2017. július 25., kedd

szóval a rosszról

azt hiszem, főleg ez a családos dolog. ez bőven elegendő magàban is, hogy szanaszét legyek.

persze attól, hogy pár hónapja járok a pszihez, ez még mindig lófaszka, ez önmagában nem teszi semmissé az indokot, a betegségemet.

a betegségem nem fog megszűnni attól, hogy kicsit foglalkoztunk vele,
se, hogy határvonalat húzok a családdal való csatározásban,
ó, dehogy.

nagyon is ugyanaz van - egy önálló betegség, mint problémahalmaz, ami lehet, hogy miattuk lett, de már sajátjogon marad nélkülük is,
már van, és még itt fogja keseríteni a napjaimat ki tudja meddig.

ezt nem oldják meg a baràtok, a blogvilág, ha hirtelen lenne egy mesebeli boldogságos viszonzott rózsaszín köd, nem oldaná meg az se, ha sose többet nem bántana senki, és mostantól csak csupa egészséges, kölcsönös, szeretetteli emberi kapcsolódásban lenne részem.

mert ez valami nagy dolog, ami van.

abszolút tény, hogy van, velem, bennem, és csak a terápiás munka oldja meg, hozzáértő szakemberrel, és az is csak lassan, sokára.


és anyukám drága most elmondta, hogy hát igen, akkor még egy hónap oszt slussz.
szóval újra magunkra maradunk majd, kettecskén ezzel a szupi problémakupaccal nemsoká.

hát, nem mondom, hogy várom, de én aztán ezek után könyörögni nem fogok, megfizetni nem tudom, akkor meg így mi, ugye...

lehet, hogy sosenem lesz jobb, ha így haladok...?



#ötlettelen
#atehetetlenségamifelzabál

6 megjegyzés:

  1. Mennyibe kerül egyébként egy hónap?

    Lehet, hogy hülye/illetlen/mi közöd hozza kérdés, de mi a bajod "neve"? Nekem valahogy nem jön le soha.

    VálaszTörlés
  2. 28. nem ez sok, a fizum kevés, evvan.

    nem szeretném, annyit gondolkodtam, de inkább nem nevezném nevén, így is már életveszély, amiket nyílt blogon megosztok..

    VálaszTörlés
  3. Vmi racionalizalas nem jon szoba? Mittudomen. Pl osszekoltozni a pasival. Azert kozos haztartast vinni sokkal kevesebbe kerul mint kettot kulon. Ha jol ertem most szobakat bereltek, ketten meg elfernetek egy pici akar masfel szobas lakasban.
    Hm?

    VálaszTörlés
  4. Ha kevesebbet mennél a dokihoz? Nem akarok beleszólni, de ha teljesen világos, hogy kell, akkor valahogy össze kene hozni. Tudom, h kevés pénzből köcsög nehéz spórolni, megtalálni a plusz kiadásokat.

    VálaszTörlés
  5. szerintem az lenne a gyógyulás egyik kulcsa, ha a gyógyulásodat nem kellene a szüleidtől függővé tenni, mintha az ő "engedélyük" mostantól hiányozna. vagyis inkább összedobjuk neked(!), vagy kérj kölcsön baráti alapon, vagy esetleg alkudd le a pszichológus óradíját (vagyis vele állapodj meg, hogy amíg ebben a helyzetben vagy... stb. nekem ez többször sikerrel járt - nem üzletileg próbálkoztam, hanem méltányossági alapon lényegében felajánlották, és ez nem egyszer történt meg). elég fontos, hogy ebből most, ha segítséget jelent, ne szállj ki, de főleg ne emiatt!

    VálaszTörlés
  6. köszi a tippeket, igazatok van, ezt meg kéne oldani.

    összeköltözésre még nem értünk meg,
    a lealkudás/ritkítás spórolással karöltve most inkább járhatónak tűnik.
    (nyaff)

    VálaszTörlés