check-in 3

 és a fuvarok összejöttek,

(ha kalandosan is, mert a másodiknak nem indult be az autó, lehetett izgulni órákig, hogy csak az aksi legyen, pláne, hogy gondolt ilyenre a fene, és elhamarkodottan belengettem már a pasinak addigra, hogy aznap lehet tudnak segíteni, ő meg állati dühös volt, nyilván, ... de vegül nem kellett taxit hivni, estefele át tudtak hozni. de addig 2x kellett felsőt cserélnem, annyira stresszizzadtam...)

szóval átköltöztem.

az univerzum humora persze végtelen, és mint valami erőltetett, rossz filmben, abban a percben, ahogy becsuktam magam mögött az új ajtómat, hogy akkor végre megjöttem, megpittyent a telefonom a sráctól, hogy heló, újra itt, mizuka... 

de hogy literally abban a szent minutumban.

mikor már egész túltettem magam rajta.

how.

elhúztam ünneplő-sörözni, magammal... (ez volt az eredeti terv, ez esett most jól, és oda mentem, ahova igy a költözős sagám alatt járkálok, ha ugy erzem, szimbolikusan...)

ő nem csatlakozott be, mert nem volt meg az effortless könnyedség, mivel haragszom és nem voltam partner egy laza csakdugásban.

persze ez jelentősen rápakolt az amúgy is totálkivagyok érzésre, megint, minden előzetes "ha még felbukkan" elképzelés ellenére sem tudtam jól (eleg jol, vagy hát leginkább semennyire se) kezelni, 

de hogy amúgy végigchatelni meg tudta az estét, hajnalig, h hát ő nem akar semmit, mostmár szexet se ..  ajj-ajj.

de hogy közben másokkal is pötyögtem szerencsére, elég jó volt a zene, ésss mert ünnepeltem is attól még ugyanúgy, meghívtam magam egy diplomatico rumra, ugye, amit sok éve nem, de iszonyú jól esett most, már az illata is... annyira jól, hogy egy random ember küldetett nekem másodikat, pedig aztán oda se jött ..

ésss zárás után is pikk-pakk hazaértem, sőt, még friss pizzaszeletet is kaptam a sarkon, úgyhogy azért egész jó feature ez a belváros...

az első éjjel pipa... mondjuk a lakás hideg és zajos,

valamint egy katasztrófa sújtotta övezet,

de én, egyedül avattam fel az új ágyam (nem úgy, mondjuk, de hogy így volt a legjobb...), 

nem tört el a derekam a túlkemény matracon, ami igéretes,

ésss bár bebaszcsiztam, teljesen vállalhatóan vagyok.

a szomorú hír, hogy a közeli fancy kvzó, ahol az első időkben reméltem nyitni a napot, nem ad jobbat a lipóti pékségnél, hiába bio kézműves menőség...

úgyhogy csalódott vagyok.

ma még megyek társasozni egyet délután, valamint muszáj lesz minimális takarító-cuccot, wckefét meg némi kaját szereznem...

de hogy #megcsináltam!