ehhez még random lábjegyzetek

a nagy írogatásban a csaj megvádolta a pasit, hogy nem is vele, hanem igazából velem vált üzeneteket. a pasi pont szolgálatban volt, szóval nagyonnemtalált. (de büszke voltam rá.)

amúgy a pasival ez nekünk egy nagyon feszkós időszak volt, akármilyen mérföldkő is, rengeteget vitatkoztunk, sőt, többször veszekedtünk is a témán.
(annyiban ráérzett a nő, hogy szövegértési-fogalmazási kérdésekben kb vérre menően, mert bármilyen jól is tud a pasi mentést irányítani, fáradtan simán képes olyanokat állítani, hogy a "valamint" helyettesíthető az "ugyanis" szóval anélkül, hogy jelentést módosítana, meg a fölényeskedő hangnem nem is fölényeskedő. nekem meg a kommunikáció a minden, és egyszerűen nem bírom ki, hogy mást mondjon, mint amit akar, aztán meg ne értse, hogy miért nem értik...)

azért amikor kijöttünk az ügyvédtől, volt egy döbbent eufória, mert még a legpozitívabb reményeinket is messze túlszárnyalta.
és én mondtam neki, hogy nagyon büszke vagyok rá, amiért ezt végre meglépte, mert láttam, hogy nagyon nehéz volt neki.
mire ő azt találta mondani, hogy inkább legyek büszke magamra, amiért ezt ilyen kitartóan keresztülnyomtam rajta, anélkül nem tartanánk itt.

és amúgy az ügyvéd nagy élmény volt, mert egy idősebb nőci, amiből arra számítottunk, hogy majd oldschool anyapárti elfogult lesz, erre még a gyerekbántalmazás szó is elhagyta a száját, anyuka dolgaira értve, annyira nem.
(amúgy nagyon agilis, a pasit is helyrepakolta, hogy tessék választani, több munka vagy gyerekkel levés, meg hogy ne engedje bántani a gyerekét, mi az, hogy majd felnőttként rájön, ő az apja, tegyen ellene most.)

ami viszont rossz, hogy a családban már megbeszéltük: amikor a pasi szolgálatban lesz, mi átmegyünk a nagyiékhoz a gyerekkel, és onnan délelőtt is, délután is átsétálunk hozzá a laktanyába - erre most megint laktanyazárlatot rendeltek el, ráadásul év végéig. pedig olyan jó ötlet volt...
nem mintha nem lennénk majd el a nagyiéknál, sőt, akár úgy is, hogy én ott se vagyok, de azért ez mennyivel királyabb lett volna...

és amúgy álmában is bújt az apjához, meg rengeteget ölelgette, meg már azt is megengedte, hogy ő törölje a popsiját, sőt, miután pénteken ketten fürödtek, mert én a barátaimmal találkoztam, a gyerek külön elújságolta nekem, hogy apa is tudott neki szuper fürdőskontyot csinálni és büszke rá, és utána ezt az apjának is felhozta-elmondta, aww. megérte beszélni vele ezekszerint, mégiscsak átment abból valami.

(ja, mert volt múltkor egy ilyen mélyebb lelkizős dumcsi arról, hogy hiába a veszekedések, neki apa is, anya is ugyanúgy ott lesz továbbra is, ugyanúgy szeretheti mindkettőt és ők is mindketten ugyanúgy fogják szeretni, és hogy ezek a veszekedések olyan felnőtt dolgok, amit majd a felnőttek meg fognak oldani.
hogy anya (sok dícséret, jó anyuka, .. , ...), viszont az apával kapcsolatos dolgokban nem megfelelően viselkedik és nincs igaza, mikor apával veszekszik.
sőt, az is elhangzott, hogy majd megyünk egy ügyvédnénihez, aki segít majd elérni, hogy anya majd ne veszekedjen annyit apával, meg hogy annyit lehessen nálunk, amennyit a törvény mond, ami egy kicsivel több lesz meg máshogy. de amúgy ugyanúgy anyával fog lakni meg más nem változik majd, ...
szóval hogy ha hall valamit, ne ijedjen meg, hanem kb tudja, mire számítson.
nem így szószerint, de hogy ilyesmik.

mert akkor esett le, hogy ő az anyja összes fenyegetőző kirohanását hallja, és szegényt senki se világosította fel, hogy amúgy az nem igazi opció, szóval hogy nem fogják tényleg eltiltani tőle az apukáját, és ugye mi van, ha ezen szorong, pl.
és akkor ezt ott helyben fel is hoztam, mert hát jesszus. és akkor így beszélgettünk ezekről gyorsan.
és azóta vicces módon mintha jobb lenne pár korábvan aggályos dolog.
vagy csak az idő múlása, fene tudja. csak mondom, hogy ilyen is volt.)