egyébségek

ezt csak úgy helyzetjelentettem, ne higyjük, hogy sz.r, ami nem is. nyilván nem tökéletes, és hullámzik, de ha kategorizálni kell, normális és jó vele.
(ki gondolta volna, mi?)

közben olyanok történnek, hogy

az unokaöcsém, aki életének legutóbbi negyedében nem látott, két perc visszafogott távoli pislogás után azt gondolta: ha anya azt mondja, hogy kérjem meg nádját, fújjon nekem bubit, akkor megkérem,
és nyújtotta is nekem a bubifújót, és simán maradt velem a szoba azon felében kettesben, mutogatni a játékait,
aztán már nyújtotta mindig a kacsóit, hogy vegyem fel, meg vegyem át attól, akinél volt, meg bratyizott meg magyarázott nekem dolgokról babanyelven, mintha mi sem lenne természetesebb,
sőt, egyszer még oda is kotort hozzám boldogan négykézláb dumálni, mikor messziről odaszólva megdícsértem valamiért,

szóval az unokaöcsém totálisan aww,

és lesz nemsoká elsőszülinapja, készülni kell,

meg átadták egy koccintós alkalommal a pasibarátjáék az esküvői meghívót, és már egyre kevésbé idegenek nekem, jó lenne többet bandázni velük (csak hát a felnőttélet),

meg voltunk kettesben anyósnál vasárnapi ebéden, amit szerintem még soha (- a rizibizihez a franciasalátából szedte ki a zöldborsót, ennyire jót akart), ami nem is volt rossz trip, végülis, pedig nagyon távol áll tőlem,

megtudhattam, hogy (ha jól emlékszik, mert állítólag már sokszor nem) nem is akart hozzámenni a pasi apjához, csak ha már biztos a gyerek (konkrétan ha élve rendesen megszületett), és akkor is úgy volt, hogy nem maradnak együtt, csak valahogy végül mégis (hogyan adjunk jó kapcsolati mintát a gyerekeknek -ja nem),
és nem csak a pasi apja volt alkesz, hanem, úgy tűnik, a családban a férfiak úgy általában. (majdnem kiejtették részegen a tesóját az ablakon babakorában, ha jól értettem.) (remek.)

meg nyílt egy hangulatos kiülős hely a hátsókertünkben (továbbra is imádok itt élni), le szoktunk menni egy fröccsre, szörpre, akármicsodára esténként, múltkor még élő minikonci is volt, jólesett ejtőzni rá kicsit.

és a lakás patika lett, nyilván, mire jött az gyermek, a pasi el se hitte, hogy ezt ìgy fél nap alatt (hát igen, majd' megszakadtam bele, de meglett minden), szóval most olyan jó itthonlenni éppen (egyedül, mert ő a laktanyában),

nem is csinálok mást, mint pihenek, eszem-iszom, pötyögök, az ágyon fekve hallgatom a madarakat, meg az esőt, mikor el-elered...
a vágyott béke és idill, mert magamban szüttyögni is kell.

aztán holnap majd munkás hajnalbankelés, de még nem érdekel.