szóval teljesen szét vagyok ám esve. semmi érdemlegeset nem tudok felmutatni máról a non-stop agyaláson, sétálgatàson meg kvn-cigin kívül. na jó, egy péksütit azért megettem. (és vettem még hármat, hogy hátha, de nem.)
tele vagyok óriási, tök ellentétes érzésekkel és wtf hangulatváltásokkal és csak visznek-visznek... hol sírok, hol mosolyogva nénikkel barátkozom, hol magyarázom a pékségben a lánynak, aki rámszól, hogy ne igyak már ennyi kvt (ő főzi és már utál érte), hogy ne aggódjon, csak szakításban vagyok, el fog múlni.
azt tudom, hogy jófelé megyek (lelkileg, stb), de olyan ijesztő, szar és fárasztó...
holnap azért megpróbálom megenni a többi péksütit, kicsit pakolgatni. a leg a takarítàs-mosás-krumplifőzelék lenne (vagy lecsó? végülis már nyitva lesz a zöldséges is... ó, juteszembe, gyümölcs), de már azzal is megelégszem, ha többet eszem és kevesebb cigit szívok.
jólesett ma egyedül lenni, igyekeztem gyorsban mindig lepötyögni a tanulságok nagyját, hogy ne csak átrohanjanak rajtam aztán elvesszenek, legyen akkor már értelme is. no meg olyan helyeket láttam, amiket még sose. (egész másnak képzeltem a környéket.)
azt remélem, holnap tényleg gyakorlatiasabb leszek, szeretném a fejemben körvonalazódó túlélési tervet ... öö... mondjuk legalább leírni? szabit kérni és kapni. esetleg csinálok pár 'el fog múlni' kiírást a lakásba (meg a kezemre, ha megint kint töltöm a napot), tán még valami csini plakátot is... (ideje volna lecserélni cuki poénját az ajtómról, most fáj.)
meg leírom az egyéb mantrákat is.
(azt pölö biztos, hogy erős vagy, kibírod - esetleg más szavakkal... valaki állhatna mellettem és emlékeztethetne rá úgy napi ötvenszer...)
meg hogy majd miket szeretnék az életembe, ötletelés szintjén, szerintem tök előrevivő a lehetőségek számbavétele (egész olyan érzés, mintha holnap is felkelne a nap, pedig sokszor úgy érzem, nem fog...), biztató az örömteli jövőről fantáziálás...
ja, és azért megvolt a vállveregetés magamnak, hogy letoltam így ezt a munkahetet. egy kibaszott hős vagyok.
Nagyon fontos tudatositani magunkban, h valoban kibirjuk, akkor is, amikor ennek az ellentetet erezzuk intenziven. Hidd el esszel, mert a szived nem gondolkodik, h tuleled. Nem biztos, h erosebb leszel utana (hacsak annyibol nem, h kipipalhatod ezt is, mint olyant, amin tuljutottal), de valoszinu, h masabb igen, es az is jo lesz. Egyre inkabb azt gondolom, a szenvedesre, barmilyen jellegu is, nem lehet felkeszulni. Egyszeruen minden alkalommal varatlanul er, ledobbent, es kimozdit az addigi velt vagy valos egyensulyunkbol.
VálaszTörlésSzerettem valakit 12 eves koromtol kezdve 23 even es 3 honapon at. Akit szerettem, meghalt elegge pofatlanul, elegge hirtelen, vegervenyesen, visszavonhatatlanul. Az elmult honapokban volt ijesztoen sotet pusztasag, mintha a vilagon egyedul lennek (nem vagyok), volt sok felzaklato ora, nap, volt bekesseg is, sok minden volt.
Kedves nadja, nem veletlen az, h elsz. Az sem az, h pont ilyen vagy amilyen. A te ertekedet semmikeppen nem egy ferfi adja, igazolja, barmilyen szuper legyen is. A veszteseg az valosagos, el kell tudni siratni, aztan idovel derusebb lesz az elet, kivul-belul egyarant. Sok erot es egeszseget kivanok neked mindenhez, amihez csak szukseged van ezekre.
basszus. köszönöm és viszont kívánom neked is! <3
Törlés