mamahelyzet

ja, hogy amúgy nem csak a nagy nyüzsi és össze-visszafrontok viselték meg. ja, hát ezt elfelejtették nekem mondani, hogy amit láttam, az a nagy delírium a végére, az már amúgy mindennapos, nem akar már inni, enni eleget, satöbbi.

volt egy pont, amikor beszaladtam valamiért a szobába, feküdt, anyám pont kérdezte, mi baja, és csak nyöszörögte, hogy "a répák, a répák...", és olyan ijesztően és ismerősen durva volt a látvány,
és akkor átszaladt a gondolat, hogy tán ez már a végjáték lesz? de elvetettem, hát senki se teszi szóvá, hát akkor ez ilyen.

ja, hogy nem. ők egymás közt szóvá tették, tegnap járt is nála orvos, ahogy múlthéten is már, csak engem felejtenek el beavatni, megesik.

(tényleg megesik, néha halálhírt is úgy tudok meg, hogy
- xy temetésére megyek, nem érek rá.
- ?!? mi? meghalt?
- jajj, hát, tudod, biztos mondtuk...
nem, nem mondták.)

na, szóval most lehet találgatni, mi lesz, mikor, hogy.