2019. július 15., hétfő

mifszom

jajj, hát hajnalban arra keltem, hogy írt az exsógorom a fészes üzenőfalamra: beszéljek a hugommal, hívja fel, nagyon-nagyon fontos, nem akarja bántani...

wtf.
nyilván letöröltem.
vacilláltam, mi a jobb, kommunikálni, szó nélkül hagyni... részeg-nemrészeg...

nem tudom, mi történt köztük anno, zavaros katyvasz volt az egész, homályos félinformációkkal.
legutóbb karácsonykor kaptam tőle felkavaró üziket (fényes nappal), hogy ő szakít a hugommal, sajnálja, de nem bírja tovább, de hiányozni fogunk.
akkor már öt hónapos volt az unokaöcsém, értelemszerűen mástól, egy új, rendezetten élő családba születve. rég nem gondolt senki exsógorra.

nem is értettem.

(akkor azt is írta, mostmár szabad neki chatelelni velünk, eddig nem szabadott.
hát ez is a mivan kategória.)


na, most végül ráchateltem, hogy leszedtem, amit írt, de ha publikus, amit akar, írja le itt, átadom. ha meg kettejükről, azt a hugom dönti el, akar-e vele beszélni, ha nem, tartsa tiszteletben.

de hogy ő csak meg akarja magyarázni, mi miért volt.

hát írjon levelet.

de ő már próbálta, de semmire nem reagál.
és hogy ő sejti, hogy valamit titkol, hogy talán gyereke van, pedig neki azt mondta, a rák miatt nincs meg a fél méhe, de ő nem bántaná érte, csak segíteni akar rajta...

?!#
hát. itt nagyon szépen, tapintatosan, szájbarágósan elmagyaráztam, hogy ehhez nem kell reagálnia a hugomnak, ill ha segítségre volna is szüksége, az olyanokra tartozna, akik a jelenben az élete részei,
ha már eljuttatta neki az üzenetet, azzal mindent megtett, és nyugodtan lépjen tovább, nem "tartozik", nincs már dolguk egymással, így nem releváns már a "titkolózás" se...
(meg hogy a rák még akkor kiderült, hogy nem igaz, ő is tudott róla, ennek tudatában maradt együtt vele, szóval ezt nem értem.)

erre elvileg megnyugodott, neki ez elég, elköszönt, hogy legyünk boldogok meg minden. (ezt legutóbb is így tette.)



hát gyerekek.
rág a fene, hogy minek folytam bele, de ez talán nem belefolyás mégse, mert hát azért ez a csávó nyolc évig a sógorom volt, ne csináljunk már úgy, mintha már nem létezne.
ugyanakkor meg így mijafasz,
totál meg van buggyanva? ilyen szinten nincs képben a valóságot illetően vagy ezt hogy??
rossz ezt látni nagyon, kedveltem őt, jóban voltunk. el se tudom képzelni, mi történhetett.

ráadásul volt egy mondata ("nagy útra készülök és aki fontos volt az életemben azon még segíthetek"), amit, amellett, hogy nem tudok hova tenni, még ilyen öngyilkosos izének is lehet venni, hát tiszta olyan, nem? és akkor meg jesszus. de hát csaknem... hátha csak elmegy krisnásnak, vagy mittudomén... úgyis telerakta a fészbukját ilyen buddhista meditálós meg motiválós akármikkel...
ajjj.



annyira felkavart ez az egész, hogy egy az egyben otthon hagytam a napi kajámat, és nem is tudok szabadulni még az élménytől most se.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése