felfedezésekbe' (ajj, az ilyen cím mennyire outdated, de én szeretem, na)

van egy fél poszt még 11-éről, ami azóta tegnap is, ma is csak eszkalálódott - igazi wtf élményeket szereztem itt a kivizsgáláson végül. ez a felfedezéseim egyik fele. de még csak az 'átbeszélem emberekkel és felfogom, hogy egyáltalán mijaf.sz is van' szakaszban járok, nincs kedvem nagy hévvel ideventillálni, inkább akkor írnék róla, ha már összeszedetten tudok.

most inkább egy másik, számomra nagggggyon meglepő felfedezésemet szeretném elmesélni.

pár napja beültettek minket a nagycsopiba. meséket kellett hallgatni, és opcionálisan elmondani a véleményünket meg (meglehetősen alap iskolás szövegértési) kérdésekre válaszolni.

én ott egy szót se szóltam, a kezdeti beköszönésen kívül. viszont szép csendben két dolgot is észrevettem.

egyrészt, hogy egyáltalán nem tudtam követni a felolvasást. a legeleje megvolt, meg egy-egy félmondatot el tudtam kapni itt-ott. de amúgy nem.

semennyire nem. (már ezen is meglepődtem kicsit.)

másrészt rádöbbentem, hogy ha körbementek volna, és mindenkinek meg kellett volna szólalnia, nem csak opcionálisan (erre számítottam amúgy, és meglepett, hogy nem), akkor simán kimozogtam volna intellektusból egy olyan választ, hogy senki meg nem mondja, hogy nem figyeltem. hacsak nem nagyon direkt konkrétumra kíváncsiak, ami azért ritka eset.

mert egyszerűen összerakom az előttem szólók által elmondottak, meg az elkapott töredékmondatok infóiból.

és hogy én ezt csinálom. olyan természetesen, mint a levegővételt. olyan alapműködésként, hogy én, az örök önboncolgató, húdehajdenagyon önreflektív konkrétan 36 évesen veszem észre először, hogy ezt csinálom.

és hogy valójában ez mindig így volt, ez így szokott történni, ez nekem az élet legtermészetesebb dolga.

nem tudom tutira megválaszolni, hogy ilyenre sose tudok figyelni, vagy van olyan, hogy igen. csak azt tudom, hogy ezen én nem szoktam fennakadni - és más sem.

ha nem ilyen körbemenős, akkor utólag infókat szerzek másoktól, mi hangzott el, vagy órán ott volt a ppt, könyv, vagy ha nagyon ügyibogyó vagyok, akkor xtrémalaposan jegyzetelek, mert ha nagyon jegyzetelek, akkor tudom követni jobban - de nem tudom, hogy ez a jegyzetelősdi csak akkor működik-e, ha behúz a téma, vagy bármikor...

semmit se tudok elmondani róla azon felül, hogy énvelem ez mindigis így volt, történt.

és hogy most csak azért vettem észre, mert ebben a két hétben intenzíven a megszokottól eltérő fókusszal figyeltem magam.

bónuszként rájöttem, hogy kétszemélyes /párszemélyes helyzetben is van, hogy nem tudom követni a (hosszabb?) hallottakat, sokkal többször, mint még múlt héten, mikor erre egy kérdés nyomán rájöttem, gondoltam.

de ott is működik a medzsik: tudom a témát, elkapok félmondatokat, leveszem a nonverbális jelekből, hogy éli meg a másik a bármit, amiről épp beszél - és nincs szükségem a konkrétumok felfogására, simán tudok olyan empatikus visszacsatoló reakciókat adni, hogy ne vegye észre, vagy belekapaszkodva az elkapott infómorzsákba továbblendíteni a társalgást.

 

vagy ha nagyon olyan, max azt mondom, bocs, nagyon fáradt vagyok / kajakóma / kvhatás-vesztés utáni mélypont / bármi, megismételnéd (a végét/ valamit)? 

de pl vannak élményeim, hogy kétszer is megismételtetem, és mégse fogom fel, olyankor, ha nincs más mód megszerezni a fontos infót, nevetve bevallom, hogy valamiért most épp nem működik az agyam, írja már meg mailben / mondja el máskor, akármicsoda... - s lőn, meg van oldva. 

ezen amúgy nem szokott senki fennakadni valahogy. (én se, hát biztos a fáradtság, és én kb mindig fáradt vagyok... vagy lehet, hogy nem is mindig, csak ilyenekből gondolom olyankor is, amikor nem?)

kérdezgették itt, hogy de és kaptam-e másoktól olyan visszajelzést, hogy nem figyelek, és én mindig rámondtam, hogy nem - nos, mert tényleg nem. 

pedig dzsízösz, amúgy meg valójában mennyiszer nem "figyelek" :DD  (most már ugyanis azt mondom, sokkal-sokkal többször, mint gondoltam, mert ez a megszokott működésem része.)

(legyünk tényszerűek - figyelek a szándékaimmal, csak nem történik meg...)

(funfact, hogy amikor fontos kapcsolódásról van szó, vagy bármi miatt behúz a dolog, akkor megy a figyelés, adhd-s fogalmi keretben lehet, hogy amolyan hiperfókuszosan...)

és mikor ezt a felfedezést elmeséltem ma (sokkal rövidebben) a visszajelző zárókörön, a pszichiáter rávágta, hogy szóval maszkolok.

én már olvastam, hogy a lányoknál mások az adhd-s tünetek, ill hogy többet maszkolnak,

de egyáltalán nem tudtam a magam életére vonatkoztatni ezt a maszkolás dolgot.

akkor, a mesecsoport után nem volt semmilyen átbeszélési lehetőség, amikor pedig a kérdőívező pszichológusomnak jeleztem ezeket, annyit mondott rá, hogy modalitásbeli egyéni különbségek természetesek lehetnek, ha nekem hallás után nem megy, az még nem jelent semmit... 

de persze a pszichiáter azt nem mondta, hogy ez egy adhd-s dolog maszkolása-e, nyilván, én meg meglepődtem, és nem kérdeztem, szóval ennyiben maradt... (de nekem automata ráerősít a gyanúmra.)

akármi is ez, hoppá.

# fontos felfedezések

(podcastot se tudok amúgy hallgatni, pedig annyi jót ajánlanak... de ez úgy nekem csak egy kellemetlen egyéni sajátosságként címkéződött, hogy hát én vizuális tipus vagyok inkább.

ésss mivel továbbra se vagyok szakértője a témának, ugyan a gyanúmat erősíti, és nekem a képbe beleillik, simán lehet, hogy mégse, gondolom. gyötörnek a kétségek továbbra is, sajna.)

nehéz amúgy

ez a másfél hetes kivizsgálós trip amúgy váratlanul nehéz - igen mély és fájdalmas dolgokat piszkál meg.

pedig össz napi 1-másfél óra. mégis mindig úgy jövök haza, hogy kivagyok. és a fele dolog csak akkor, utólag jut eszembe ráadásul, amitől méginkább kivagyok. 

mentálisan is, lelkileg is, mindenhogyan, fizikailag is leszív, durva.

és félelmetes, mennyire szét van az agyam. vajon mindig ennyire szét van?

ráadásul arra jutottam, hogy életem alapélménye a kevés vagyok. (és a nem lehet szeretni.)

de hogy a kevés vagyok, a nem megy, és az emiatti szégyen...

és bármi áll is a papírokban, az tényszerűen igaz, hogy nem megy, hogy valamiért én kevesebb vagyok, mint mások, hiszen nekem (tök mindegy amúgy, miért, de) nem megy ugyanaz, ami általában az emberek többségének szokott.

és hogy nem látnak, nem tudom magam elég jól kifejezni, megértetni, nem tudok kapcsolódni...

és ez a tudat, gondolat mind fáj.

szóval kifejezetten megterhelő, nem gondoltam, hogy ilyen lesz.

na, ..

kivizsgálnak, elkezdődött a folyamat... szerencsére nem ugyanaz az ember volt a tényleges első alkalommal, és remélhetőleg ez így is marad. aki csinálja, nagyon értelmesnek és alaposnak tünt, egyáltalan nem prekonceptuális sablonokban gondolkodott, és végigvárta a válaszaimat is... sőt, próbálta jól érteni, pontosítani, ha olyan volt. jó lenne, ha ő vinne végig, bármire jutunk is.

nekem nem a dg-vel van a bajom most se, hanem azzal a sztereotip paneleket rámhúzkodó, felületes, engem meg se látó-halló móddal, amit első alkalommal tapasztaltam.

legyen hiteles, érezzem alaposnak és megalapozottnak, és akkor nem gáz.

izgi amúgy. 

és bónusznak még ebédet is kapok, haha... 

nagyon nem vagyok formában

történt egy kisebb csoda amúgy - beindítanak egy új tb alapú adhd vizsgáló helyet, és ennek a hírét időben megláttam, és tudtam jelentkezni egyből.

(amúgy máshol 2 éves a várólista, vagy 200ezer magánban.)

hát, nem úgy sültek el a dolgok, ahogy vártam.

van ugye ez a másik diagom, és a nőci kb végig annak az értelmezési keretei közt mozgott, és nagyon nem éreztem objektívnek, inkább a szokásos "ha tudjuk, hogy erről van papírja, mindent erre vezetünk vissza egyből" tipusú sztereotipikus dolgokat hozta. pedig még verbalizáltuk is, hogy nem szeretném, hogy ez elvigye a fókuszt, mondta, hogy nem fogja, de egyetlen szorongó, szétesett, katyvaszos beszélgetés után közölte, hogy megerősíti, amit itt a korábbi papírokban lát. 

én meg így elképzelni nem tudtam, hogy mi alapján, mert okk, rohadtul szét voltam esve, és sajnos képtelen voltam fókuszáltan beszélni, és volt egy erős élethelyzeti meg szituatív kétségbeesésből fakadó indulati-érzelmi töltet a hangomban egy idő után (nem támadó vagy ilyesmi), de akkorse.  

a diagom meg 13 évvel ezelőtti amúgy már, azért ki tudja, mi van most azzal...

ráadásul a kérdéseire sose várta végig a választ, állandóan elterelődtünk, meg csak szemezgettünk, így tele volt random félinformációkkal...

oké, azt mondták, még a teszteket is megnézik, aztán majd kiértesítenek, hogy releváns-e a teljes vizsgálat, de hát én annyira rosszul éreztem magam, és annyira nem értettem, hogy ez most így mi volt, hogy totál ki voltam borulva.

(sírva jöttem hazafele, konkrétan.

illetve hát vagy egy órát ventilláltam anyámnak a parkban fel-alá járkálva, miután sikertelenül próbáltam megnyugodni.)

és aztán itthon észrevettem, hogy bizony elvittem egy olyan papírt is, amit nem akartam.

egy 5 évvel ezelőttit, ami tele van faszsággal. kicsavarva-sarkítva, amiket mondtam, meg tök valótlan dolgok is. pl beírva több pszichoterápia a múltból, amik nem is voltak csak páralkalmas segítő beszélgetések, és van amire úgy írta, mintha két évig tartott volna. 

anno is csak ahhoz kellett, hogy leokézzák, hogy mehessek pszichez arra a helyre kedvezményesen, egy negyed órás dumcsi volt kb, aztán a pszi úgyis újra mindent átbeszélt velem ott .. meg amúgy ambuláns lapnál, amit utólag nyomnak a kezedbe, nem reklamálsz, hogy énilyetnemmondtam... szerintem nem is tudsz, vagy nem tudom.

de szóval full nem volt releváns ide.

ellenben remekül félrevihette a dolgokat.

amúgy azt én itthon nem néztem meg, mielőtt mentem, mert hát nem akartam elvinni.

most viszont igen, és - nem tudom, hogy ezt egyszer már észrevettem-e, vagy amúgy sose néztem össze őket, csak lefűztem a mappába, de most, most feltűnt, hogy:

ezt a papírt ugyanaz a doktornő állította ki, aki anno az agymanós, felháborító, totálisan wtf papírt is.

egyszer bementem a helyre, ahová azt hittem, hogy tartozok, hogy krízisben vagyok. (abban is voltam, akkor volt a naaagy szakítás a pasival + nagymama haldoklás + apámrákos hármas.*)

és ott ő nézett meg. (majd közölték, hogy területileg amúgy nem oda tartozok, és átirányítottak, de ez mellékes.)

aztán kijőve, az udvaron kiderült, hogy telenyomta elképesztő marhaságokkal az ambuláns lapot. vérlázító volt, konkrétan, ott elvesztettem egy jó adag orvosokba meg biztonságos világba vetett hitet és ártatlanságot.

akkor pedig nagyon szép, összeszedetten tudtam kommunikálni. magyaráztam neki, hogy pl van egy olyan mesefilm, hogy "agymanók", és valami hasonlattal éltem - már nem emlékszem mit mondtam, de hogy tökre értelmesen, okosan, érthetően, magyarázva tettem, arra igen. (aki beszélt már velem irl úgy, az szerintem el tudja képzelni, mire gondolok.) az ambuláns lapomra meg többek közt az került, hogy, idézném:

"azt érezte, kívülről látja magát" 

"az volt a benyomása, hallja, hogy miket gondol, érez"

"olyan, mintha egy dobozban lenne a feje"

"olyan, mintha egy agymanó lenne a fejében".

nem, nem, nem és nem. wtf?! hova figyelt mégis, vagy honnan szedte ezeket?! mert hogy én iyleneket nem mondtam, az ziher. ennyire még félreérteni is hogyan lehetett??

szarrá pislogtuk magunkat fürtössel a papír felett, aki elkísért akkor. illetve remekül elszórakoztattam vele a beavatott ismerőseimet. 

(utána végül nem használtam a papírt semmire, nem mentem át máshova, mert ismét összejöttünk a pasival, és valahogy átvergődtem magam azon a pokoli éven.**)

na, és képzeljétek, másfél évvel később, egy tök másik helyen sikerült ugyanebbe a drnőbe belefutni, 

és mitadjisten hasonlóan hiteles papírt adott ki a kezéből. azt, amit én ma véletlenül elvittem.

ugyan kevésbé elborult faszságok vannak benne, de faszságok.

1) mennyi esély volt rá, hogy 2x is beleszaladjak abba az orvosba?

2) és hogy a mait ilyen bagatell hülyeséggel így "elkalibráljam"?

(bónuszkérdés: miért, de tényleg miért lesz előítéletes egy csomó szakember, miután papírt lát?)

csak költőileg.

(amúgy itt megint sírtam és ventilláltam, hát mi kiborító ez már... bemozgatta az összes eddigi tapasztalatom. fürtössel is kielemeztük chaten, örök hálám, hogy kérdezett, megtartott. így mostmár megleszek.)

tényleg peches tudok lenni, ha pszichológusokról van szó... (ennyi rossz pszit és pszichiátert felmutatni már-már művészet amúgy. jókat is ismerek, csak velük sose tudtam 'összejönni tartósra', illetve a legutóbbival csak simán nem passzoltunk, sajna olyan van. 

de tudjátok, egyszer pl az, aki jó volt, autóbalesetet szenvedett, ennyire pechszéria.)

ugyanitt: drukkoljunk azért, hogy a tesztek meg az összkép leülepedése után legyen esély még a folyamatra, és legyen lehetőségem tisztázni ezt. de hát basszus, na.

*rájöttem, h ez csak a sima szakítás volt, egy évvel később. mindegy, az is elég nagy krízos volt.

**újra összejöttünk, szakítós krízis megoldva.

((ja, meg rájöttem, hogy azt nem mondtam, hogy ez az adhd dolog végül nagyon betalált, az ajánlott csopiban leírt dolgoknál is azt érzem, úristen, ez rólam szól, informálódgattam az elmúlt hónapokban, és nekem jobban magyaráz egy csomó dolgot, mint az eredeti diag, aminek az értelmezési kereteiből mindig kiindultunk és ahova bepaszírozgattuk a dolgokat...))

dolgok állása

hogy most bezzeg hivatalosan is covidos lettem. és nagyonszar (volt). ezzel szórakoztat az élet bő egy hete - vagyis ma már nem akarok ágyban lenni. és tegnap-tegnapelőtt már jártam kint sétálni is. szóval szerintem már csak leginkább vissza kell erősödni. (de még egy kórházat is megjárattak velem, hogy megnézzék, hogy a 'hirtelen nem kapom annyira jól levegőt', az most valami vagy semmi. klassz kalandjaim voltak - ja nem.)

az interjúkról annyit, hogy az egyiket én mondtam vissza, mert jézusmária, a másik meg visszajelzést ígért múlthét elejére, akármi is a válasz, aztán marhára nem jelentkeztek.

ugyanitt: akartam menni egy képzésre, most lehetett jelentkezni, fullcovidosan hasított belém, hogy jajj, azt nem csináltam még meg, gyorsan-gyorsan... a tagdíjat el is utaltam hozzá, majd megláttam, hogy emeltek 25%-ot a díjon, bepánikoltam, és nem jelentkeztem, mert ugye nincsrápénz aka szegénységtudat.

na, hát kiderült, hogy ez ostobaság volt, mert belefért volna, de addigra már lezárult a jelentkezés, következőleg egy év múlva lesz újra. a 2025-ben indulóra.

hogy basszuk el az életünket level nemistudommennyi.

amúgy ez a covid mindent kettévágott úgymond, szerintem kell pár nap, hogy valahogy rájöjjek, hol is hagytam abba a dolgokat és felvegyem ujra a fonalat...

((egyebként

marhára zavar, hogy nevtelen az alapkommenteles, így nem látom, hogy egy vagy több emberrel beszélgetek, vitatkozok-e,

ill én is sokx elfelejtem alaírni,

meg gépről nem is engedett válaszolni, így van, ami csuszik, elmarad...

ahh, régen ez atlathatóbb és gördülékenyebb volt, meg nem annyira ertek az új rendszerekhez))

de hogy konkrét pozitívum is legyen

(konkrét pozitívum, mert azt is pozitívumnak tartom, hogy rájöttem, hogyan hatottak rám a kommentek és miert, és viszonylag normalisan meg is tudtam osztani veletek, egyben helyretéve magamban, de ez ugye nem annyira konkrét...)

voltam azóta interjúkon, meg egyre jobbak szerintem a pályazati anyagaim is, ...

szóval most nem kellett azért fél év ahhoz, hogy érdemben túllendüljek a lefagyáson, 

szóval örülünk