2017. május 29., hétfő

és tényleg

a tegnap is egy woww-faktoros nap volt.
hatalmas alvás után még sokáig fetrengtem, enyém volt a lakás, napfényes-jólevegős a szobám... annyira jólesett csak úgy pihenni, lenni, délig simán kívül maradtam téren, időn, minden csinálós kényszeren...

elmásztam aztán reggelizni-kvzni, virágokat bambulni, megértekezni fürtössel, mizu.
még neki azt írtam, ha van kedve, jöjjön át parkban üldögélni, utána főzőcskézek valamit, míg csacsogunk, majd mondjuk alszik az ágyamon, én meg szüttyögök a lakáson...
(nem tudtam végigírni, mert az elején vétózta az elfoglaltságaival, de ez volt a gondolatmenet.)
fullosan szabad, egyedülszüttyögős napra számítottam amúgy, így ezután pláne.

erre a pasi írt, hogy elmenekült otthonról a gyereknap miatt (- tanul), én meg feldobtam, hogy hát nálam ma nyugi van, ha úgy áll... nyitva hagytuk a dolgot. (pár napig most legálisan és megbeszélten hanyagol elvileg, úgyhogy nem gondoltam jönni, csak érezze, hogy akár.)

azért ehhez mérten bevásároltam,
ráértemben véletlenül szóba elegyedtem a bácsival, akit sokat szoktam látni csoszogni - most nem csoszogott semerre, hanem megosztotta velem az egyetlen árnyékos padot.
tök érdekeseket mondott, meg nagyon tisztán, okosan beszélt,
csak időnként újrakattant a lemez.
(így esett, hogy fél órán belül 4x is megkaptam, no way, hogy 30 legyek, max csak 20-21-nek nézne, aww.)

otthon épp elmerültem egy kád vízben, mikor berontott cuki (már hogy a lakásba),
na mondom, miaszösz...
rengeteg mondandója volt, úgyhogy utána az ebédemen nyammogva, döbbent pislogással hallgattam - néhány napba belezsúfolt neki az élet egy végtelen wtf sztorit, már a negyede is bőven ütős lett volna.

aztán szólt a pasi, hogy akkor ő jönne, nem baj, hogy kaja még sehol, a felajánlott rántottával is boldoggá tudom tenni.

jött, evett, tényleg vigyorgott boldogan, szundított is egyet, míg hajat mostam, cukiskodtunk kicsit az ágyon fetrengve, ami váratlanul aztaqrvaszexbe torkollott, meglepve mindkettőnket,

(és most nem mennék bele, miért érdemel ez szót, csak hogy több szempontból is.)

ő lassan balra el, mi meg cukival zenéket fedeztünk fel, vállalhatatlanul nevetgélve mosogattunk, rendezkedtünk, kitárgyaltuk a maradék mindenfélét, hasonló chill együttdolgok,

végül én realizáltam, hogy komolyan este lett és kidőltem.
még hallottam, ahogy újcsaj megérkezik, büszkén, mert szerzett magának munkát, szóval gondolatban megölelgettem megint, mielőtt elaludtam.



tudom, hogy semmi különös, de valahogy minden váratlanság pont olyan jól követte egymást, tartalmasan, léleksimogatóan, feltöltősen... szerettem ezt a vasárnapot, tényleg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése