hát a kedd, az már borzasztó volt, maga a munka is, meg a közérzetem is, a pszivel mindketten boldogan sóhajtottunk az ülés végén, hogy letudtuk a napot, pedig a kis szessönünk amúgy jól sikerült... (természetesen majd megpusztultam a lelki kínoktól és utána is.)
szerda-csütörtök főleg feküdtem (mikor máskor, mint a pihenőnapokon, ugye), de azt gondoltam, a pasi is jobban lett ennyi idő alatt, pedig dohányzik is, én is biztos, szóval ma bejöttem...
haha, nem.
meg is van, a torkom mellett már a fülem is fáj, olyan köhögőrohamokat produkálok, hogy többen inkább eltekintettek az ügyintézős kényszerüktől...
fun. (nem.)
azért csináltam egy olyan tárkonyos csirkeragulevest, hogy megszólal, meg túrós-sós csillagokat (és szivecskéket is, idén bővítettem a kiszúrókészletet!), cukin ápolt a pasi, teázom teával meg mások is felajánlották, hogy főznek nekem teát,
szóval végülis minden adott a túléléshez,
de azért tessék sajnálni.
(főleg, hogy nem maradtam otthon. miért nem maradtam otthon? kitudja?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése