2017. február 13., hétfő

különben

ez most lehet, a kedvemért volt, mert stresszgombócként keltem egy zaklatott éjszaka után.
5-öt számoltam, de érzésre többször is megébredtem. mindig arra, hogy bevágom az arcom a falba. (nem képzavar, fogalmam sincs, milyen szögbe kell hozzá tekeredni, pedig sikerült. ahogy a takarót is összecsavarva a földre lógatni, mindig már csak a csücskét szorongatva.) auccs.
innen tudom azt is, hogy egész éjjel a maradék mamszimmal rémálmodtam, még otthon lakott és mindenféle borzalmak történtek.

no meg hiába feküdtem bőven időben, negyed kettőkor még láttam az órát, el is raktam jó messzire, inkább el se érjem, bántott az is.

pedig kedvem volt bejönni az emberek közé, kedvem lett a mosolygáshoz meg a jól végzett munka öröméhez, ki érti ezt...

ittam egy kvt útközben, túlvagyok két teán, de eskü leginkább a kutya kiöklendett vacsorájához hasonlít a fíling. blöe.

vicces ám.
(kicsit kínomban nevetek.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése