napi 'ág is húzza'

hát hogy apám nem lett ám jobban..

sőt.

de beleegyezett végre, hogy elmegy orvoshoz*, van időpont jövőhétre, ésss csuriban a kéz, hogy el is menjen!

adja ég, mert bármi van is, jobb tudni, mint ez a sötétben tapogatózás :(

(és hátha mégse demencia vagy agydaganat! ... hátha)

* amit nem mondtak ám el, ugyan, pedig lelkére kötöttem anyámnak, hogy bármi van, mesélje el.

nem mesélték a dolgokat mégse...

csak miután ma volt egy félórás freakout telefonálásom, ami egy random mizu hívásnak indult, majd arról kellett megpróbálnom biztosítani apámat, hogy hiába talált több különböző elmentetlen számot is anyám hiváslistájában, azok tényleg különböző telefonszámokról érkező hívások voltak és nem a szeretője oldotta meg, hogy mindig mást mutasson a telefon,

meg hogyha az autóban ők sosem kapcsolják ki a belső világitást, de a kishugomék, ha kölcsönkérik, ki szokták, akkor hiába nem használták napok óta kishugomék, a legvalószínűbb, hogy véletlenül úgymaradt utánuk, és nem pedig bizonyíték arra, hogy valaki idegen ült a kocsiban anyámmal, aki ezt nem tudta... 

amíg ott voltam, csak fura viselkedések utaltak rá, hogy továbbra is (qrvanagy) gáz van, de nem beszélt ilyeneket - nos, ez, bár egy kis enyhülésnek, javulás-illúziónak tűnt, csak véletlen jött ki így valószínűleg...

idézném az ott gyerekágyas kishugomat:

"elviselhetetlen az élet vele sajnos"

szóval ma (amikor egész álló nap fogtam vissza a konstans nyilvános helyen rámtörni akaró random sírást, végül emiatt mégiscsak) bőgtem a metrón.