2017. május 28., vasárnap

kalandok, mindenhol kalandok

a tegnap egy uncsi, csöndesen túlélős napnak ígérkezett, mígnem hirtelen azon kaptam magam, hogy egy srác szórakoztatja épp az agyam rém rozsdás tekervényeit,
aztán leesett, hogy egy éve ugyanígy dolgoztam és qrvára emlékszem minden részletre, ami szürreál azért, 
majd fordulatos lett a váltásom is, nagy röhögésekkel, 
utána a Deákon találtam magam a fűben ülve számomra idegenekkel meg exkoleganővel meg egy üveg rozéval, amit az én kedvemért vettek, aztán véletlenül bevodkáztunk, 
aztán fürtös tanulmányozhatott bebaszcsizva (már hogy én voltam bebaszcsizva), és kiderült, hogy a világ dekicsi, mondott jóhíreket, meg elképesztően okos és inspiráló dolgokat as usual, 
végül az uccsó előtti metróval estem haza és oda vagyok meg vissza,
csak annyi élmény sűrűsödött a tegnapba, hogy egy darabig eltart még az integrálása.


nem tudom, mi ez a kattanás az univerzumnál, hogy a semmi/szinte semmi és a mindenegyszerre végleteit váltogatja...

már múltkor is ez volt.

ma pihenni fogok, az ziher, de aww, életke, szeretlek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése