kiléptem a kapun és ledöbbentem. fehérbe öltözött a környékünk.
elszámoltam magam és épp csak integethettem a busznak, lett tíz percem bámészan nézelődni. mindenütt az enyhülés meg a napsütés jött szembe, így külön furán hatottak a havas-deres fák... valami finom akkor is hullott még...
az éjjeli fények közt olyan volt, mintha csillámport szórnának az égből.
varázslat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése