ez a srác

különben az a megdöbbentő, hogy ez a srác, akivel még két hónapja se jártam, mikor hajnalban átsétáltunk az ügyeletre, beült velem a mentőbe, simogatta a hátam a váróban, kérdezett, amikor én már nem tudtam, végigvárta a késő esti műtétemet a hugommal, gyök2vel sétáltatta velem a véres-trutymós zacskót, ami a dréncső végén lógott, írt, hívott, jött.

jött, ahogy tudott, minden egyes nap.

egyszerre aggódott értem és érzett együtt és volt a hugom mellett a legmasszívabb támaszom, nem hagyta, hogy túlzottan kiboruljak vagy bepánikoljak, még akkor sem, amikor tehetetlen volt vagy kimerült vagy ijedt.

ez a srác teljes természetességgel végigcsinálta velem ezt az egészet. pedig még nem tartott 2 hónapja sem.

nekem ez sokat számít.

könnyedebb vizek

persze tegnap már a vonatnál várt a pasim, és annyira, de annyira örültünk egymásnak, hogy az már nem tűr nyomdafestéket. (5 napig nem láttuk egymást. 5!!)

csak hát végigmásztunk a fél városon az albimig, utána az egész városon hozzá, és hadd ne mondjam, hogy az utolsó húsz percet már a vállán alva töltöttem.

(alva? van egyáltalán ilyen szó?)

nehezítésként a hasam berágott rám, mert mégis csak kellett emelnem/cipekednem kicsit, és egy nagyon-nagyon magassarkú új bokacipő volt a lábamon, amiben még nem biztos, hogy tudok menni. (és az se biztos, hogy valaha megtanulok, hosszú ideje csak laposban járok, nem véletlenül...)

(de a magas sarok szexi...)

(a fejemben mindenképp.)

a bevásárlásra már nem is emlékszem, csak, hogy megérkezünk, és muszáj összeszednem magam,

mert napok óta utána ácsingózom,

és mert napok óta húzzuk egymást a távolból.

sikerült, szóval minden happy. 

(csak ma használhatatlan vagyok. de ezt szerencsére nincs, aki lássa.)

jó, tényleg odáig jutottam csak, hogy

halogattam.

mert jajj, rossz itt most nekem. nyilván ez elkerülhetetlen, normális és múlandó állapot, de semmivel sem kerültem közelebb a tiszta és rendezett szobában alváshoz, pedig az segítene.

tiszta...

rendezett...

ahh, megyek, legalább beteszek egy mosást.(vagy inkább blogolok még ahelyett is...)

#motiválatlan #hisztis #ésmégapasimatisúgykívánom

#hülyehormonok

home sweet home, again

szóval újra fent.

nem mondom, hogy jól esik, annyira hozzászoktam már a totál dilis családomhoz (meg hogy mindent megcsinálnak helyettem), jól elfáradtam a tegnapi cuccolós mászkálásban, és itt van cukilakótárs2, akit nem sikerült kitúrni sajnos, de továbbra se takarít mosogat használja a wckefét is egy tahó paraszt,

no meg az a rettenetes káosz és kosz.

cukilakótárs mondta, hogy "jajj, itt se voltál, nehogy már te takarítsál" - amivel egyet is értek, mert tényleg, becsszóra nem voltam itt -

de akkor ki fog kitakarítani és mikor?

jó, nyilván ő.

de mikor?

(bevallottan ő se mer már fürdeni a kádban, csak lábujjhegyen beleguggolva lecsapatja magát gyorsba' zuhannyal. a wcről nem óhajtok nyilatkozni. ja, és hát itt a szobám, amibe csak be vannak hányva a cuccaim, és nem látott takarítást már egy hónapja. igaz, nagyrészt nem volt benne senki - elvileg -, mégis totál le van harcolva. kinéz nekem mára pár halogatni való teendő...)

havi öröm

voltam kozmetikusnál még pénteken, és életemben először végre legyantáztattam a karom. (évek óta vágytam már erre, ne kérdezzétek.)

szóval nincs már gyapjam!!!

van viszont selymes, puha, cirógatnivaló bőr... 

odavagyok teljesen.

napi dilemma

ma költözzek fel Budapestre vagy holnap?

mert ma a pasim segítene hazacuccolni, utána meg még időt is tudnánk együtt tölteni... 

holnap szegény hugomnak kéne segíteni, de akkor nem zavarna, hogy három napja nem alszom (ma hajnali fél kettőkor még kimentem cigizni mérgemben), mert meg fog jönni és egyre fáradtabb és nyűgösebb vagyok, és a pasimat se zavarná, mert nem látna így.

mindenképp trauma lesz újra otthon, talán a pasim társasága javítana ezen.

vagy még rosszabb volna, ha mondjuk pont nála jönne meg, és megint csak szenvedni látna. (újabban ez a közös progink.) főleg, hogy holtfáradt lennék, és lehet, hogy még el is bőgném magam csalódottságomban. (ja, bőgni azt nem tudok a kórház óta, az meg a fájdalomtól volt, szóval nem számít. tudjátok, az a megtisztítós, feszkólevezető sírás, az már jó ideje várat magára.)

baromira hiányzik a pasim, és baromira sok a dolgom, amire kell majd még idő, minél több, annál jobb.

baromira sok dolgom van, de én sokkal jobban szeretnék az ágyban fetrengeni, még akkor is, ha hiányzik a pasim.

tök mindegy, úgyis elkezdek mindjárt készülődni, elvégre borzasztóan hiányzik a pasim.

apróbetűs rész

viszont például a varratszedés napján, azaz kb egy héttel a műtét után már szexeltünk. igaz, hogy nagyon csökkentett módban, de működött a dolog, különösebb fájdalmak nélkül...

nem túl logikus ez a sorrendiség...