nehezen kezelhető kettősség

az gyermek kérésére a hétvégén megnéztük az (újfajta) énkicsipónim karácsonyi részét (megint), ami neki óriási kedvenc - és mivel észrevettük, hogy kijött az új évad, néztük aztán összebújva, családilag azt is. (volt benne a végén újra havas rész, juhú.)

végre kidíszítettük a lakást. együtt. idén megextrázva, mert egy egész karácsonyi falus polcot álmodott meg egyedül, ami amúgy szép is lett. ablakmatricák is pipa, de már úgy tűnik, unja, jövőre saját készítésű lesz, azt beszéltük az apjával. 

közben meghallgattuk a michael buble albumot, amit nem ismert még, 2x.

kínlódva dugdostuk az egyik leendő ajándékát, amiért most kellett elmenni átvenni, de csak egy zacsiba csomagolták doboz helyett. (nem látta meg... jó lesz.)

megettünk egy egész rúd (bolti) diós bejglit... (és gyorsan vettünk helyette két újat jövőhétre, mert nagyon ízlett...)

egyben ugyan, de elolvastuk az adventi mesekönyv ehétvégi vonatkozó fejezeteit. a karácsonyi malac és liba részt is (ami az enyém), mert csodacuki...

nehezményezte, hogy nincs igazán téli hangulatú társasunk... (aztán semmivel se volt alkalom játszani most, de amugy tényleg nincsen...)

beüzemeltük végre a múltkor elfelejtett adventi koszorút is, miután vettünk hozzá olyan negyedik gyertyát, ami már passzol méretben - és rituálisan meggyújtani is eszünkbe jutott, egyből ugye hármat. (a fényénél olvastuk a malacéslibát, stílusunk az van ugye...) (ő hozta oda.)

ésss sütöttünk mézeskalácsot, mert annak nagyon-feltétlenül bele kellett férnie, úgy szerette volna, ki tudja, miért. vettünk (idén először) díszítőket hozzá, kicsit még azt is tudtuk használni, mielőtt letelt a hétvége .. még a külön, apának meglepiként kreatívkodott, hármunk nevével díszített, szabadkezű szivet is ki tudta húzni színessel... (magánakció volt tőle, ő ilyen kis cukiskodó fajta..)

aggódott, hogy el tudunk-e annyira pakolni a sarokból, hogy odaférjen a karácsonyfa. (mi jobban aggódunk, de valahogy nyilván el...)

azzal álmodott, hogy azt hozta a jézuska, amire vágyott.

ilyenek.

szóval hangolódunk, várakozunk, éljük a kis családi ünneplő hármasunkat - közben meg én a hátuk mögött kiadó szobákat járok nézni.

hesteg jajj.

the time of joy - its beginning

 vagy mi is a december...

rólam lehet tudni, hogy hangulat-, így persze ünnep-, és leginkább karácsonymániás vagyok. na jó, nem, ez egy csúnya szó rá, inkább mondjuk, hogy a legesleges-legkedvencebb történésem az évben.

na, hát az gyermek még nálam jobban is oda tud lenni. (már novemberben karácsonyi filmmaratont tartott az anyjával...) és már (elő)karácsonyi fellépésük is volt az énekkarral, szóval nem annyira érthetetlen...

ezen a hétvégén pedig nálunk már mikulás-várás volt. ami felnagyitódott az évek során, és valahogy már összefűződött a karácsonyvárós ünnepi időszakkal...

és hát azt hiszem, kimaxoltuk.

rituálisan lecseréltük a bejárati ajtódíszt a rénszarvasos-csengősre.

van egy darabokból álló összeillesztős mikulásfej-hűtőmágnesünk, előszedtük. vannak betűmágneseink, új  kiírást csináltunk... vannak jegyzetelhetőek... azokra is írt a mikinek...

meg használatba vettük a mikulás díszpárnát, és a karácsonyi takarókat... körbeörömködtük az új, nagy, teleszkópos lábú rénszarvas figuráinkat...

karácsonyi pulcsiban volt _minden nap_, sőt, nekem is elő kellett túrnom, és ki kellett mosni az idei, egyforma rénis pulcsinkat is, hogy legalább vasárnap kicsit lehessünk benne... (tavaly nagyon szomorkodott, hogy csak nekem vettünk, gondoltam, kedves lenne idén neki is, és hát igen.)

elolvastuk a Mikulás és a varázsdobot.

van egy kis mikulásos válogatásos füzetkéje, abból is olvastunk-énekelgettünk... (míg a nagynénje be nem szólt, hogy kornyikálunk. pedig mi tök élveztük...)

szineztünk együtt a karácsonyi színezőbe... (vagy azt már előző hétvégén? nem is tudom...)

akartunk csinálni papírhópihéket, amiket a suliban gyártottak előtte, de spontán felidézve csak csipketeritőket, társasjáték táblát, denevérmintás izéket meg ilyesmiket sikerült... ezen sokat nevettünk persze, de hópihénk az nem lett.

megnéztük együtt is azokat a télapós filmeket, amiket otthon talált, és szeretett volna velünk is.

néztünk angiebellemare-t (vlogger), amit halloween környékén nem engedtem előre megnézni, de észbentartotta - na, az most pont nem jött be neki annyira, de pipa a listáján... (a halloween-i lakásdekoros vidiket viszont ősszel szanaszét néztük, mert azok nagyon. onnan szedte a bunkiépítés ötletét is, amit végülis élveztünk, szóval thx angie...)

(igen, mi tök komolyan épitettünk halloween-i bunkit otthon (az ágyból, afölé-köré), és abban kuckózva néztünk meg egy halloween-i hangulatú minisorit, amit szintén ő talált, és nagyon lelkesen osztott meg velünk...)

na és persze nosztalgiáztunk, hogy' volt az előző években, izgultunk, vajon idén is tud-e előbb jönni a mikulás, 

aztán meg örömködtünk, mert persze tudott.

(jó, hát mi, felnőttek inkább kordában igyekeztünk tartani az ő izgatottságát, meg kommandóztunk, hogy meglegyen a varázslat, mert még hisz benne, ... de hát ez ilyen.)

utána nyilván olvastuk az ajándékkönyveket, még vagy háromszor a mikulás levelét. (ezek a varázslatos ajándékozók szivesen üzennek, egyszer apa még e-mailt is kapott a jézuskától...) (ne kérdezzétek.) ittunk az ünnepi bögrékből és összeraktuk a szép kis habkarton-házikót (pepcós 3d puzzle), ami tavaly akkora siker volt, és ugyan én sajnos hiába vadásztam az ideit a boltokban, de a mikulás szerencsére meg tudta hozni. (khm, khm.)

(kitettük a tavalyit is, komplett karácsonyi falu kezdemény...)

közben kicsit beteg is volt, igy bár a nagyiékhoz meg apa barátaihoz azért át kellett menni mikulásozni, a vasárnapot már otthon töltöttük, bent.

na, de mindez organikusan alakult, persze voltak ötleteink, de főleg az ő lelkesedését követtük le... sose gondoltuk, hogy mindjárt 9 évesen még ennyire hinni fog, de ha már, hadd csillogjanak még azok a gyerekszemek, ugye.

szóval, bár én nagyon rossz passzban vagyok, az ünnepvárás csak elérkezett hozzám is, mégpedig azonnal fullosan.

eltűntem

mert sok-sok minden nehéz most nekem és eléggé szét vagyok esve.

ami állás eddig volt, arra nem engem vettek fel, ami kiadó szoba eddig volt, oda nem engem választottak, a magánéletem és a működésem is kész csőd... 

és szóval ez mind nehéz.

lógok magamnak és másoknak is annyi mindennel...

próbálkozom felszinen maradni és megoldogatni, amiket kell, de ez van...

de BIG NEWS: 

voltam pl egy szakmai képzésen felnőtt adhd témában - és mostmár atomtutira biztos vagyok benne, hogy az vagyok. 

szóval mostmár tényleg ilyen szemmel figyelgetem magam. 

és kb így: oké-oké, ez vagy az rettenetes, de ha onnan nézzük, hogy adhd-val élek, tökéletesen érthető. (elfogadni persze xtrém nehezemre esik attol még.)

például egy dolgom volt az ingyenbérlet fenntartásához, elmenni 1, azaz 1 db konkrét napon a hivatalba.

éss teljesen megmagyarázhatatlan módon sikerült egy random rossz, ráadásul későbbi dátumot felírnom a naptáramba.

minden stimmelt, emlékeztetők beállítva, ügyesen néztem a naptárat és már előző nap felkészültem, előszedtem a cuccokat meg minden... na, és akkor láttam a papíron, hogy miap.csa.

csak két és fél hetet tévedtem, természetesen szó nélkül, szankciósan kivágtak a rendszerből, minimum 60 napra.

vállveregetés.

de ugyanígy megcsináltam, hogy az egyik állásra, aminél vártam, hogy behivjanak, nem is pályáztam, csak úgy emlékeztem, hogy megcsináltam.

wtf?

közben vannak jó dolgok is, haladgatok is, de ó, hát tudjátok... ezmiez az egész. nem ez életem idòszaka.

ujabb lábjegyzet

hogy mindenkinek tiszta legyen: ez a blog a dedikáltan az olyan ömboncolgatás félig strukturált idehányására van, ami máshová nem valo az életemben.

körömlakkok, saláták és minden egyéb dolog leírásával is próbálkoztam,

de igazából azt elég megosztanom az irl szociális közegemmel, ez meg kb egy pszichologushoz-járásos folyamat kiegészitő mellékdagonyája, akkor is, amikor nem járok.

nekem tökre hasznos, by the way, de összességében ne várjunk egyebet tőle...

kiegeszités

fogok reagalni meg mesélni meg,

csak gyorsan:

ez a biztos én szeretném ezt kihozni, ez többx felmerült (a szakemberektől is),

szoval kíméletlenül atgondolva:

nana, hogy szeretném

és igen, benne van, h nem stigmatizál, ill h nem "énhibám",

de ezek elhanyagolhatóak,

mondogatom ill kőkemenyen tartom is, hogy bármi is jön ki, elfogadom, csak legyen megalapozott, 

mert én csak tudni szeretném az uj, elbizonytalanitó infók fényében, hogy akkor igazából mi van

(ez sajnos a valaszaimon is meglátszott, túl szőrszálhasogatóan - magamkritikusan gondolkodtam hangosan, nehogy sikerüljön valami felett torzítóan elsiklani,

és amugy ez pont fordítva sült el sajnos)

mert az egesz onnan indult, hogy szembejöttek az uj informaciók, amik viszont megkérdőjelezik az eddigi képet

tavasszal még én győzködtem a pszi barijaimat, hogy a diagom biztos helyes, mig ők azt mondták, tuti nem vagyok az, vagy max naggggyon enyhén, hogy nem is látszik

aztán itt a blogon is felmerült ez az adhd dolog, plusz elkezdtem belemélyedni a munkám miatt..

ésss ahogy egyre gyanúsabb lett, belépkedtem ugye ezekbe a csopikba...

engem lepett meg a legjobban, hogy 1) az adhd-s mennyire rám igaz dolgokkal van tele, majd méginkább, hogy 2) a másikdiagos meg semennyire kb

(ez időben eltolódva volt, korabban a rendes adhd-s mellett csak az eredeti diagos mémoldalakat nézegettem, nem a rendeset,

mert annyira nem gondoltam azért, hogy az eredeti diagom ne lenne, láttam rá valós esélyt, de azért hajlottam arra is, hogy inkább csak én tudok keveset, és valojában vagy csak az is produkál ilyesmiket, vagy parhuzamosan fut a kettő,

szóval hogy nem is jutott eszembe ezzel is összehasonlitani, csak már igy a vizsgálati megéleseim nyomán, ahol rámhúzottnak éreztem az eredeti diag dolgait)

azt hittem, majd ott is lesz közös megélés, gond, probléma,  ..  és teljesen wtf-nak találom, hogy ennyire nincs

ez amolyan utolsó megerősítője annak,

hogy megéri utánamennem,

de csakis úgy, hogy nem mondom el, hogy miről van papírom, hanem elfogulatlanul nézzenek meg

majd reszletezem, miért

de hogy nem az volt, hogy így hirtelen talaltam egy alternatív, jobban csengő "identitást"

hanem hogy úgymond p.fámleszakad módon állok az új, eddig nem ismert infóimat az eddig tudottak mellé téve, hogy dzsízösz, mennyivel inkább magyarázzák a dolgokat, de most akkor így mi van

ez igy lehetséges?!

és nyilván örülnék, ha azt kapnám vissza, hogy az új infókat a régiekkel összevetve alkotott képem helyes, hogy jól értelmezem a helyzetet, de en ezt nem itélhetem meg 

és nem az a bajom, ha azt mondják, h a régi (a / is) valid,

hanem ha azt szakmaiatlanul teszik, ha nem támasztja alá a sztereotip belemagyarázason kívül semmi

(mint ahogyan az itt most amúgy történt :/)

lábjegyzet

és az sajnos biztosra kiderült már, hogy ez a mostani vizsgálat nem fog tudni megalapozott, valid választ adni. (ha az adhd-t végül szintén ki is hozza esetleg...)

megrengeti a kis világom (durva tldr)

long story short, 13 éve, amikor a nemmüködésem már nagyon nagy krízisbe torkollott, megkaptam a diagnózist.

azt mondták, ez ez, és hogy ez mindent magyaráz,

és elolvastam, mi az az ez, és úgy éreztem, számomra is magyaráz mindent, minden addig érthetetlen dolognak tudott neve lenni benne, rendszerbe pakolva.

emlékszem a relevációra, a boldogságra, hogy ez akkor egy létező dolog, mindenre van-lesz magyarázat, nem vagyok mégse én a helikopter... no es hogy akkor ezzel mostmár tudunk mit kezdeni..

namost. én 13 éve ennek a diagnak a fogalmi keretein belül gondolkodom magamról. mindig minden felmerülő dologra ezen belül kerestem a magyarázatot, mindent ebben feleltettem meg valaminek.

érthető módon, hiszen volt egy szilárd tudásom arról, hogy ez az egyetlen fogalmi keret, ami az én dolgaimat magyarázza, magyarázhatja.

az összes szakemberrel, akinél voltam, ugyanezt tettük.

szavakat kerestünk jelenségekre, és nem volt ez ellen semmi kifogásom.

mostanáig.

ugyanis kiderült, hogy egy csomó minden, ami velem van, amit megélek, lehet más is, megfeleltethető lehet más dolgoknak, szavaknak egy másik fogalmi keretben.

aminek a létezeséről eddig nem tudtam.

no és amúgy marhára nem mindegy.

marhára nem mindegy hogy patológiás hasítás meg disszociáció, vagy csak normál adhd-s idegrendszeri működések.

nem mindegy, hogy énállapotváltások miatti nem emlékezés, vagy out of sight out of mind adhd-s előhívási gondok.

hogy érzelmi labilitás miatti random mászkálások, vagy adhd-s impulzivitásos mehetnék-érzés, amikor címkét, megnevezést keresünk ugyanarra a diffúz feszültség-érzetre, ami a motorvanas.ggemben végkifejlethez vezet.

hogy üresség, vagy pont hogy a túl sok, túl zsizsgő-kavargó gondolat miatti semmire se tudok fókuszálni, szoval végülis semmi megragadható sincs ott, de borzasztó nehéz állapot.

hogy elidegenedő védelmező mód (vagy mi is volt) vagy csak idegrendszeri túlingerlődés meg figyelmi képtelenség, hogy ugy erzem, nem tudok kapcsolodni, jelen lenni, meg ilyenek, ...

hogy önszabotázs meg hárítás, vagy a vegrehato-funkciok elegtelen működése.

hogy személyiségzavaros 'nem találom a helyem a munka világában', meg felelősseghárító gyerekmódos működés, vagy az adhd-s tünetek miatti érthető valódi nehézségek. 

hogy "önbántalmazó" meg érzelmi labilitásos meg regresszív nemevés, vagy a mezei élettani stresszreakció mellett sokszor sima emlékezeti, szervező-készséges elégtelenségek .. 

stbstb, na, értitek.

ugy érzem, ez konkrétan megrengette most a kis világom.

ez a rádöbbenés, hogy amúgy van egy alternatív magyarázat annyi mindenemre. hogy lehetett volna, lehetne sokkal komplexebben is gondolkodni ezekről.

attól még lehet mégis az első diag a jó, vagy lehet, hogy párhuzamosan fut a kettő, (vagy ki tudja, miről nem tudok még, keserű haha),

de nagyon, nagyon úgy érzem, vakon, tévedesben voltam eddig, és lehet, hogy én magam is félreértettem, félremagyaráztam a dolgokat.

mert nem volt esélyem ténylegesen megismerni, mi van. 

szóval egyszerűen minden megkérdőjeleződött most.

......

meg amúgy az se mindegy, 

hogy valami az első diag szerinti érzelmi túlreagálás, vagy bántalmazó kapcsolatban való működési sajátosság meg érthető kiakadások, meg simán rossz kötődési minták.

hogy a düh gyermekinek és patológiásnak lesz címkézve, vagy amúgy mind szoktunk akár ennyire is kiakadni és akár átmenetileg  regrediálni is közben.

hogy patológiás belemagyarázás es túlreagálás, vagy tök jogos felháborodás és hazárhúzás(i kiserlet).

hogy abnormális összeférhetetlenség és ítélkezés a beszámoló arról, hogy milyen gáz kollégák is léteznek, vagy amúgy több száz ember közt tök természetes, hogy van 3-4 hülye, és nem diagos patológiás torzitás ez az információ.

hogy egy fontos és jó barát pozitiv leirása idealizálás, vagy csak abban a formában, ahogy érintkezünk a harmincas éveinkben, élethelyzetünkben, nem találkozunk egymás olyan rosszabb tulajdonságaival, ami zavaró volna, ill szuperügyin asszertíven és empatikusan kommunikálunk...

hogy túlzó, gyermekien, önállótlanul szimbiotikus vágyak, vagy valódi, jogos párkapcsolati igények.

hogy valid-e bizonyos helyzetekben átmenetileg gyermeki szintű félelmeket megélni meg beszűkülni, pl sose lesz senkim, nem akarok egyedül maradni, nem fogok boldogulni?

hogy mikor nyomorultul érzem magam, az személyiségzavarosan túlzó-e, vagy idegrendszeri tünetek és valodi élethelyzeti (akár halmozott) k.o. helyzetek összeadódó, logikus következménye, erthetően nehezített, akár szituatív kapaszkodóhiánnyal.

és az én diagom pont olyan diag, hogy ha tudjuk, hogy valakinek az van,

akkor tudjuk, hogy sanszosan patológiás szinten dühös meg torzít meg idealizál meg igényel meg szenved,

és ezt maga a diaggal élő is tudja, és el is fogadja, illetve bizonytalanság esetén maga is előhúzza a "szakmai kalapból", mint iránymutatást.

főleg, ha tudja, hogy valamiért ténylegesen nem működnek az életben a dolgai. és úgy tudja, hogy ez az egyetlen lehetséges valid magyarázó csomag.

és egész életében gondja volt a belső iránytűjével, mert félrekalibráló, érvénytelenitő, gaslightingoló közegből jött, és oda is keverte magát ujra meg újra.

de és közben az egyik kiemelt hosszútávú fix terápiás célja pont az, hogy megtanulja nem reflexesen ketsegbevonni a saját megéleseit, erzeseit, szükségleteit...

párhuzamosan azzal, hogy évtizedes papirja van arról, hogy amúgy az ertelmezesei, erzesei elvileg torzítanak.

miközben több éve futtatja meg a helyzetertelmezeseit az epp elerhető szobajöhető másoknál valóságchecking celjából, es igazából azt szokta visszakapni, hogy jól, sőt, sokszor tűpontosan látja a kerdőjeles dolgokat... szóval belegondolva nem áll össze.

mi van, ha maga az eredeti diag is már önmagában érvénytelenít?

ahh, nem tudom, érthető-e, de ez most nekem nagyon is valid kérdésfeltevés...

ja, mert amúgy, surprise;

azzal szembesültem, ahogy olvasgattam mind2őről, hogy azoknál a dolgoknál, ami nekem tutira megvan az eredeti diagomból, pont lehet adhd is a magyarázat. az ilyen önsértő, meg másokat bántó, stb dolgok meg pont sose voltak rám igazak, de hát nem akadtunk fenn ezen, ugye, minden olyandiagos egyéni mintázatot tud mutatni, meg spektrum, meg stb.

éss azzal is szembesültem, most, hogy mind egy szép nagy, eredeti diagos fészbukcsopiban, mind egy adhd-s csopiban is tag vagyok,

hogy előbbiből döbbenetesen semmit nem tudok magamra vonatkoztatni, se megéléseket, se problémákat, se működéseket, de tényleg semmitse,

utóbbiból meg stabilan rengeteg mindent.

ez pedig azért egy naaagy wtf.