vizsgaidőszak van

az első. nem mondom, hogy így képzeltem - nagyon mélyre nyúlt, nagyon megbolygatott, szanaszét sírtam már magam magamon.

az istennek nem sikerült leülnöm tanulni, beadandót írni, tologattam az időpontokat - node így is csak túlestem az elsőn. lehet, hogy még görbülni se fog, de akkor is, nagy dolog ez nekem, amiatt, ahogy állapotokba kerültem, reménytelennek tetsző, nagyon utált, kezelhetetlen mindenfélébe.

sőt, túlestem a sulis kiscsapat előtti színvalláson is, már ami a gondjaimat illeti.

most ìgy nem tudom, mi lesz, győzködöm magam, hogy jó ez, ha nyögvenyelős is, de haladás az úton.

szeretnék egy jó (jobb, vagyis avatottabb) pszichológust majd, nincs mese, muszáj leszek.
meg egy másik, zavartalan személyiséget is, csak olyan opció nincsen.

számvetni kéne

születésnapom van. ülök az ágyon, bámulom a karácsonyfát - az első fánk, eddig sose alakult így, szép, illatos is, szeretem, bambulok. a pasi és a gyerek épp sütit választanak nekem valahol szupertitkosan. ezt onnan tudom, hogy az előbb hívtak mintegy mellesleg megkérdezni, úgy általában barackos túrós vagy gesztenye, de ne gondoljak semmire, csak úgy felmerült. már kiolvastam az internetet a reggeli kvmhoz, meg a vörösáfonyás májkrémmel kent pirìtósomhoz, a szemem is kihúztam, várok, bambulok.

zakatolnak bennem a gondolatok, de egyiket se fogom fel, ezért céloztam meg inkább a chillezést, számvetés helyett, próbálok inkább nemgondolni, mélázni a fényeken.
most ez vagyok én és ez az életem, jól van-e így vagy sem.
írni írtam legalább, szóval bambulok tovább  mìg megjönnek.

olyan dolgok történnek, amikre nem számítok,

és ezért váratlanul érnek.

(és nem tudom kezelni őket. nem is értem őket. kb el se hiszem.
vajon tényleg nehéz lenne, hogy mindenki végezze a maga munkáját, és/vagy legalább hagyja dolgozni a többieket?)

(a titkárnők csak azt mondták, üdv az office life-ban, a chickenek között. he?!)

hedonizmus

úgy esett, hogy valahogy, ki tudja, hogy, van egy kis együttutazós-együttlakós-secretsantázós társaságunk a suliban. és mivel első nap este 11-kor jött az e-mail, hogy a köv délelőtti óra elmarad, (a délutáni meg pont annyira rossz, hogy kivételesen nem is akartunk bemenni rá), tiszta wellness hétvégézős flash következett.

sokáig alvás, közös reggeli jóga (hamár van egy jógaoktatónk)
- nekem first time evör,
esti maradékok elnyammogása, ráérős pisztáciáskvzós szakmázós világmegváltás, miközben bámultuk a kinti havas fákat,
elbattyogás paninizni (én egy mézes-mustáros szószos baconös-mindenes csodálatosat ettem, ahh. isteni a macha lattéjük is, bár csak körbekóstoltuk az egyikünkét, túl sok volt már a koffein addigra),
kis óralátogatás mutatóba (még mindig instant altató), majd thai masszázs
- nekem szintén first time evör!,
utána egy spáros kör, zöld currys kókusztejes thai izébizé főzés vacsira (akkor már nyilván thai zenére), rituális pomeló pucolás, miközben világutazó tagunk sztorizását hallgattuk,
ajándékozás,
nagyon sok nevetés,
majd levezetésnek az Amelie csodálatos élete, speckó, gyümölcsös, sörre nem is hasonlìtó "kézműves" söröket bontva (hiába, ebből is van bennfentesünk...).

és a karácsonyi vásározós forraltborozás, amit még terveztünk, bele se fért.

az élet az most nem annyira vidám, szóval külön hála ezekért a kis hedonistákért, akik belevisznek a mókába.


#enjoylife
#szeretési

csúnya, nemcsúnya, remélem, egyszer visszakapja

gyerekanyja húzásai nr.sokadik, múltkor:
jajj, bocsi, de jegyet vettem a [gyerek imádott színháza] előadására 28-ára, jó, tudom, hogy 27-28 a láthatásod, és dec26-tal így egyben lenne 3 nap, de ez az előadás csak akkor van, és tudod, mennyire imádja, és majd pótoljuk azt az egy napot.

eltelt pár hét,
gyerekanyja húzásai nr.sokadik+1 ma:
rájöttem, hogy te dec25-én otthon vagy, és dec26-án eredetileg szolgálatban lennél, szóval igazából eredetileg neked a dec25 jár az ünnepből, azt kapod meg , 26-ára már beszerveztem mást
...
...mert csak nem gondolod, hogy majd én két napot otthon fogok ülni egyedül?!(!!!!)
...
és különben is, az ősz eleji megállapodásunk a láthatásról, az nem is úgy volt, ahogy állítod (a szolgálathoz igazìtott 3hetes ciklusos), hanem [4hetes ciklusos, aminek nem lett volna semmi értelme, hisz üti a szolgálati rendet], hazudsz itt össze-vissza, erről is...*


*: ez tartalmilag hű kivonata a (sajnos csak) telefonban elhangzott dolgoknak.
az őszi megállapodásos résszel csak az a baj, hogy 1) én is jelen voltam, 2) a pasival mindketten jól emlékszünk erre a marhára nem elhanyagolható részletre, hisz eleve ez volt a találka apropója, tárgya ill hát elég nehéz is rosszul emlékezni valamire, amin az múlik, hogy tud-e rendszetesen jönni a gyerek - meg hát azóta jött is pont a megbeszéltek szerint. szóval.

(wtf is wrong with you, bitch????)

bónusztrack: előbbi agyrém hatására felbasztam magam és rágugliztam:
dec29-ére is vehetett volna jegyet az előadásra, ami már nem barmolja szét a láthatást. (konkrétan még mindig vannak szabad helyek.)
csak mi túl jóhiszeműek vagyunk, hogy egyáltalán ilyesmi eszünkbe jusson, így nem csekkoltuk egyből.

ó, és persze a pasi, akivel "ők mostmár új családot alkotnak"** (és akivel oly lelkesen aláztak meg minket a gyerek előtt is, kifacsarva a dolgokat, szintén hazugsággal vádolva), nincs meg - de persze ez sem jogosítja fel ilyesmire. erre semmi sem.

**ahogy ők fogalmazták. de ezután az otthonegyedül megszólalas után esett le, hogy ja, eddig tartott. éltek együtt családként bő 4 hónapot. (de jó a gyereknek...)

fwp

alakulok az új munkakörömben. egyelőre még csak máshogy fárasztó, nem könnyebb (sőt), de élvezem is már.

viszont a cipő-ruha vadászat egy katasztrófa. 

(annyira szeretnék belesimulni az új közegbe, ami mégiscsak a headquarter... csak ahhoz még vásárolgatni kell... amihez végnélküli kutatáson, próbálgatáson és csalódáson át vezet az út... pedig tudnék mást csinálni szabadidőmben, tényleg.)

bár az előző poszt qjó cipője végül nem kicsi, csak szokatlan volt a lábamnak, és azóta magassarkút is találtam! (szép haladás!) meg szerencsére a csizmámat se nőttem ki (annyira - érezhetően "összement" ahogy a túracipőm és körömcipőm is, de még pont elmennek, így ezeket nem kell cserélni).

nagyon igyekszem elérni egy smart casual alapot (a businesebb lookot meghagyom azoknak, akik ott is "laknak", nem csak jönnek-mennek, mint én), amit nehezít, hogy az összes ide is hordható nadrágom most rúgja az utolsókat, egyszerre (tényleg. sírok. a kedvenceim ráadásul... marad 3 játszós* és slussz...),

[*amiből egy rózsaszín!]

hogy a szövetfazonok mind túl bővek rám a derekukat kivéve, ahol is vészesen passzentosak, és/vagy olyan lapotya-plötty feneket csinálnak, hogy a fülkéből se mernék kilépni bennük,

hogy sok-sok nadrágnak tűnő dolog leggings igazából, amihez nincs hosszú pulcsim, ill kockásak, ami rajtam kb pinamintás (bocs), szóval nyet,

hogy kb csak fekete szoknyám van, és eleddig sehol se találtam rám is jó zöldet/kéket/sötétszürkét/bármi rajtamszépet,

hogy színesebb felsők is kellenének (a fekete szoknyák miatt), mert a régieket még az előző szezonban kinőttem,

hogy a kinőtt-kikopott kulcsdarabok miatt alig tudok valamit összekaparni, és így egyáltalán nincs annyi ruhám, amennyi egy klasszik munkarendben elhasználódik a mosások közt, és nagyon rossz nemúgy menni dolgozni, hogy egyben legyek.

ja, és hogy mindjárt hónapvége van a tárcámban, pedig milyen a listám, ajj.

ezen fwp mellett még zajlik a suli, tele vagyok új intellektuális és szociális izgalmakkal, ill tennivalókkal (és még mennyi lesz!), méginkább megrengette a magánéletünket az új életritmusom plusz hogy többet és máshogy jön hozzánk a gyerek és húzódnak az ügyei, visszahozta a nivea több régen kedvenc tusfürdőmet (rejtett fwp-akna, hahh - bár nem is, mert ez öröm), jár az unokaöcsém (olyannagymár), rajtuk kívül mindenhol jön a második gyerek a családban (woww), 

és amúgy most alszom, mert ki se látok a fejemből.
majd csak jövök...
(assetudommivan... azért király.)

cipős nemértem

és akkor vettem egy qvajó, elégnagy cipőt sok-sok (esti) próbálgatás után, és ma végre felhúztam, és most meg azt érzem, kicsi. what's wrong with me.