aztán leesett, hogy egy éve ugyanígy dolgoztam és qrvára emlékszem minden részletre, ami szürreál azért,
majd fordulatos lett a váltásom is, nagy röhögésekkel,
utána a Deákon találtam magam a fűben ülve számomra idegenekkel meg exkoleganővel meg egy üveg rozéval, amit az én kedvemért vettek, aztán véletlenül bevodkáztunk,
aztán fürtös tanulmányozhatott bebaszcsizva (már hogy én voltam bebaszcsizva), és kiderült, hogy a világ dekicsi, mondott jóhíreket, meg elképesztően okos és inspiráló dolgokat as usual,
végül az uccsó előtti metróval estem haza és oda vagyok meg vissza,
csak annyi élmény sűrűsödött a tegnapba, hogy egy darabig eltart még az integrálása.
nem tudom, mi ez a kattanás az univerzumnál, hogy a semmi/szinte semmi és a mindenegyszerre végleteit váltogatja...
már múltkor is ez volt.
ma pihenni fogok, az ziher, de aww, életke, szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése