most mindent felülír ez a helyzet, annak állapotai és velük való küszködés.
próbálom én tartani a fonalat, figyelni az élet hétköznapi kívánalmaira, hírekre, másokra,
de hát na. egyszerűen mindent visz.
néha úgy tűnik, mintha elvonatkoztatnék, teszek is pár dolgot, beszélek is másról... de igazából akkor sem.
megszűntem és ki tudja, mikor leszek újra teljesértékű, működő ember. (egyelőre az is hihetetlennek tetszik, hogy leszek.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése