szennyesünk teregetése, nemteregetése

hol is kezdjem. van az az érzés, hogy jó hazajönni, vár a kiscsalád. meg, hogy dumcsiztok, sokat és sokszor, nő a bizalom, kerülnek felszínre sztorik.
újcsajt sikerült már másodszor elkápráztatnom,
múltkor is megállapítottuk: ha nem velem történik, nem hinném el, ő meg, minden együttérzése mellett roppant jól szórakozik.
ezek egyrészt nem mesélhető fajták, hatalmasat lehet villantani velük, csak nem érdemes,
másrészt minden alkalommal újra rájuk csodálkozom és megkérdőjelezem a saját ép eszemet, nem lehet-e, hogy pszichotikus vagyok és csak képzeltem az egészet, hasonlók... (nem.)

még nem tudom, mennyit meséljek, elmeséljem-e. (bocs, bocs, tudom, minek csigázlak.)

jó, az egyiket hagyjuk, az szimplán csak vicces volt (és qrvára illegál, na). no de a másik, az a családos, annak kihatása is van az életemre, asszem.

rendesen megfeledkezek róla, aztán ha valahogy feljön, én vagyok legjobban meglepve: basszus, ez az életem! és: basszus, hogy a fenébe tud kiesni az agyamból?!

duplán "ilyen van?!" élmény.

pár hete fürtösnek is elmondtam, és mégis megint jétényleg. pedig akkor is töprengtem, írjam-e. (és csekkoltam a mailjeimet, megtörtént-e egyáltalán, hogy is volt...)

vagy már beblogoltam anno, csak kiemlékszikrá?

a pszichonéninek is belengettem fürtös után/előtt, jajj, nagyon fog tetszeni, majd legközelebb elmesélem, azóta se. (de miért nem? azt hiszem, kéne.)

teljes zavar, komolyan.

annyira megszoktam volna, hogy "vannak dolgok, amikről nem beszélünk"? a tabusítás az agyamra is visszahat?
vagy hárítok ezerrel?

ahogy meséltem fürtösnek, olyanokat mondott, hogy baszkinàdja, és ezek után még te vagy a feketebárány? továbbra is te?

miközben mondom, én se értem... nem értem valahogy az egészet, nem áll össze.

ott is, most is picit azt éreztem, ja, hát ja, lehet, ennek nagyobb a súlya, mint ahogy kezelem. végülis teljesen wtf...

és ha leírom és nem írtok rá semmit? vagy azt írjátok rá, nincsen ezzel gond mégse? picit félek is, mi lenne. mintha legalizálná, hogy szóra sem érdemes.


asszem, be kéne végre lőni a helyét, nem jól van ez így, ahogy most áll a polcon címkétlenül, porosodva.

de még töprengek.