2024. szeptember 28., szombat

száni vagyok (szept 18.)

amúgy kialakult az a csodás helyzet, hogy most épp nagyon triggerel a jelenlegi pszim. végig azt éreztem, hogy jó lesz ez, csak a biztonság kedvéért óvatos vagyok, és előbb ismerjen meg, aztán menjünk át a korábbi papírjaimon...

de amúgy bíztam benne.

most, hogy a múltkor mintegy mellesleg kibukott valami (hogy én szerinte ruminálok), amire visszakérdeztem, és amiről így kiderült, hogy totál félre lett értve-magyarázva (nem rumináció. ezt ő is mondta, miután tisztáztuk, hogy mit és miért csináltam.)... szóval ezután megbillentek bennem a dolgok.

mert nem is az a baj, hogy valamit rosszul értelmez. hanem hogy erre is alapozva alkot olyan véleményt, hogy a személyiség tuti érintett... erre meg akkor még ki tudja, mikre - kapcsolt be a vészjelzőm... hisz ha ez nem bukik ki, simán elviszi a gondolatot haza, és aztán ez lesz elkönyvelve tényként. (mondta már, hogy szerinte a személyiség is érintett. - de hogy higyjem el, hogy jól látja, ha most is totál sima adhd dolgokat patológiásnak nézett? miközben szerinte is van adhd-m tutira.)


így persze nagyon mélyen megélem azt az életemben visszatérő sérülést, hogy engem nem értenek, nem olyannak látnak, amilyen vagyok, a dolgaimat félremagyarázzák és rossznak címkézik.


ez az egyik dolog.

a másik meg, hogy rájöttem:

konkrétan már egyáltalán nem vagyok nyitott erre a korábbi diagomra.

nem bírom el már magamon egy percig se.

már nem érdekel, ki mit mond, nem akarom, hogy megnézzük, egyszerűen annyi felesleges fájdalmat és nehézséget okozott ez már nekem - igen, kezdek rájönni, hogy nem csak a diagnosztizálatlan adhd, hanem az is, hogy ez lett viszont a diag.


óriási xtra gyászok jönnek a felismserések mentén... amikre amúgy most nincs is kapacitásom, marhára nem férne bele nyakig merülni a témában, ... még ha foglalkoztat is folyton,

és amúgy kikerülhetetlen, hiszen mégiscsak az életemet akarjuk felvakarni a padlóról, darabokban, és azokat valahogy összeillesztgetni, és hát ... tényleg jó volna egy kép a lehetőségekről hozzá.


de hogy ez a sok fájdalmas felismerés... ez igazi, jogos gyászfolyamat lesz, senki ne jöjjön a get over it bulshittel, ezt nem hiszem, hogy meg lehet úszni... de ne most, most pont nagyon nem jó.


most minden energiamorzsám a nyomi költözésre kéne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése