2020. június 29., hétfő

gyerekezős dolgok

szóval voltunk ügyvédnél. (ez az, amiért évek óta küzdök, az informálódás.)
röviden: "hát apuka, minek hagyja rá ezt a sok hülyeséget, hát ne hagyja!"

álláspontja szerint ilyenkor azonnal el is kell kezdeni helyretenni a dolgokat.
kikereste a naptárban, hogy most jön a végzés szerinti apás hét, szóval a pasi haladéktalanul megkérte smsben, meg tértis levélben is kedves anyukát, hogy akkor legyen szíves x napon négykor átadni, y napon hatkor meg "visszavenni", ahogyan azt a bíróság (ahova ő akart nagyon menni) elrendelte, pont.

az smsekbe még egyéb infók is kerültek, úgymint pl: tájékoztatták, hogy a munkavégzése nem akadálya a láthatásnak, hogy a meghatalmazottja is hozhatja-viheti az gyermeket, hogy szükség esetén rábízhatja bárki szerinte megfelelő másra (nyilván érdemes a gyerek által is ismertre), hogy a gyereknek joga van az itteni rokonokkal is találkozni, hogy igenis kell ruhát pakolni vele.
ilyenek.

volt egy nap, amikor gyerekanyja hatezer válaszüzenetben kifejtette, hogy lófaszt ő ezt nem érti, hát eddig is maximálisan együttműködött, mindent megtett, hogy a gyerek szeresse és ismerje az apját, az egész életét a pasihoz igazította, és mi lesz így a jól működő megállapodásukkal, viszont nem adja oda, ha a pasi csak kicsit is másra bízná, pláne nem meghatalmazottnak, és totális-teljes lehetetlenség, hogy négykor megkaphassa. ja, meg persze, hogy ő aztán sose mondta, hogy nem ad ruhát.

gyakorlatilag mondatonként végig lehetett menni rajta, hogy ez nem igaz, ez se, ez se, ez igaz, és senki nem is vitatta, ez hazugság, ez is hazugság, ez is igaz, csak egyáltalán nem releváns, ez hazugság, ez..., ..., ...

úgy 80%-ban hazug állítások gyönyörű egymásutánban.

persze az volt ebben a szép, hogy itt már nem a pasival vitatkozott, hanem a bírósági végzésben foglaltakkal.
kapufa.

mindenre készen (fejben már előkészített bíróságnak címzett levéllel) érkeztünk meg négyre - és mitadjisten, megtörtént a lehetetlenség mégis - mert ott volt és átadta.

itthon aztán beütött egy félóra vergődés (szó szerint), hogy két éjszaka az nagyon sok lesz és neki nagyon hiányzik anya és fáradt (és mindenrossz), aztán minden ment, ahogy mindig szokott.
vasárnap délután a kérdésemre, hogy na, végülis milyen volt itt aludni egyszerre két éjszakát, hogy érezte magát, mondta, hogy jól, csak kevés volt.

(igen, biztos magától gondolta előre, hogy két éjszaka az sok lesz. pont ugyanúgy, ahogy a két hét nyaralásról is, amikor azt meg nem tudja még, két hét az mennyi, de már mondja, hogy nem akarja, mert sok lesz.)

persze az anyja nem bírta ki, hogy föl ne hívja szombat este (ami oké, ha nem tudod, hogy rossz szándékkal teszi), a maga termésuetességében elcsevegtünk vele, szerencsére picit se borította meg a lyànyt se, az estét se.

csak mi néztünk össze nagyon, amikor a nő benyögte, hogy "a cicák is nagyon hiányolnak ám, egész nap azt se tudták, mit kezdjenek magukkal nélküled". hányinger.

arra legalább jó volt, hogy többet nem áll meg az "utál telefonálni" meg a "velem se hajlandó sose telefonálni" érv, amikkel (többek közt) oly lelkesen igyekszik az apaféle esti telefonokat leépíteni. mert hát na.

úgyis be kell adni egy módosító kérvényt az ügyvéd szerint, mert a végzés bizonyos részei betartathatatlanok, abban már leszabályozzák pl ezt is, aztán szórakozzon majd, akivel akar, ne velünk...



asszem nagy mázli, hogy ez a kezdőhétvége ilyen jól alakult.... félve kíváncsian várjuk a többit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése