2016. december 10., szombat

cool(a) list

idén is szembejött ez a kis válogatás. ami hát... nem is tudom.
paródiának humortalan, komolynak teljesen blőd.
ilyesmit gimiben ad ki a kezéből az ember, esetleg 18-20oneleje évesen, mikor még éli a védett későkamasz életet és semmit se látott a valóságból, de meg van az ellenkezőjéről győződve. (kicsit olyan HÖK-utánérzés amúgy... erőltetett, béna szövegekkel, pff.)
gondolom (remélem), csak amolyan belsős poén.

van egy párszáz(?) fős fiatal réteg a fővárosban, akik kb mind ismerik egymást, merthogy ugyanazokba a kocsmákba járnak inni és valami rejtélyes okból kifolyólag nem csak erre van temérdek idejük és pénzük, de 'főállásban' önkifejezni is. na, ez tippre az ő 'best of'-juk lehet.

és igen, tudom, milyen érzés úgy belépni egy helyre, hogy ismernek. és te is, szinte mindenkit. (jó.) el tudom képzelni, milyen lehet ennek a kiterjesztett változata. (még jobb, naná.) és azt is, hogy úgy érzed, ez a világ - holott annak csupán egy beszűkült, pici szelete.

belterjes, sokszor üres és felszínes, öntömjénező, tele magukat valakinek gondoló/kikiáltó "menő" arcokkal. akik, nos, a maguk köreiben biztos. (erre mondom, hogy belsős poén.) "mi mind egyéniségek vagyunk." nyilván.

igen, nyuszikák. a látszat az fontos. meg kell találni a célcsoportot, közeget, és a módját, hogy megmutasd, láttasd nekik magad. (meg nem árt magadat is.)

viszont ha a látszat a minden...

és hogy miért téma, miért nem hagyom simán csak szó nélkül? ezért.

mert ezt a csajt tették meg idén a legcoolabbnak. akinek pedig minimum komoly pszichoterápiás segítségre volna szüksége, hogy valaha esélye lehessen egy "normális" életre.
(tudom, nincs olyan, hogy normális, de mind értünk ezalatt valamit, és ennek a homályos elképzelésnek a metszetére gondolok most...)
ez a csaj nem simán pozőr, hanem brutál sérült. nem kell hozzá semmilyen szakmai érintettség, aztán mégse látják - elég átfutni ezt a korábbi cikket, erről beszélek.

igen, anno olvastam, és igen, megragadt, és értem, hogy a meghökkentőre és bizarra van kereslet, ő aztán kitűnik, ő igazán egyéniség... meg hogy a kortárs művészet...

de hagyjuk már...

a pénz, míg van, "elfedi" a problémáját - ez alapból durva.
viszont hozzá még a kiemelés... hogy okcső, te tök beteg vagy, de ez annnnyira menőőő...

gondolom, ezt a bulikàzós, csillivilli lufiegót majd szép lassan kinövik... csak ott ez a csajszi, aki meg miből, hova?

"Nekem már 15 évesen azt mondogatták itthon a bulikban, hogy miért vagyok itt, ki fogok égni, de én nem értem, hogy ez mit jelent."



innentől szerintem már nem is annyira súlytalan, és pláne nem vicces*.
coolnak meg aztán végképp nem mondanám.



*:a korábbi években még jókat röhögcséltem rajta, hogy miezaszar?!...

2 megjegyzés: