felavattuk

a júliust is, lubickoltunk és ejtőztünk Gyömrőn a Tófürdőn, a hét közepén, mintha legalábbis szabin lennénk, bizony!

kedves kis hely, bár a víznek sikerült a szutykos oldalát kiszúrni először, kacsasz.r megminden, gondolom, hátistenkém, igazi élővíz, na. (csak nevettünk.)
de hogy az érzés - az bármit megért volna! ahhoz képest teljesen korrekt áron vettünk magunknak mindenből-kiszakadást, hekket kovászos uborkával, meg aztán palacsintát.
(a történeti hűség kedvéért muszáj ideìrnom, hogy utóbbi a pasi szerint nettó pénzkidobás. a hekktől meg egész este beteg volt szegény. mégis, a közös elfogyasztásuk még így is megérte.)

csudaklassz volt.
kéne már szabira mennem.

agybuggyanás

utolért minket is a meleg a dolgozóba', hazaküldtek köbö mindenkit. (engem nyilván nem ,az én agyamért nem kár.)

azzal vigasztalódtam, hogy látnivalókat, programötleteket keresgéltem - akarjuk vinni az gyermeket hugomékhoz, nézzük, mi van a környéken, meg majd a romcsi nyaraláson mit nem láttunk még... 

múlt héten már rászorítottam a pasit, hogy ténylegesen elővegyük a naptárat, mert már nem érünk rá tovább,

és benyújtottam az igényt a jóval szűkebben mért közösidőnk tudatos alakìtására is.

nagyon jó tud lenni csak úgy lötyögni, spontánkodni,

no de "én nem megyek vissza",

nemnem, olyan nem lesz, hogy random teleb*uk a naptárat egyeztetés nélkül, aztán egy hétig nem is látjuk egymást, pedig csak jobb szervezés kérdése lenne... nem.

(mondjuk ha egy valami kedd és szerda délután is lehetne, és én szerdán dolgozom, tehát kedden tudnánk együtt lenni, akkor ne tegye a valamit keddre, csak mert az az első szembejövő időpont és nem is gondolja végig, és ez az élet rendje, mások is csak akkor találkoznak, ha nincs dolog, első a kötelesség, ... pl.) (olyan rosszak az ilyen elsőakötelesség reflexek, picit nem figyel, máris ez mozgatja, pedig már bőven árnyalta a képet...)

nagyon szeret, de ez (még) nem az erőssége (egyszerűen nem gondolkodik rendszerben, eszébe se jut, hogy úgy is lehetne) - szupercsodálatos érzés volt végre megfogalmazni neki, aztán látni, ahogy átmegy az üzenet!

ugyanígy, a pénzügyi helyzetünk kapcsán is megtaláltam már A szót: ésszerűsítés.

(heuréka, heuréka! nem lemondás, nem megvonás, nem spórolás, nem ..., ...,

csak ésszerűsítés!)

most úgy érzem, kell egy lista is, vezérfonalnak, a nyári vàgyakról, lehetséges progikról, tervekről, hangulatokról,

különben csak átszalad rajtunk, el mellettünk, kihasználatlanul. és azt nem szeretnénk,

és szerintem ez lesz hozzá a kulcs.

hát, kíváncsi vagyok a gyakorlati megvalósításra! mert elméletben jól hangzik, csak sokx olyan fáradtságszintig megyünk el, ahol már nincs gondolkodás vagy ennyi önuralom, meg amúgy is eléggé kötöttek a lehetőségek..

szerintem jó lesz.

folytköv

volt rengeteget dolgozás, meg múzeumokéjszakája, amit végül félbevágott egy vihar, és utána már nem volt jó, meg hatalmas forgatáshoz pakolás-fennforgás, meg gyerekezések, meg vitatkozások, meg romcsizások, meg mászkálás, meg nagyobb takkerolás, meg pihenés, meg családozások mindenhol, meg menstruálok is.

szóval úgy köbö minden.
ha most nem dolgoznék, belemennék jobban, de ìgy nem tudom, jut-e rá. főleg arra kell, hogy a pasi visszament szolgálatba, azaz újra nem lesz itthon úgyésannyit, és lehet, hogy az nekem nehéz lesz, és nagyon kell figyelnünk, hogy eleget legyünk együtt továbbra is, mert ez sokkaljobb.

elkezdődött

végre nekem is a nyár!
mondjuk ez a gyakorlatban (csak annyit jelent: nem kell minden szabad percem tanulással tölteni, és) eddig még pont csak vitatkozásból, pakolásból, ügyintézésből meg munkából állt, de lesz ez jobb is, nyilván.

milliom dolog volt amúgy:
..kiszámoltam és nem vettek fel, mégis irtó büszke vagyok magamra és nagyon jó élményként teszem el az egészet (ott kínlódás volt, meg előtte is, hajajj, de mennyire),
..cukcsin megleptem/tük azért a pasit apáknapján és örült nagyon,
..voltam esténként picikét a hátsókertünkben szeretem-koncerteken meg fröccsözni,
..romcsikáztunk sokat a pasival,
..elvitt vacsizni is, mert ő is büszke volt rám,
..egyszer eláztam abban a fél percben, míg a buszmegállóból odaszaladtam felszállni a buszra, pedig egy nagy csomag wcpapírt tartottam a fejem fölé, és utána vacogtam a buszon,
..amúgy a pár óra alatti tízfokos hőmérséklet-esések után is, simán, hiába volt objektíve még mindig dögmeleg,
..továbbra is szerelőnél a kocsink, de már van egy kölcsöntragacs,
..csináltunk olyat, hogy elviteles kemencéspizzát ettünk egy padon, miközben bámultuk, ahogy eltünteti a várost egy felhőszakadás,
..úgy álltam fel egy kilátó tetején a padra, hogy meg se rezzentem, pedig anno először már félúton remegtem, mint a kocsonya (tériszony),
..az ötvenkétezredik patikában kaptam végre rendes fém kullancscsipeszt,
..ugyanitt juteszembe: tényleg qsok a szúnyog,
..vettem pár hiányzó nyári ruhadarabot, aminek örülök,
..a gyerek tegnap úgy köszönt el a telefonban, hogy "szeretlek téged apa, meg szeretem a nádját is" (egy tökéletes pillanat),
..mostmár újra velük leszek én is, az úgy jobb lesz, mint a nap végén becsatlakozni,
..nemtom, sok egyéb,

de most már olyan nagyon fáradt vagyok, hogy nem is fog az agyam annyira se, hogy érzékletesen szavakba öntsem, mennyire,
és hétfőig még tuti nem tudom kialudni magam,
és ezek pont strapás napok,
szóval most nyaff.

amúgy  viszont mindenjó és juhú, nyár!

fáradt próbálkozós

hát hogy ìgy emlékszem már, milyen is volt vizsgára tanulni. (annak a pánikolós, sokkaltöbbmintgondoltam, semmiértelmedepróbálom részére, blöe.)

borzasztóan fájt a 'csodás idő, ráérő pasi, mehetnénk két napot' helyett benn poshadni. (mondtam már, hogy blöe?)

emellett nem alszom, nem is eszem rendesen, dolgozni viszont kell, szóval világomat se tudom lassan...
fogalmam sincs, hogy tolom le a mát, pölö. de legalább jól vagyok öltözve.

amúgy klassz a mindenmás, a pasi, a gyerek, a nyár,
csak valahogy ezt tudjam le,
így vagy úgy, de kiegyezek vele.

ú, és

a pszim ma nagggggyon megdícsért, két dolog miatt is, yeeee!

gyorsjelentés

ma nemismertem fel három színészt, legalább.
csak a szokásos.

(igen, a nyelvhelyesség direkt ilyen.)
#bizidéjezjúzsuöl/el (nemtom)