egyfelől rohadtul megdolgoztatott, úristen, de szar volt igazából. (kihívás, megugorva.)
másfelől mindkét nap sütivel kényeztettem magam és mosolyogtam, amíg tudtam és megtettem minden tőlem telhetőt. (teljesen kimerített a végére.)
az univerzum is megtámogatta: szerdán csomó kérdéssel, mi volt, jól vagyok-e már (az influenzámról), meg hogy de jó újra látni. sőt, küldött nekem ajándékba a kv után pizzát meg kólát is, mert tudta, hogy csak ilyen vackokra van étvágyam.
csütörtökön meg valamiért sorra körbeudvaroltak a férfiak - hogy így de jó bejönni, hogy máris jó a nap ilyen fiatal és szép nőt látva, hasonlók... többeknek mondtam is, hogy ha megint erre jönnek, megint mondják, és tényleg mondták és ez decuki.
pedig elhihetitek, nagyon megviselten néztem ki...
és elkezdtem mesélni, mi történt a pasival, már nyilván azoknak, akikkel olyanban vagyunk, sokat segített.
no meg innen is köszönöm azoknak a drágáknak, akik tartják bennem a lelket, hogy vannak, és hogy így törődnek velem!
és még azt is lehet kérni, mikor elgyengülök, hogy s.o.s. támogassák meg az önkontrollom, annyira woww.
felbecsülhetetlenek, de még csak nem is ezért bírom őket, hanem önmagukért (ez fontos), szóval szeretném hinni, hogy ezt tudják. hogy nem csak kapaszkodok, hanem tényleg ők azok, akik amúgy is érdekelnek.
szivecske.
#nyál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése