elég csehül indult, rossz kedvem volt, nyilván, nem voltam jól, nyilván, az idő is milyen tré már, ...
(eleve mi vicces, hogy november első hétvégéjén egy szál vékonyka pulcsiban jártuk meg a Hármashatárhegyet, sőt, a pasi pólóban, miközben már a karácsonyi katalógusokat böngésztem, és még a Rossz anyák karácsonyát is volt hangulatom megnézni. ja, Mila Kunisba totál szerelmes vagyok, de amúgy irritálóan túltolt marhaság. fenekestül felfordult ez az egész évszakosdi tényleg...)
aztán minden reggelre egyre hidegebb van (ma már sapkában jöttem, de így is szaporáztam a munkába, aka meleg helyre...),
a kedvem meg valahogy egyre okésabban alakul.
mondjuk az, hogy a ruhatáram jelentős hányadából kihíztam, komolyan rányomja a bélyegét az életemre - a héten még egyszer se sikerült normálisan felöltöznöm, és ez nekem speciel meghatározza a napom alaphangját.
(szóval a kedvem még okésabb lenne, ha nem volna ez a ruha-gate.)
másfél napot áldoztam plázázásra, és még mindig nincs megfelelő vastag harisnyám, leggingsem aláöltözetnek, ill bundás leggingsem nem aláöltözetnek. (minden bevág derékban, pedig már M-eset néztem, én, az amúgy xs-es lány...)
így a szoknyáimat se tudom hordani, a megszokott jól kombinálható nacik is hiányoznak - mert a kétharmaduk a kishugomat boldogítja már -, a szép, színes hosszúujjú felsőim pedig igen a határon mozognak... (szűkségben, mint a bugyijaim és a megmaradt gatyák nagyja.)
sehogy se passzolnak a maradék dolgok, legalábbis nem látom (még), mi hogyan mivel, szóval jajj. és annyira szeretném, ha nem kéne ilyen tömérdek időt+energiát ruhák utáni kajtatásba ölni, megint.
(ugyanakkor jól áll a nagyobb segg, szóval nem cserélném vissza, csak bosszankodom.)
ja, és a melltartóim se okésak, pedig szerintem a mellem ugyanakkora, de valahogy átformálódtam mégis, egyetlen darab komfortos maradt kb.
azért is macera, mert nem nagyon van most ilyesmikre fordítható összeg, nagyon meg kell nézni az árakat is. mehh.
(egyszer volt egy teljesnek érzett ruhatáram, tartott fél évig, sirassuk együtt.)
emellett a héten bevállaltam egy 12 órázós helyettesítést, és alvás helyett sajna Liza, a rókatündért meg Aranyéletet néztünk a pasival (mert ilyen is kellett már nagyon)...
így újfent le tudom mérni, mennyire hat a koncentráltságomra és motiváltságomra a kialvatlanság. (nagyon).
és újfent megerősödött bennem a pihenés, alvás fontossága.
holnap, remélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése