elkezdődött

végre nekem is a nyár!
mondjuk ez a gyakorlatban (csak annyit jelent: nem kell minden szabad percem tanulással tölteni, és) eddig még pont csak vitatkozásból, pakolásból, ügyintézésből meg munkából állt, de lesz ez jobb is, nyilván.

milliom dolog volt amúgy:
..kiszámoltam és nem vettek fel, mégis irtó büszke vagyok magamra és nagyon jó élményként teszem el az egészet (ott kínlódás volt, meg előtte is, hajajj, de mennyire),
..cukcsin megleptem/tük azért a pasit apáknapján és örült nagyon,
..voltam esténként picikét a hátsókertünkben szeretem-koncerteken meg fröccsözni,
..romcsikáztunk sokat a pasival,
..elvitt vacsizni is, mert ő is büszke volt rám,
..egyszer eláztam abban a fél percben, míg a buszmegállóból odaszaladtam felszállni a buszra, pedig egy nagy csomag wcpapírt tartottam a fejem fölé, és utána vacogtam a buszon,
..amúgy a pár óra alatti tízfokos hőmérséklet-esések után is, simán, hiába volt objektíve még mindig dögmeleg,
..továbbra is szerelőnél a kocsink, de már van egy kölcsöntragacs,
..csináltunk olyat, hogy elviteles kemencéspizzát ettünk egy padon, miközben bámultuk, ahogy eltünteti a várost egy felhőszakadás,
..úgy álltam fel egy kilátó tetején a padra, hogy meg se rezzentem, pedig anno először már félúton remegtem, mint a kocsonya (tériszony),
..az ötvenkétezredik patikában kaptam végre rendes fém kullancscsipeszt,
..ugyanitt juteszembe: tényleg qsok a szúnyog,
..vettem pár hiányzó nyári ruhadarabot, aminek örülök,
..a gyerek tegnap úgy köszönt el a telefonban, hogy "szeretlek téged apa, meg szeretem a nádját is" (egy tökéletes pillanat),
..mostmár újra velük leszek én is, az úgy jobb lesz, mint a nap végén becsatlakozni,
..nemtom, sok egyéb,

de most már olyan nagyon fáradt vagyok, hogy nem is fog az agyam annyira se, hogy érzékletesen szavakba öntsem, mennyire,
és hétfőig még tuti nem tudom kialudni magam,
és ezek pont strapás napok,
szóval most nyaff.

amúgy  viszont mindenjó és juhú, nyár!

fáradt próbálkozós

hát hogy ìgy emlékszem már, milyen is volt vizsgára tanulni. (annak a pánikolós, sokkaltöbbmintgondoltam, semmiértelmedepróbálom részére, blöe.)

borzasztóan fájt a 'csodás idő, ráérő pasi, mehetnénk két napot' helyett benn poshadni. (mondtam már, hogy blöe?)

emellett nem alszom, nem is eszem rendesen, dolgozni viszont kell, szóval világomat se tudom lassan...
fogalmam sincs, hogy tolom le a mát, pölö. de legalább jól vagyok öltözve.

amúgy klassz a mindenmás, a pasi, a gyerek, a nyár,
csak valahogy ezt tudjam le,
így vagy úgy, de kiegyezek vele.

ú, és

a pszim ma nagggggyon megdícsért, két dolog miatt is, yeeee!

gyorsjelentés

ma nemismertem fel három színészt, legalább.
csak a szokásos.

(igen, a nyelvhelyesség direkt ilyen.)
#bizidéjezjúzsuöl/el (nemtom)

fetrengős nap

a pasi felkeltett ugyan reggel, hogy ő indul a műhelybe szétkapni a kocsinkat (amit letolattak múltkor), a következő percben már mégis majdnem dél volt...

beágyaztam, megtisztálkodtam (nagyfürdős-hajmosósan), kiteregettem utána meg kipakoltam a mosogatót és a csepegtetőt (csapatmunkaságok), reggeliztem, kvztam, 

visszaaludtam.

most keltem megint, még mindig csak bambulászok...

hívott, hogy ő jön, a kocsi ottmarad.

ha le nem szakad megint az ég, lemegyünk sétálni. (nem tudom, gyalog mennyire van, de rákattantam egy mexikói büfére, hátha rìl ott vacsizni... majd megmondja.)

szerintem holnap csinálok egy tepsis bolognait, úgyis busszal kell hozza a gyereket - na, ilyen még nem volt, szóval végülis külön program nekik...

annyi de annyi dolgom lett volna màra, és olyan büszke vagyok, hogy nem marom magam most miatta... 

nagyon tartalmas, jó, de túlhajtós és rosszul alvós napjaim voltak, bármelyik percben meg is jöhet, nem lett volna oké tovább feszíteni a húrt.

hát jó.

ittenkém

kellett pár perc, mire leesett, hogy a hét, az nem hét, hanem hét plusz mindenki, akit még keresnek.
a Dunában nem sokat számít a jó úsznitudás se, a Duna nem játék, nem viccel - ez volt valamiért az első dolog, amit a pasi tanított nekem.

borzasztó.



[azóta meg pláne tudni, hogy esélyük se volt, pláne megrázó.]

juteszembe

nézzetek Csernobilt. (kivéve kisbabás anyukák, vagy bárki, aki úgy érzi, nincs idege most se zsigeri, bőr alá kúszó félelemhez, se megrázó élményhez úgy általában, estöbö.)

(az első rész alapján legalábbis.)