hát halljátok, amúgy brutál nehéz hetem van.
minden erőmmel próbálom összetartani magam, és kb az a legnagyobb eredményem, hogy ülök magammal ebben a folyamatos diszkomfortban és létezem.
fizikailag teljesen off, érzelmileg olyan low szinten rezgek, hogy ehh, emberileg meg egy darab kavics is energetizáltabb nálam.
mostanra kétségbeesett kis nyuszifülnek érzem magam, aki nagyon próbálja ezt nem kiengedni, igyekszik egyrészt minimál mennyiségben, másrészt nagyon kontrolláltan kapcsolódni másokhoz, de hát csak felemás sikerrel.
amitől persze még kétségbeesettebb, szomorú nyuszifül leszek, nyilván.
úgy érzem, nagyon szükségem lenne a kapcsolódásra, de a legtöbbekhez, akikhez szoktam, egyszerűen nem tudok most, mintha valami relé kiment volna bennem,
akikhez meg tudok, vagy korlátozottan elérhetőek, vagy elmegy egy rossz irányba.
nomeg ebben az időben annyira menni se tudok, pedig-pedig a szabad levegő meg a jövés-menés musthave kapaszkodóm mostanában.
próbálkoztam azért mindenféle self regulation dologgal, ami csak eszembe jutott és elérhető volt, de asszem elkönyvelhetjük, hogy egyszerűen csak vannak rossz hetek. és hát ez nagyon az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése