tudom, hogy nem csak "én hoztam ki belőlük".
ahh, bár a pszim is értené ... nagy félelmem, hogy majd nem nekem ad igazat a régi dolgokban...
pedig pl szerinte is az adhd tuti nálam.)
nade ezek jutottak eszembe, dióhéjban, csak fel akartam őket skiccelni gyors'.