2017. május 21., vasárnap

életem eddigi terápiás fejlődése

egy rakás szar vagyok.

egy rakás szar vagyok, de hátha meg tudok változni.

egy rakás szar vagyok, de hátha van oka és ha kiderül, lehet a szarságomon változtatni.

egy rakás szar vagyok, mert x ok (x=betegség), de àllítólag lehet a szarságomon változtatni.

egy rakás szarnak érzem magam, ez az x ok miatt van, lehet ezen változtatni, de hogyan.

sokszor egy rakás szarnak érzem magam, de tanuljam meg felismerni, hogy én reagálok túl helyzeteket, azért érzem.

sokszor egy rakás szarnak érzem magam, de tanuljam meg felismerni, hogy nem mindig én reagálom túl a helyzeteket, hanem mások bántanak éppen, és abból fakad.

sokszor rosszul érzem magam, mert az x ok miatt vannak rossz működéseim, amiket nem értek, és nehézséget okoz például felismerni, hogy túlreagálok-e épp valamit vagy mások bántanak-e, stb...

sokszor rosszul érzem magam,
mert egy csomó mindent tudok már az x okról, mégse tudok úgy működni, ahogy szeretnék.

sokszor rosszul érzem magam, ami viszont teljesen természetes, az élet velejárója, főleg, ha az x-szel kell szívnom, ami egy istenátka, teljesen érthető a türelmetlenségem, kb minden érzésem, a rosszak is, majd, szép apránként egyre könnyebb lesz a működéseimmel és úgy általában.


valami ilyesmi.
milyen jó például, hogy már tudom: nem vagyok egy rakás szar, ugye.

6 megjegyzés:

  1. szerintem az is baromi nagy dolog, hogy ezt már tudod ❤

    VálaszTörlés
  2. szerintem az is baromi nagy dolog, hogy ezt már tudod ❤

    VálaszTörlés
  3. mintha csak magamat látnám!!
    sokszor kételkedem a terápia intézményében, sokszor érzem, hogy pl. a közösségnek, a művészetnek vagy a hedonizmusnak (vagyis a tünetenyhítésnek) nagyobb a gyógyíó ereje, mint annak, amikor az ember próbál mindent megérteni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát én csak a magam nevében tudok nyilatkozni, de nagyon hiszek a megértés erejében, mert eddig minden pozitív irányú változást úgy értem el.

      mehetek akármennyit közösségbe, ha nem vágom, mit miért csinálok, érzek, csak ugyanazokat a fájdalmas tapasztalásokat halmozom tovább...
      hedonizmus meg naná, amúgy is van helye az életben, míg van tünet, enyhíteni jó, kell, de engem a tartós megoldások nyugtatnak meg igazán, úgyhogy az a cél.

      művészet sajna nem érint, de szerintem szerencsés, aki bele tudja forgatni az élményeit.

      én inkább egyes terápiás módszerekben és terapeutákban szoktam kételkedni :D

      Törlés
    2. kimaradt egy 'meg',
      szóval:
      ...van helye az életben, MEG míg van tünet...

      Törlés