furamód mióta nincs párterápia, egyre jobb a kapcsolatunk a pasival... (már konkrétan csodálatos.) persze veszekszünk is, de máshogy, valahogy ügyesebben. sokat ügyesedek én is a terapim miatt, sokat változtatott a felvételi is, hogy egészen új oldalaimról látott, meg - amit senki nem gondolna - egy kollégája házassági válsága is.
(összeültek a kemény férfiak lelkizni-megszakérteni, és kiderült, hogy a pasi bizony velem példálózott, meg olyanokat mondott ott bele a közösbe, hogy még a pszichológusom is csak pislogott, hogy aww, micsoda fejlődés, legyek nagyon büszke!
vagyok is, hogy ilyen okosan-komplexen gondolkodik dolgokról magától, amikben régebben teljesen vakon volt...)
és úgy vettem észre, a gyerekezés, ami még nagyon szépen össze tud rántani minket, amikor épp nem találjuk egymáshoz az utat. az akkor megélt mély intimitás visszabillent minket, és utána már megy nélküle is megen'.
de sokáig nagy bánatom volt, hogy nem mondja, vagy nem úgy mondja, hogy szeret - na, hát már mondja is, és úgy, magától, rendszeresen-rendesen... és becézget, és szeretget, és nem húz falat már úgy sosem, és egy csapat vagyunk, és azt mondja, érti már ezt a nedolgozzonannyit dolgot is, hogy mit és miért mondtam, és úgy általában, engem, magát, kettőnket is jobban.
meg tudjuk már hallani a másikat, ha nem is azonnal, és egyre jobbak és jobbak vagyunk benne.
szóval nagyon jó nekünk együtt mostmár stabilan, huzamosabb ideje. rajta vagyunk az úton, ami maga a lényeg. és kéz a kézben csinálni egészen más a mindent.
szeretési.
#legyenmindigez
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése